Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Az Alan Turing által tervezett ACE mainframe végül ténylegesen megépített, „apró” verziója, a Pilot ACE. Az egyik legelső, brit tervezésű és gyártású számítógépet a fotó néhány perccel az előtt mutatja, hogy a berendezést prezentálták volna a sajtó képviselőinek. Az előtérben Edward Newman mérnök végzi el az utolsó ellenőrzéseket.
A fénykép 1950. november 29-én készült.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A Brillance-t, az amigás korszak egyik legnépszerűbb grafikus programját hirdeti egy francia lap. Az ahhoz készült pixelfestmény, az Amiga Lagoon, kiemelkedő remekmű volt, és nem kis szerepet játszott abban, hogy James Sachsot meghívták a Defender of the Crown fejlesztéséhez .
Forrás: Amiga Dream 1993/11. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Volt idő, amikor a kiadók aktuális szoftverfrissítéseikről egészoldalas, szignózott hirdetésekben számoltak be a nagyvilágnak...
Forrás: BYTE 1980/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A nyolcvanas években az amerikai játékkiadók nagyja mindent elkövetett annak érdekében, hogy nehogy kiderülhessen, hogy egyik-másik programjukat Japánban készítették. A manga-stílusú grafikákat újrarajzoltatták, a karaktereket átnevezték, néha akár a teljes történetet is áthelyezték valami amerikai városba.
Ez történt a korai szerepjátékokkal is: a Dragon Questeknél Akira Toriyama, a Final Fantasyknál Yoshitaka Amano nagyszerű grafikáit tüntették el a marketingesek, mondván, az amerikai fiatalok megriadnának az általuk nem ismert stílustól. Ezt a furcsa (és szerintem valójában nem létező) rettegést az Amerikában 1989-ben bemutatott Akira, a három különálló japán animéből összevágott Robotech, illetve a kilencvenes évek elején berobbanó Dragon Ball tüntette el; ezek hatalmas nyugati sikerét követően a „japános” jelző szitokszóból értékké vált.
Ahogy ezen az 1990-es magazinborítón látható, a Nintendo ekkor még nem volt ennyire progresszív: az első Final Fantasy-játékot ultrahagyományos nyugati fantasyként próbálták meg még ekkor is eladni.
Forrás: Nintendo Power #017. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Egy jól hangzó szlogen, és egy talán kevésbé sikerült fénykép – a Casiónak legalább fél pontot meg kell ítélnünk.
Forrás: Retrodust. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az Art of Fighting 2 legszórakoztatóbb pályája Lee Pai Long otthonába vezet, vagyis Tajvan egyik zsúfolt utcáját mutatja meg. A részleteket így, a halálos összecsapásba bonyolódott harcosok nélkül sokkal jobban lehet szemlélni.
Forrás: Fighting Game Backgrounds. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Ember nem gondolná, hogy ennek a Famicom-játéknak az alsó hangon is pocsék borítója valami feledhetetlent rejt – és ennek kimondásáig én sem merészkednék el. A 1999: Hore, Mita koto ka! Seikimatsu azonban innen messziről egy kifejezetten érdekes táblás játéknak tűnik, ami egy, a Monopolyhoz hasonló felépítésű terepen zajlik. Kocka helyett kártyákat kell használni, építkezés és a többiek szívatása helyett pedig erőpontok gyűjtésével, illetve bizonyos mezőkre lépve a történet előgördítésével, igazi narratív döntések meghozatalával kell foglalkoznunk. A részben kooperáló játékosok a Föld elpusztítására törő zöld idegenek megállításával foglalkoznak: az 1995-ben megérkező inváziót még az új évezred bekövetkezte előtt kell megállítani.
A játék korabeli japán kritikái borzalmasan rosszak voltak (a Famitsu 17 pontja például csak az igazi szemétnek járt ki), és a program kipróbálása nélkül ezeket nem is cáfolnám – viszont meggyőződésem, hogy ezt az alapötletet ma remekül lehetne feldolgozni.
Forrás: Nintendo Reporters. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A játékvilág apró, vélhetően soha ki nem derülő rejtélyei közé tartozik az is, hogy miért érezte úgy a hirdetésekkel foglalkozó kolléga, hogy a Zombie Zombie David John Rowe által festett eredeti borítóját a reklámokhoz neonszínekbe kell csomagolni.
A magam részéről arra is kíváncsi lennék, hogy a Spectrumon is tetszetősen minimalista grafikát használó játék címképernyője miért is nézett ki így...
Forrás: Computer Gamer 1985/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Ah, a tipikus póz és öltözet, amelyben én is naponta oly lelkesen belefeledkezek személyi számítógépem kihasználásába!
Forrás: BYTE 1980/02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Új-Zélandon a helyi Nintendo-disztribútor egészen sajátos megközelítéssel reklámozta a Nintendo 64-et...
Forrás: Total Games 1997/04 és 1997/08. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella
