Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Nem sok iparág lehet, ahol démonkoponyákkal lehet toborozni, de az Interplay európai HR-osztályának sikerült a bravúr...

Forrás: Edge #021. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bár lenne mit mondani a Dracula eltérő játékverzióiról is, szavak helyett ezúttal adjuk meg a lehetőséget arra, hogy a marketing adja el azt nekünk. Vagyis: mindenki azonnal nézze meg a játék itt is hirdetett Mega CD-verziójának tévéreklámját!


Forrás: Electronic Gaming Monthly #045. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


Vajon a háttérben megjelenő atomtámadás New York ellen miként kapott helyet a Fire Ant minden bizonnyal izgalmas és kidolgozott háttértörténetében?

Forrás: Big K 1984/06. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

A Hartmut Esslinger által tervezett, korát évtizedekkel korábban megelőző módon minimalista rádió, kazettásmagnó és lemezjátszó öszvér, az 1976-ban piacra dobott Wega Concept 51K. Esslinger tervezte sok egyéb mellett az Apple IIc és a NeXT Cube számítógépek kinézetét is.

Forrás: Design is Fine. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Charles Dougherty negyedik szerepjátéka pont olyan volt, mint a korábbiak: egy fura, de nem különösebben érdekfeszítő Ultima-reakció. A játék talán legnagyobb designhibája, hogy a fejlődés, a szintlépés a sztorihoz van kötve, így a harcoknak gyakorlatilag semmi értelme nincs; márpedig harc mind a hatalmas térképen, mind pedig a hirdetés által is erényként említett 40 dungeon-szinten bőven lesz. Bár voltak tervek egy folytatásra, a kiadó Epyx pár hónappal e program megjelenése után bedőlt, és Dougherty átnyergelt a kevésbé izgalmas, de 110 munkaórás hajtásoktól mentes üzleti programozás világára.

(Az alsó kép a zöld trollról (?) véletlenül nem egy Kaland-játék-kockázat könyvből ismert itthon?)


Forrás: Computer Gaming World #055. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.

Sonic volt az első videojáték-karakter, aki saját lufival vehetett részt a Macy’s áruház hálaadási felvonulásán. Igaz, az 1993-as debütálásnak hamar vége szakadt, amikor a szél a figurát egy lámpaoszlopnak taszította, az pedig egy kisgyerekre és egy rendőrre dőlt. Két évvel később a figura fejét egy faág szúrta át, így a nézők végignézhették, ahogy a kék sün egyre laffadtabb állapotban „vonul” New York utcáin.

A fenti kép egy új korszakot jelentett: ez a 2011-es felvonuláson készült, már a modern Sonic-figurával – és ezúttal sikerült megúszni minden sérülést és balhét.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


A kilencvenes évek eleje a rajzfilmsorozatokra építő akciófigurák aranykora volt, millió olyan alakkal, akikről az átlag magyar kölök mit sem tudott. Számomra mindenképpen ilyen volt ez a csapat is: a Toxic Crusaders rajzfilm őrült figuráit a The Toxic Avenger-filmek ihlették, és ahogy látszik, a tervezők a groteszkséget részesítették előnyben.

Bár mindössze 13 epizód született a rajzfilmből, ez is elég volt hozzá, hogy a kinövésekkel teli srácok Marvel-kiadású képregényt, regényeket, Halloween-jelmezeket, társasjátékot, kártyajátékot és két videojáték-feldolgozást is kapjanak: NES-re és Game Boy-ra a Bandai, Mega Drive-ra pedig a Sega adott ki játékot. Ezek közül a kézikonzolos verzió igazi ritkasággá vált, így hiába meglehetősen ócska, egy-egy darab (doboz vagy kézikönyv nélkül!) ma már jóval százezer forintést cseré gazdát.

E hirdetés persze még a játékok előtt készült, és a szintén a Bandai által gyártott plasztikfigurákat próbálja eladni.

Forrás: Nintendo Magazine System 1992/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Amikor hirdetésekben a cégek irdatlanul nagyot mondanak, az csak a legritkább esetben igaz. Az 1989-es COMDEX kiállításon bemutatott Sound Blaster viszont tényleg fontos tényezője volt az úgynevezett multimédia-forradalom kirobbanásának (a 386-os processzorok, a CD-olvasók és a Windows 3.0 mellett persze).

Bár az integrált hangkártyák elterjedése óta kevesebbet hallani a cégről, a Sound Blaster márka ma is létezik, de nem feltétlenül belső hangkártyákra sütik rá a logót.


Forrás: PC-X 1994/12. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.


Tudom, tudom – az ízlések és a pofonok igen különbözőek is lehetnek, de azt így is elég nehezen tudom elképzelni, hogy erős csalás nélkül bárkinek is túl kevésnek bizonyult volna a Gauntlet számítógépes verzióiban található 128* pálya. Már csak azért is, mert ugyan ez a jól sikerült portok közé tartozott, e platformokon a négyfős multiplayert muszáj volt megfelezni, ez pedig nyilván a győzelmi esélyeknek sem tett jót...

A The Deeper Dungeons amúgy annyiban nem-hivatalos kiegészítő volt, hogy az Atari, netán a fődesigner Ed Logg még csak nem is látta azt a megjelenés előtt. A U.S. Gold viszont már eleve ezzel tervezett: a Gauntlet minden dobozában ott lapult a felhívás, ami játéklogóval ellátott ajándék pólót ígért mindenkinek, aki beküld papíron egy izgalmas pályát. A Gremlin fejlesztői ezeket szépen összerakták a pályaszerkesztőben, és kész is volt az új program!

*Meglepően nehéz feladat volt kibogarászni, hogy melyik verzió pontosan hány eltérő pályát is tartalmazott; és még most sem vagyok teljesen biztos benne, hogy a Commodore 64-verzió 128 és a NES-kiadás 100 pályáján túl a többi otthoni verzió mit is vett át a játéktermi automata 125 rendes és 11 kincsekkel teli pályájából.

Forrás: Zzap! 64 1987/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Sajnos 2022-es tippeket pont nem találtam, mindenesetre az új évezred beköszönte előtt ilyennek jósolták 2010, illetve 2050 játékait, illetve gaming hardvereit az egyik játékmagazin szerkesztői. A hasonló vad képzelgésekkel ellentétben annyira nem is lőttek mellé, legalábbis, ami 2010-et illeti; az antigravitációs VR-játékot majd meglátjuk 30 év múlva...

Ja, és mindenkinek nagyszerű új évet kívánok!

Forrás: Official Dreamcast Magazine (UK) 1999/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.