Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


A SNASM2 fejlesztőkészlet a maga korában tényleg olcsónak és kiválónak számított. A gyártó balszerencséjére azonban a hardver, a 32X* két évet sem ért meg, és az érdeklődés hiánya miatt alig 40 játék jelent meg rá. És a végső csapás: ezek egyike sem használta ki igazán a platform extra funkcióit, a legtöbb ezek közül szimpla port volt Mega Drive-ról.

*A fura konzolt Japánban Super 32X, Amerikában Genesis 32X, Európában Mega Drive 32X, Brazíliában pedig Mega 32X néven árulták – de sehol nem volt Sega 32X a neve.

Forrás: Edge #018. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A groteszk hirdetés egy minden beszámoló szerint meglehetősen gyengécske kalandjátékot rejt: a Byakuya Monogatari a japán játékosok egybehangzó véleménye szerint horrorkomédia akart lenni, de mindkét tekintetben sikerült kudarcot vallania. Kár érte, hisz a történet felütése érdekes: az amerikai fegyvergyártó család, a Winchesterek japán otthonában járunk, amit az e puskákkal megölt emberek szellemei tartanak ostrom alatt. Innentől viszont a program átmegy egy teljesen logikátlan kalandjátékba, amit ráadásul csak találgatással leküzdhető csatajelenetek tesznek még nehezebbé.


Forrás: MSX Magazine 1988/12. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Még a szokásosnál is bizarrabb cikk az Alfában, amely két gyermek közti levéllel próbálja elmagyarázni, hogy milyen is az élet egy cilinder alakű űrvárosban. Az író 2009-re jósolja az első ilyen mesterséges település megérkeztét, amiről ma, 2021-ben, biztosan állíthatom, hogy éktelen marhaság volt.

Forrás: Alfa 1979/01. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.


Bár az Amstrad számítógépek nem feltétlenül az exkluzív játékok tömegéről váltak ismertté, a Meltdown (illetve Franciaországban: Le Syndrome) csak e gépcsaládra jelent meg. Bár a kérdőjelekben gazdag hirdetés valami akciódús játékot sejtet, a valóságban a Ross Goodley által megálmodott program egészen más. Az egész kidolgozott, izometrikus pályák egy irodaházat mutatnak, ám feladatunk mindössze annyi, hogy keressük meg az összes számítógépet, és azokon teljesítsük a furcsa minijátékokat.

Forrás: Amtix 1986/05. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Oké, Mac-en nem futnak a játékok, de az kit érdekel, amikor van rá MacCats?!


Forrás: Macworld 1985/03. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Ha rajtam múlott volna, egész biztosan nagyobb betűkkel írtam volna ki, hogy ez az oldal a Crystal kiadó játékait gyűjti össze...

Az 1983-ban szinte példátlanul igényes borítók (bár bevallom, azt elég sokáig kellett néznem, hogy a The Dungeon Master borítóján mi is történik...) mellett érdemes figyelni arra is, hogy az amerikai megrendelők extra posta- és vámköltsége 50 penny, azaz fél font volt. Micsoda idők!

Forrás: Personal Computer Games 1983/12-1984/01. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Bár a Cel Damage nem volt egy kifejezetten mély játék, parádésan jól nézett ki; igazán megérdemelte volna, hogy az Xbox Live elindulásakor kapjon egy már online is játszható folytatást. Sajnos azonban a program nem fogyott valami jól az Xbox nagyágyúkkal teli indulásakor, ezért a második rész terveit minden kiadó visszadobta.

Dicsérjük meg azonban a marketinget, ez egy minden igényt kielégítően pompás hirdetés volt!

Forrás: Next Generation 2002/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Az 1983-as, egy francia számítógépes laborban készült fotón a Sargon II sakkprogram VIC-20-as verziójával (egy irigylésre méltóan méretes tévén) játszik a kócos illető.


Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

1999, az egyik akihabarai játékbolt előtti demoállvány-rengeteg. A két középen levő PlayStationön az első Armored Core demója fut, a jobbra látható Nintendo 64-en pedig a Star Wars: Shadows of the Empire-rel nem játszik éppen senki. A bal szélső állványon a Time Crisis fut, és a nép sorban is áll, hogy tesztelhesse a fénypisztolyos játékot.

A fotó jobb szélén egy Tokimeki Memorial-automata áll, amelyből a randiszimulátor hölgyei által megszédített rajongó szíve választottját ábrázoló, csak így terjesztett, két zeneszámot és néhány illusztrációt tartalmazó mini CD-t vásárolhatott.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A csizmába, símaszkba és övbe öltözött herceg nem feltétlenül az a látvány, amit a Prince of Persia számítógépes kedvelői addig megszoktak, de hát tudjuk jól: a Game Boy mindig is a szexualizált karakterekről szólt...

Forrás: Electronic Gaming Monthly #031. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.