Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Így nézett ki 1946-ban egy jólmenő kanadai biztosítóintézet központi irodája. Mai értelemben vett számítógépek természetesen még nem voltak, de az adminisztrátorok már ekkor is különféle elektromos gépezetek segítségével próbálták kezelni a kliensek adattömegét.
Forrás: City of Vancouver Archives. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A Mortal Kombat Advance tényleg új szintet képviselt a sorozat hosszú történetében: messze ez volt a legrosszabb játék, ami az ikonikus sárkányfejes logót viselte. Sőt, jó eséllyel ez minden idők legótvarabb verekedős játéka is, ami azért annyira nem meglepő, ha tudjuk, hogy a Virtucraft stúdió alig három hónapot kapott a feladatra.
Munkájuk alapból is nehéz volt: a hat gombot használó irányítást a négygombos hardverre kellett átírni, és ez még nem-szörnyű körülmények között is rengeteg munkát igényelt volna. Itt fürgén kellett megoldani ezt is, így a magas és az alacsony támadások egy-egy közös gombot kaptak. Mivel ez nem különböztette meg az ütéseket és a rúgásokat, rengeteg, így azonos gombkombinációra eső mozdulat kiesett a játékból.
A rövid fejlesztési idő miatt ki kellett hagyni Sheeva karakterét, ami még érthető; az viszont már meghökkentő, hogy ennek ellenére Liu Kang kivételével minden férfi karakter épp Sheeva hangján szólal meg. A legnagyobb gond azonban nem ez, hanem a millió programhiba, illetve az AI teljes összeomlása. A gépi ellenfeleknek lényegében két szintje van*: a legyőzhetetlen, minden gombnyomásunkra előre reagáló terminátor, illetve a semmire nem reagáló, csak agyhalottan álldogáló zombi.
*a főellenség Shao Kahn még ezt sem kapta meg, ő Easy fokozaton is szinte legyőzhetetlen.
Forrás: Next Generation 2002/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Peter Lerangis író feltehetően nem keveset gondolkodott azon, hogy a Nintendo szabályai mellett miként is lehetne ifjúsági regény formájában feldolgozni az első, NES-re megjelent Ninja Gaiden eseményeit. Oké, a szereplők kiskorúsítása még viszonylag egyszerű folyamat (Ryu Hayabusha például – a borítón látható bizonyíték ellenére – mindössze 13 esztendős a regényben), de hát Worlds of Power-széria szigorú előírásai szerint az emberekkel szembeni erőszak is tilos volt, márpedig a játék javarészt erről szól. Hogy művészünk miként birkózott meg a feladattal, arról ma már mindenki maga is meggyőződhet.
Forrás: Electronic Gaming Monthly #017. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Amikor egy oldalpárra két, teljesen eltérő célcsoportot targetáló játék közös hirdetését kell elhelyezni, tökéletes megoldás nem nagyon létezik – meggyőződésem azonban, hogy ennél kevésbé kaotikusan is meg lehetett volna oldani a feladatot.
Forrás: Mean Machines #06. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Bár a kilencvenes évek elején a Nintendo volt a legelvetemültebb erkölcscsősz, azért még Sega-platformokon sem volt lehetséges minden. A Gynoug itt látható hősét ezért még Japánban sem nevezték annak, ami: angyalnak. Nem, kérem szépen, a képen látható alak egyszerűen egy repülő ember volt a leírások szerint. Aztán, amikor a Sega intézte a nyugati kiadást, oda már az efféle mismásolás sem volt elegendő. Mivel ez a festmény bármilyen leírás mellett vallásos ábrának tűnt volna, a Wings of Wor (igen, Amerika átnevezte a játékot; Európa viszont eredeti névvel kapta azt meg), végül egy totálisan eltérő jellegű borítót rajzoltattak Boris Vallejóval, amelyen már holmi mennyei képességek helyett pisztollyal vadászik a főszereplő.
Egyik kép sem hangsúlyozza ki azonban a játék talán legerősebb pontját, az oppresszív grafikai körítést. Satoshi Nakai grafikus egyik első munkája volt ez, és az általa alkotott bizarr ellenfelek, a groteszkül organikus pályák és a technohorrorba illő hangulat kiemelik az átlagból a Gynougot.
Forrás: BEEP! Mega Drive 1991/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
De rég is volt, amikor a játékok minél nagyobb mérete még okot adott a dicsekvésre... Főleg azért furcsa ezt olvasni, mert ebből a játékból pont ki kellett vágni egy pályát, mert az egyszerűen nem fért már el a kártyán.
Érdekes amúgy, hogy Greg Winters borítófestményén minden szereplő a saját arcával jelenik meg, éppcsak a főhelyen levő Luke Skywalkert kellett eltorzítani kicsit, feltehetően azért, mert a JVC kiadó nem volt hajlandó Mark Hamill képmásának használatáért külön fizetni.
Forrás: Super Play 1994/02. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Pocaktévé az egész családnak, most már akár 13 inch-es méretben is!
Forrás: Playboy 1977/02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Bár a legismertebb Man vs. Machine sakkpartit Garry Kasparov vívta (és veszítette el) a Deep Blue nevű szoftver ellen, a sorozatnak az előtt és azt követően is sok állomása volt. E kép például 2002-ben megrendezett Brains in Bahrein eseményen készült, a Vlagyimir Kramnyik és a Fritz névre keresztelt program nyolcadik, végső összecsapásának elején. Bár a szervezők mindent megtettek* a biológiai játékos segítéséért, a meccs végül döntetlennel végződött.
*Kramnyik három hónapig gyakorolhatott otthonában teljesen szabadon a szoftver ellen. Ezen felül a meccsek 56. lépését követően bármikor vissza is vonulhatott, hogy szállodai szobájában, tanácsadói mellett gyakoroljon saját Fritz szoftvere ellen.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Minden idők egyik legkevésbé ismert konzolja a játéktermekből ismert Nichibutsu által 1983 tavaszán piacra dobott My Vision. A kütyü lényegét, a gépbe épített membrános billentyűzetet ez a reklám valamiért nem mutatja. Márpedig ez igen fontos volt, hisz kontroller nem járt e konzolhoz*: minden lépést a gépen kellett bevinni. Igen, lépést, hiszen a konzolt kizárólag kártyás és táblás játékok szimulálására tervezték, így valamennyi megjelent program ilyen volt. A géppel együtt hat játék került a boltokba (Mahjong, Reversi, Mastermind, Hanafuda, Tsume Shogi, Gomoku – utóbbi a matekórai amőba feldolgozása), és mivel a Famicom és kisebb mértékben a Sega SG-1000 sikere hamarosan minden mást lesöpört a piacról, több nem is jelent meg, még a reklámon már beharangozott Poker sem.
A bukást persze nem lehet kizárólag a Nintendo és a Sega jóval izgalmasabb játékkínálatára fogni, az ár is fontos tényező volt: míg a My Vision 39.800 jenbe került, a Famicom nyitóára 14.800 jen volt, az SG-1000 pedig 15.000 jent kóstált.
*Igen, a multiplayer csak úgy működött, ha két, szintén nem olcsó kábellel összekötött gépet dugtunk a tévére.
Forrás: Amusement Life 1983/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Ha a képek fordítva szerepelnének a hirdetésen, inkontinencia-gyógyszer reklámját vélnénk mögé; így viszont az elődjénél még vadabb WipEout XL-t* népszerűsíti a műalkotás.
Igen, hivatalosan a címből az E betűt kell kiemelni, ez tehát komoly vétség a brand-biblia ellen!
Forrás: Ultimate Game Players 1996/11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella