Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Bármit is ígérjen ez a hirdetés, a Battle Ping Pong nem jelent meg Amerikában – ki tudja, talán a japán sikertelenség okán. Merthogy a Battle Ping Pong nem volt jó játék; olyannyira nem, hogy az ütőt nem is kell benne mozgatni, a játékos egyetlen feladata, hogy a megfelelő időben lenyomja az A gombot, így visszaütve a labdát.

Az amerikai kiadás tervezett borítója viszont minden idők talán legjobb pinyó-labdáját ábrázolja. A rajz valamiért ismerős, így nem biztos, hogy ide tervezték (ki is lóg a dobozról), de az üvöltő, haragos labda kiváló rajz!

Forrás: Electronic Gaming Monthly #049. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Ha sikerül szimpatikus főszereplőket kitalálni, egy játék sikere tulajdonképpen már garantálható. Ezek  után azt hiszem nem is kell részletesen elemezni, hogy a Dodgy Geezers miért is nem vált a Melbourne House legjövedelmezőbb játékává...


Forrás: Zzap! 1986/11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Amikor Ed Averett elkészült Pac-Man-klónjával, ő a Munchkin nevet szánta annak. Még szerencse, hogy a kiadó Philips vicces marketingesei közbeléptek, és még mielőtt ez a katasztrófa megtörténhetett volna, a játékot átnevezték, mégpedig a cég egyik korpulens igazgatójának, Kenneth C. Menkinnek a nevét bevonva a műveletbe. Az Amerikában így a hasfalszaggatóan szórakoztató K.C. Munchkin! névre keresztelt játékot a kiadó mókarendőr európai részlete Munchkin néven* terjesztette, olyan szánalmas indokokkal, mint hogy az átlagembernek nincs róla tudomása, hogy a Philips egyik alkalmazottjának mi a neve és milyen a testalkata.

Ehhez képest az már nem is olyan érdekes, hogy az Atari azonnal bedühödött, amikor meglátták a játékot: ők vették meg ugyanis óriási összegekért a Pac-Man otthoni kiadásainak amerikai jogait a Namcótól, de saját játékuk közel egy évvel a Philips remeke után érkezett csak. A bíró több fellebbezést követően végül az Atarinak adott igazat, így be kellett szüntetni a Munchkin árúsítását.

*A német verzió a Super-Mampfer, a francia kiadás a Glouton et Voraces, a holland változat pedig a Happelaar nevet viselte.

Forrás: Electronic Games 1982/03. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Bill Gates 1983-ban a Microsoft irodájában; mögötte pedig a számtalan korabeli számítógép, melyekre a cég kiadta szoftvereit – amelyek közül abban az évben a legfontosabb talán az MS-DOS 2.0 volt.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

A Hoverforce Ichiban-kozmetikumokat használó főhősénél és botrányos túlzásnak számító szlogenjénél csak egyetlen dolog mókásabb: a játék igen komoly háttértörténete. 2050-ben járunk, amikor a kizárólag zöld parkokból és magas toronyházakból álló MetaCity városkában új drog szedi áldozatai. Az aftershock nevű szer bármiféle élmény nélkül azonnal totális függőséget okoz, így népszerűsége minimum megkérdőjelezhető; mindegy, a város nagy része a szer hatása alatt a négy, a piacot testvériesen felosztó drogkereskedő befolyása alá kerül. Mivel civilek már nincsenek is, a feladatunk az a játékban, hogy a korai poligonos látványvilág közepette mindent szétlőjünk, ami a szemünk elé kerül.

Érthető talán, hogy ez a sztori nem mindenkinek tetszett. A játék európai disztribútora, a Millenium Interactive is így volt ezzel, és a tartalmat változatlanul hagyva átiratták a teljes sztorit az Astral stúdió fejlesztőivel – sőt, a játéknak új nevet is adtak. A Resolution 101 tehát Las Envegasba vezet, ahol 2038-ban meghökkentő törvényt hoznak: a túlterhelődő börtönrendszer által jelentett problémát úgy igyekeznek megoldani a hatóságok, hogy minden erőszakos bűnözőt kiengednek, adnak nekik egy felfegyverzett lebegő járművet, és megígértetik velük, hogy azt csak a náluk gonoszabb bűnözők vadászatára használják.


Forrás: Computer Gaming World #082. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Bár a Mean Machines tényleg kiugróan magas pontszámmal jutalmazta az 1991-es, NES-re megjelent Star Warst, a korabeli újságok nagy része egyetértett abban, hogy remek próbálkozásról van szó. Ehhez képest a ma általános vélemény az, hogy a platform egyik legótvarabb programjáról van szó, ami a filmhez csak néhány felszínes dologban kötődik. Luke itt könyörtelenül lemészárolja a jawákat,a Mos Eisley-béli kantinban tűzpárbajba keveredik Boba Fettel, de persze csak azt követően, hogy megmentette Obi-Want a homoklegyek fogságából. Mindehhez vegyük hozzá, hogy a játék mai szemmel nézve játszhatatlanul és unfair módon nehéz; így tényleg nehéz megérteni a lelkendező szavakat.

(A hatos pontot amúgy mindenkinek ajánlom a figyelmébe: ilyen az, amikor a szóvicc-addikció végleg elpusztítja az emberi agyat!)

Forrás: Mean Machines 1992/01. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


Egy 1981-es német Sony-katalógusban a bizonyítja a szolíd elegancia diadalát a Studio 6080 hifi. Bár a hangfalakat itt nem látni, a katalógusban mindenki kereshetett megfelelően igényes darabokat magának.

Forrás: Hifi-Archiv. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Hmm... mintha ez a borító ismerős lenne valahonnan...


Forrás: Amiga Format 1990/11. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

A Vectrex 3D Imager szemüveg 1984-ben lényegében az otthon elérhető technológia csúcsa volt. Ki tudja, hogy az ötletből még mit lehetett volna kihozni – próbálkozásra sajnos nem maradt idő, mert az amerikai konzol-krach elmosta ezt a céget, ezt a platformot is. A 3D Imager azonban nem egy VR-sisak volt, hanem tulajdonképpen egy 3D-hatást keltő headset. A fekete-fehér Vectrex-látványt a szem elé rakott, és fürgén pörgetett CD-méretű áttetsző műanyag korong színezte ki, a speciális 3D játékkártyák pedig a vektoros grafikával készítettek kicsit térhatású látványt.

Forrás: Mikko. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A nonfiguratív tetoválások játékhirdetési megfelelője: a konkrétumok nélküli brand-hirdetés.

Forrás: Maximum 1995/10. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.