Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Nemrég láttuk, hogy a Technōs Japan miként hirdetett egy Double Dragont hazájában, ideje tehát kitérni arra is, hogy lényegében ugyanabból az alapanyagból vajon mit is tudott kihozni a nyugati jogokat eredetileg megszerző Melbourne House.
Tömpe kezek, kurta korbács és egy alsótest nélküli dupla sárkány.
Forrás: ACE 1989/01. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Igazán kíváncsi lennék, hogy ki volt az az SNK fejlesztői (fejesei?) között, aki annyira biztos volt a dolgában és játék minőségében, hogy azt Garou-nak nevezte el. Ez ugyanis az ófrancia nyelv szava volt a vérfarkasra, és ebből néhány átalakuláson keresztül (garval, wareul) végül kialakul a jól ismert angol werewolf szó is. És bár az itt hirdetett Mark of the Wolves 1999-ben jelent meg, hét évvel az ugyanezt a szót felkaroló papír-kocka szerepjáték, a Werewolf: The Apocalypse boltokba kerülése után, az előd, a japánul Garou Densetsu: Shukumei no Tatakai címen futó (nálunk pedig Fatal Fury: King of Fighters néven ismert) játéktermi gép 1991-től kezdve volt elérhető világszerte.
Forrás: Arcadia #001. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Nem ez az első alkalom, hogy az Amiga Power magazin kérésére egy jónevű játék grafikusa átrajzolt egy screenshotot valami más stílusban, de a katonákkal telipakolt focimeccs talán a legjobb ezek közül. Az éppen a Cannon Foddert fejlesztő Sensible csapat dolga persze viszonylag könnyű volt, hisz az oda készült sprite-ok alá csak egy focipályát kellett illeszteni.
Szerencsére itt azonban nem álltak meg: alig néhány hónappal később, a magazin karácsonyi számának lemezmellékletén játszható formában is debütált a program, igaz, már tankok és helikopterek nélkül. A labda viszont ott is kézigránát volt, ami nem csak a mozgására hatott ki, de amikor – némi villogás után – felrobbant, az éppen cselező játékost is vitte magával, így egy intenzívebb meccs végére erősen hiányos osztagok rohangáltak a pályán.
Hogy a Bulldog Blighty mit jelent, azt nem tudnám megmondani, az internet csak e karácsonyi minijáték alapján ismeri...
Forrás: Amiga Power 1992/11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Miután egy évtized alatt a Walkman, illetve az azt követő megannyi walkman meghódította a világot, a Sony új piacot keresett kütyüinek, amit 1988-ban a kölkökben találtak meg. A My First Sony termékvonal kitalálható módon a kisgyerekeket célozta meg, egész pontosan a négy-tíz év közti korosztályt. A gépek vörös, strapabíró borítást kaptak, a gombokból csak a tényleg szükségesek maradtak meg, ráadásul azok is óriásira nőttek – de a kütyük belül nem sokat változtak. A reklámfotón a kölök-Walkman, a mikrofonnal felszerelt kazettásmagnó, illetve a gyerkőc első boom boxa látható, de ezeken túl walkie-talkie, ébresztőóra és elektronikus notesz is volt a termékvonalban.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Bár maga a hirdetés is érdekes, mintegy mellékesen egy sokkoló információt is elrejtettek az első bekezdésben: a brit munkaügyi minisztérium 1988-ban azzal számolt, hogy a következő évtized során akár 30 ezer IT-s állás is születhet. Mit ne mondjak, sikerült alaposan felülteljesíteni a tervet...
Ami pedig a tényleges reklámot illeti, az ötlet nem feltétlenül rossz; viszont emlékeim szerint már ekkor sem lehetett túl sokat kezdeni egy alig 256K RAM-mal szerelt PC-vel – hiába volt esetleg „intelligens” is a billentyűzete.
Forrás: Computer Play 1988/08. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Egy ausztrál cég, az NCR Computer Centre központi irodája 1965-ben – a háttérben egy CDC 3300 mainframe elemei láthatók, az előtérben pedig az ennek irányítására képes terminálok figyelnek egy hőpapíros nyomtató és egy írógép társaságában.
Forrás: Old Hacker. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Nehéz elképzelni ennél kevésbé ergonómikus „joysticket”, de biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb találkozunk majd ezt felülmúló konstrukcióval is. Igaz, a 30 centis hosszabbítókábel valószínűleg olyan teljesítmény, amit lehetetlen legyőzni...
Forrás: Compute. 1980/01-02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Csak egy emlékeztető: a Myst csaknem három hónappal a Doom előtt jelent meg; akkor ez a látványvilág tényleg elképzelhetetlen volt, így nem is csoda, hogy a korszak legsikeresebb PC-s játékává tudott válni.
Forrás: Computer Gaming World #116. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A counterprogramming egyik iskolapéldája látható a hirdetésen: akiket esetleg nem lehet megfogni Stallone úr hegekkel borított izmaival, azt az Othello ígérete jó eséllyel pont meg tudja győzni...
A második film alapján készült Rambo leírása amúgy rendkívül érdekes dokumentum: nem csak az derül ki belőle, hogy a katona a harcművészetek mestere, de az is, hogy meghökkentő módon rakétahajtású nyílveszőket használ a játékban!
Forrás: Videogames & Computer Entertainment 1989/02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
1) Az Apple III a cég egyik legszégyenteljesebb kudarca volt: az 1980 novemberében kiadott gépeket a meghibásodások elképesztően magas aránya miatt kivétel nélkül vissza kellett hívni. A hibák kijavítása egy teljes évig tartott, így az Apple III 1981 novemberében átment második debütálásán is. Bár ekkor efféle hibák már nem voltak, a brandet nem lehetett megmenteni, és a Macintosh megjelenésének ürügyén az Apple 1984-ben kivezette a piacról a gépet – bezzeg az Apple II különféle verzióit 1991-ig gyártották.
2) A hirdetésben körbedicsért Dr. John C. Lillyről érdemes a következőket tudni:
–Ő bizonyította be, hogy az egyén által belsőleg megélt, illetve a külső, objektív valóság akár teljesen eltérő is lehet, és az egyén ennek nem feltétlenül van tudatában. Erre akkor jött rá, amikor egyik kollégája, Dr. Enright egy, a Lilly által feltalált izolációs tankban annyi ketamint fogyasztott, hogy állítása szerint visszatért az őskorba, és „majomemberként” megküzdött egy leopárddal; a csata persze a laborban zajlott.
–Nem sokkal később Lilly tömte meg magát annyi ketaminnal, hogy úgy érezte, nincsenek már izmai. Mielőtt megfulladt volna, felesége kiszedte az izolációs tank vízéből, de Lilly szerint valójában egy idegen kozmikus entitás, az E.C.C.O. védte meg az életét. Innentől kezdve 2001-ig abszolút biztos volt saját halhatatlanságában.
–Akkor meghalt.
–Egyik éjszaka, tévézés közben (természetesen beketaminozva) Lilly előtt ismét megjelent E.C.C.O., és állítása szerint „teljesen vértelenül eltávolította a péniszét”. Amikor a felesége megvizsgálta, és a szervet a helyén találta, Lilly megvizsgálta azt, és kijelentette, az idegen egy sokkal jobb, bármikor tökéletes merevedést elérő kiberfalloszra cserélte az eredeti szervet.
–Ő gondolt először arra, hogy a delfineket a haditengerészet is használhatná, és kísérleteire rengeteg pénzt kapott. Első lépésként a delfineket LSD-vel etette, hogy azok új tudatállapotot elérve elkezdjenek angolul beszélni. Amikor ez nem működött, összeköltöztetett egy Margaret nevű női kutatósegédet és egy Peter nevű delfint tíz hétre egy térdig érő vízzel feltöltött medence-lakásban. A fajtársaitól elzárt állat egyre agresszívebb próbálkozásait megunva Margaret a hatodik héten kezdte kézzel kielégíteni Petert. A folyamatosan ketaminozó Lilly szerint ez nyitotta meg a kísérlet valódi szakaszát; e sugallata lépten-nyomon megismételt elmondása szerint egy másik idegen entitástól, S.S.I.-tól érkezett. (Margaret később az egész folyamatot végigfotózó kolléga felesége lett.)
–Lilly kormányzati támogatása valamiért elapadt a kísérlet után, így a 14 éve keményen ketaminozó (több, „száz napon át minden nap buli” szakaszt is teljesítő) tudós innentől kezdve az E.C.C.O. és S.S.I. fajok közti háborúra koncentrált. Ennek során Lillynek egyszer S.S.I. egy repülőút során egy épp elhaladó üstökösből fenyegetést lézerezett az agyába: az idegenek az LAX repülőtér lezárását helyezték kilátásba. Sajnos ma már nem állapítható meg kristálytisztán, hogy ez az előtt, vagy azt követően történt, hogy a kapitány bemondta, hogy a repülőteret lezárták egy kisebb baleset miatt...
–Jóslatának hihetetlen pontosságától megriadva Lilly mindennél erősebb ketamin-kúrára fogta magát (három héten át minden órában betolt egy mikrodózist), majd elhatározta, hogy a keleti partra utazik, figyelmeztetni a politikusokat és a médiát az S.S.I. által jelentett veszélyre. Sajnos kétségbeesett telefonhívását a Fehér Ház telefonügyeletese nem engedte tovább Ford elnök felé.
–Lillyt gyakornokai kétszer is megpróbálták pszichiátriai kezelésre küldeni, de ő karrierje elejéről jól ismerte e kórházak igazgatóit, akik egyszerűen kiengedték pajtásukat az őrizetből. Az egyetlen jó hír: Lilly ennek köszönhetően valahogy mégis lejött a ketaminról.
–A következő évben, amikor már ketamin nélkül – de PCP-vel tele – biciklizett, balesetet szenvedett és öt napig kómában volt. A kórházban E.C.C.O. meglátogatta az egykori tudóst, felszólítva arra, hogy a jövőben hagyja őket békén. (Amikor a hallucinációd is ellened fordul, biztos lehetsz benne, hogy bődületesen idegesítő alak lehetsz.)
–Ezek után érkezett el Lilly fent bemutatott PDP/Apple-korszaka, amikor a delfineket (állítólag) drogok és fajközi erotika nélkül próbálta meg angolra tanítani. A kísérlet még csak elenyésző sikert sem hozott.
Forrás: Personal Computing 1982/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella