Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Noha arról nem vagyok meggyőződve, hogy egy shoot ’em up esetében tényleg gyakorlati hasznot jelent egy ennyire részletes, ennyi eltérő térképpel telipakolt végigjátszás, az tagadhatatlan, hogy 1989-ben az efféle alapos, igényes törődés szinte példátlan volt a játékújságokban.
Forrás: Video Games and Computer Entertainment 1989/02. A bejegyzéshez jelenleg 11 hozzászólás van.
A játékvilág legnyomorultabb karaktere, az állathősök Uwe Bollja, minden titkosügynökök legütnivalóbb képviselője minden egyes megjelenésekor kinyitja a bicskát a zsebemben.
Forrás: Amiga Format 1990/11. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Kicsit ironikus, hogy épp egy lángoló autóronccsal hirdeti magát a Nyko e memóriakártyája – a korai konzolos lét egyik alapszabálya az volt, hogy utángyártott memóriakártyákat használni igazi lutri, hiszen azok bármikor elveszíthetik a tárolt mentéseket, vagy akár teljesen tönkre is mehetnek.
Forrás: Play 2002/03. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Szédítő hirdetésről van szó, és nem csak azért, mert a brit számítógépes játékokhoz készült kétoldalas, nem rém igénytelen festményekből a nyolcvanas évek közepén még nem sok akadt. Nem, a szöveg is több mint érdekes, hiszen tele van jószerivel értelmezhetetlen dolgokkal. Az például teljességgel hiányzik a szövegből, hogy a Crystal Castles egy 1983-as játéktermi játék átirata volt, és az sem teljesen érthető, hogy akkortájt mit is jelent a limitált kiadás. Nos, pontosan ugyanazt, mint ma: a program ZX Spectrum-verziója annyira rosszul sikerült, hogy a kiadó U.S. Gold úgy döntött, hogy azt csupán kis példányszámban gyártják le, és később sem készítenek belőle további darabokat. Ez az akkori gondolkodás szerint a brand védelmét szolgálta...
A Crystal Castle főszereplője, a Bentley nevű medvécske meglepően aktív hőssé vált: az egy dolog, hogy játszható volt a Jaguarra megjelent Atari Karts versenyjátékban is, de még a Wreck-It Ralph filmben is megjelent; igaz, szöveget már nem kapott.
Forrás: Zzap! 64 1986/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Ha az ember alaposan tanulmányozza a hirdetés hátterét, nyilván ki fogja deríteni, hogy itt bizony valami Hulk-centrikus programról van szó, de én még mindig azt mondom, hogy igen hasznos dolog ráírni a reklámozott játékok címét ezekre az oldalakra, mintsem elvárni némi detektívmunkát az olvasóktól...
És akkor én is így teszek: itt kérem, a The Incredible Hulk: The Pantheon Saga című, kifejezetten pocsék beat ’em upról van szó, amelynek ótvar minőségével sikerült elérnie, hogy az akkortájt az ilyesmire amúgy nem túl érzékeny Marvel visszavegye a licenszt az Eidostól.
Forrás: Ultra Game Players #090. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Amikor ez a hirdetés megjelent, a Terak 8510/a már bő három éve a piacon volt – és ennyi idő alatt is csak 7850 dollárra sikerült levinni az árát. (Az inflációt és a mai dollár-forint árfolyamot számolva ez 8.3 millió forintnak felel meg, igen tekintélyes összegről van tehát szó.) Ez volt az egyik első civil számítógép, amely bitmap-grafikát is kezelt, és valószínűleg ez volt az első tömeggyártott számítógép, amelyen futott az UCSD Pascal programozási nyelv.
Forrás: BYTE 1980/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A számítástechnika hardveres korszakát, vagyis a nyolcvanas éveket megelőző időszakot, az IBM dominálta, mindenki más csak a második helyért vetélkedhetett. Ezt a cég elsősorban ennek az apró kütyünek, az SLT-nek köszönheti. Az először a System/360 mainframe számítógépekben használt Solid Logic Technology lényegében egy aprócska áramkör volt, a korszakhoz képest parányi tranzisztorokkal és diódákkal, amelyet aztán fémházba foglaltak. Az ezekre a hardverekre építő gépek javítása és bővítése a moduláris felépítésnek köszönhetően egyszerűvé és gyorssá vált, hisz az úgynevezett SLT-kártyákon pár pillanat alatt lehetett cserélni ezeket, a szekrényméretű gépeket pedig egy szemvillanás alatt meg lehetett tölteni újabb és újabb, SLT-kkel teli kártyákkal.
Forrás: Computer History Museum. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Akcióban az IBM által fejlesztett rakétavédelmi rendszer egy apró komponense. A SAGE, a Semi-Automatic Ground Environment az ’50-es évek legkomplexebb számítástechnikai projektje volt, és a hidegháború csúcsán 54 rendszer üzemelt – mégpedig olyan jól*, hogy csak 1984-ben vonták ki a forgalomból.
*Legalábbis a hivatalos jelentések szerint; más kérdés, hogy amennyire tudjuk, a SAGE-nek nem volt dolga, hisz a szovjetek nem támadtak Amerikára repülőkkel vagy rakétákkal, így a rendszer a gyakorlatban sosem bizonyított.
Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A „nincs artworkünk de valamit a hirdetésre kell tenni” szindróma egyik eklatáns képviselője. Ez igen sokáig állandó gond volt a BioWare játékaival: nem feltétlenül a marketing miatt, de azért is, mert a játékújságok így nem nagyon tudtak látványos címlapokat készíteni a sokszor remek játékokhoz.
Forrás: DC-UK 2000/05. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Az Iron Helix a CD-alapú játékok első generációjához tartozott, de legalább néhány tekintetben jobb, „játékabb” tudott lenni, mint az akkortájt tucatszám készülő borzalmas FMV-programok. Igaz, a keretsztori valami egészen borzalmas (ráadásul azt a hirdetés még valamiért hiányosan is foglalja össze), és nyilván a szereplőket sem az Oscar-díjasok közül toborozták, de legalább volt tényleges játék is a filmjelenetek közt: szűk határok közé szorítva ugyan, de az Iron Helix egy lopakodós játék volt: apró, zoológiai feladatokra készült robotunkkal a megvadult katonai űrhajó biztonsági rendszere elől bújkálva kell elérnünk az önmegsemmisítőt. Azt nem mondom, hogy mindez élvezetes is volt, de mindenképpen játékszerűbb volt, mint megannyi ostoba riválisa akkortájt.
Forrás: PC Gamer (UK) 1994/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella