Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Izometrikus kameranézettel nem sok point ’n click kalandjáték dolgozik, de hát a Veil of Darknessnek is dukál valami egyediség, ha már története kizárólag kliséket használ. Merthogy hősünk Románia egy elrejtett völgye felett zuhan le kisrepülőjével, a kijárathoz vezető út pedig a kastélyban tanyázó, vért szívogató denevérbarát, Drakula Káin Kairn hulláján keresztül vezet. Bár a kiadó SSI mindent megtett* azért, hogy a szerepjáték-kedvelők figyelmét is felkeltse a játék iránt, a Veil of Darkness igazából nem RPG, hanem kalandjáték. Bár lehet benne csatázni, a legtöbb ütközetben elég a megfelelő tárgyat használni; ráadásul, mivel nincs fejlődési rendszer, a kötelező viadalokon túl semmi értelme nincs ilyesmivel múlatni az időt.

*Oké, nem ezen a hirdetésen, itt ugyanis szemérmesen hallgatnak arról, hogy valójában milyen jellegű játékról is van szó...

Forrás: PC Zone #001. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Bár az tény, hogy sajnos nem dúskálhatunk a középkori Japánt feldolgozó játékokban, azért a Ghost of Tsushima előtt is akadt ilyesmi. Az Inindo ráadásul a rémesen otromba képregényes reklám ellenére is egész kellemes RPG-szerűség volt. Az 1582-ben kezdődő játékban a feladatunk a démoni erőkkel kokettáló Oda Nobunaga legyőzése volt, erre pedig 19 évet biztosított a játék.

A műfajtól megszokott dungeonök, random csaták és tápolás mellett seregek hatalmas ütközeteiben is részt lehetett venni, ráadásul a diplomáciai döntéseinktől függően a politikai viszonyok is teljesen átalakulhattak.


Forrás: Electronic Gaming Monthly #046. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Egy japán gyümölcsös nyerőgép, vagyis pachislot. A nagyvárosokban levő hatalmas termekben akár több ezer ilyen gép is ki lehet téve, és mindegyik valami licenszre épül: nem csak a masina van a megfelelő poszterekkel borítva, de a képernyőkön is sokszor kifejezetten e célra készült, exkluzív animációs jelenetek láthatók.

Az automaták az ipar szabályai alapján hat nehézségi szinttel rendelkeznek, és a teremtulajdonosok nyitás előtt állítanak át véletlenszerű módon néhány gépet úgy, hogy azok nyerési esélyei nagy átlagban a játékosnak kedvezzenek. A megszállottak az egész napot azzal töltik, hogy a fair esélyekkel felruházott kevéske gépet keresik, és ennek során persze óriási vagyonokat szórnak a nyerőgépekbe.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


Hogy miért kellett 8.8 perces részletekben megkomponálni ezt a statisztikát, az már valószínűleg sosem derül ki. Nagy kár érte, mert így az ember hajlamos fellelkesülni azon, hogy 1979-ben a magyar mozikban 12 szenegáli film is megfordult, pedig hát csak egy 105 perces darabról volt szó. És hogy mi volt az? Hát nyilván az 1977-es Ceddo.

Forrás: Filmévkönyv 1979. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

A The Ramones második felállásának tagjai a rendeltetésszerűtől jelentősen eltérő módon használnak egy leharcolt flipperasztalt. A srácok mind a Boy Howdy! sört fogyasztják; a nemlétező nedűt, amelyet a korai trollok egyik királya, a Creem magazin talált ki. Minden vállalkozó kedvű zenészt ilyen feliratú dobozokkal a kézben fotóztak, csak azért, hogy az olvasók megvesszenek az idegességtől, amikor kedvenceik italát nem találják meg a boltokban.

A fénykép 1978-ban készült, New Yorkban.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ebben az arcban még maga Tim Schafer sem ismerné fel a Full Throttle hősét, Ben Throttle-t...


Forrás: Edge #022. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.


Bizony, a régi szép (?) időkben is járt az újság mellé játékmelléklet, épp csak kicsit dolgozni kellett velük – nekünk kellett beírni a kódot, folyamatosan abban reménykedve, hogy az újság sem vétett hibát, és hogy a mi figyelmünk sem siklott át egyetlen vessző vagy kettőspont felett. Millió ilyen játék készült a nyolcvanas években; azért ezt választottam, mert kifejezetten igényes festményt sikerült illusztráció gyanánt leakasztania hozzá a művészeti szerkesztőnek.

Forrás: Big K 1984/07. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


A Delphine úgy akart James Bond-játékot készíteni, hogy közben ne kelljen jogdíjakat fizetni. A bátor akció sikerült, és az Operation Stealth végül egy titkosügynökös kalandjáték lett öltönyös hőssel, attraktív hölgyekkel és vad akciójelenetekkel. Igaz, a főhős a CIA kötelékébe tartozó John Glames, aki nem olyan ikonikus figura, mint a brit Bond.

A játékot Amerikában forgalmazó Interplay is látta ezt, és ők a költségekkel nem törődve licenszelték a mozihőst, és végül James Bond 007: The Stealth Affair néven adták ki ugyanazt a játékot. És tényleg pontosan ugyanazt a játékot: Bond itt a CIA kötelékébe tartozik, hiszen az ahhoz kapcsolódó részek átírása túl sok időt vitt volna el...

Forrás: Zero 1990/05. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A Maces & Magic-sorozat második felvonása, a Stone of Sisyphus, egész pontosan olyan volt, mint az első: egy digitális, illusztrált* lapozgatós könyv. Mégpedig egy meglehetősen furcsa darab: története nincs, így egyetlen feladatunk a kincsharácsolás lesz. Bármikor visszatérhetünk a városba eladni a rengeteg szajrét, ami aranytartalékaink mellett pontszámunkat is növeli, és ha elértük a maximális 695 pontot, egyszerűen véget ér karakterünk útja.

A széria alliteráló, fantasy-ízű címe miatt a Dungeons & Dragonst publikáló TSR perrel fenyegetőzött; ebből ugyan végül semmi nem lett (nem úgy tűnik, mintha lett volna tényleges jogalapja a cégnek a hepciáskodásra), de ezért van ebben a hirdetésben is ennyire elrejtve a sorozat neve.

A fentieken túl a játék már csak azért is érdemes a figyelemre, mert ez az egyetlen videojáték, amelyben választható fegyver a terbutje is.

*Grafika csak az utólag készült Atari 400/800-portokban van.


Forrás: Antic 1983/02. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

1993 tavaszán a Sega francia képviselete új kampányt indított, amely hihető élethelyzetekben ábrázolta a Mega Drive-ot és játékosait. Itt például egy átlagosnak berendezett gyerekszoba látható, no és persze az angyali gyerkőc maga, aki természetesen ingben és pulóverben, frissen mosott hajjal küzdi le a WWF Super WrestleMania által támasztott kihívásokat.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.