Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Bár a legismertebb Man vs. Machine sakkpartit Garry Kasparov vívta (és veszítette el) a Deep Blue nevű szoftver ellen, a sorozatnak az előtt és azt követően is sok állomása volt. E kép például 2002-ben megrendezett Brains in Bahrein eseményen készült, a Vlagyimir Kramnyik és a Fritz névre keresztelt program nyolcadik, végső összecsapásának elején. Bár a szervezők mindent megtettek* a biológiai játékos segítéséért, a meccs végül döntetlennel végződött.

*Kramnyik három hónapig gyakorolhatott otthonában teljesen szabadon a szoftver ellen. Ezen felül a meccsek 56. lépését követően bármikor vissza is vonulhatott, hogy szállodai szobájában, tanácsadói mellett gyakoroljon saját Fritz szoftvere ellen.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Minden idők egyik legkevésbé ismert konzolja a játéktermekből ismert Nichibutsu által 1983 tavaszán piacra dobott My Vision. A kütyü lényegét, a gépbe épített membrános billentyűzetet ez a reklám valamiért nem mutatja. Márpedig ez igen fontos volt, hisz kontroller nem járt e konzolhoz*: minden lépést a gépen kellett bevinni. Igen, lépést, hiszen a konzolt kizárólag kártyás és táblás játékok szimulálására tervezték, így valamennyi megjelent program ilyen volt. A géppel együtt hat játék került a boltokba (Mahjong, Reversi, Mastermind, Hanafuda, Tsume Shogi, Gomoku – utóbbi a matekórai amőba feldolgozása), és mivel a Famicom és kisebb mértékben a Sega SG-1000 sikere hamarosan minden mást lesöpört a piacról, több nem is jelent meg, még a reklámon már beharangozott Poker sem.

A bukást persze nem lehet kizárólag a Nintendo és a Sega jóval izgalmasabb játékkínálatára fogni, az ár is fontos tényező volt: míg a My Vision 39.800 jenbe került, a Famicom nyitóára 14.800 jen volt, az SG-1000 pedig 15.000 jent kóstált.

*Igen, a multiplayer csak úgy működött, ha két, szintén nem olcsó kábellel összekötött gépet dugtunk a tévére.


Forrás: Amusement Life 1983/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Ha a képek fordítva szerepelnének a hirdetésen, inkontinencia-gyógyszer reklámját vélnénk mögé; így viszont az elődjénél még vadabb WipEout XL-t* népszerűsíti a műalkotás.

Igen, hivatalosan a címből az E betűt kell kiemelni, ez tehát komoly vétség a brand-biblia ellen!

Forrás: Ultimate Game Players 1996/11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Nem sok iparág lehet, ahol démonkoponyákkal lehet toborozni, de az Interplay európai HR-osztályának sikerült a bravúr...

Forrás: Edge #021. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bár lenne mit mondani a Dracula eltérő játékverzióiról is, szavak helyett ezúttal adjuk meg a lehetőséget arra, hogy a marketing adja el azt nekünk. Vagyis: mindenki azonnal nézze meg a játék itt is hirdetett Mega CD-verziójának tévéreklámját!


Forrás: Electronic Gaming Monthly #045. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


Vajon a háttérben megjelenő atomtámadás New York ellen miként kapott helyet a Fire Ant minden bizonnyal izgalmas és kidolgozott háttértörténetében?

Forrás: Big K 1984/06. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

A Hartmut Esslinger által tervezett, korát évtizedekkel korábban megelőző módon minimalista rádió, kazettásmagnó és lemezjátszó öszvér, az 1976-ban piacra dobott Wega Concept 51K. Esslinger tervezte sok egyéb mellett az Apple IIc és a NeXT Cube számítógépek kinézetét is.

Forrás: Design is Fine. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Charles Dougherty negyedik szerepjátéka pont olyan volt, mint a korábbiak: egy fura, de nem különösebben érdekfeszítő Ultima-reakció. A játék talán legnagyobb designhibája, hogy a fejlődés, a szintlépés a sztorihoz van kötve, így a harcoknak gyakorlatilag semmi értelme nincs; márpedig harc mind a hatalmas térképen, mind pedig a hirdetés által is erényként említett 40 dungeon-szinten bőven lesz. Bár voltak tervek egy folytatásra, a kiadó Epyx pár hónappal e program megjelenése után bedőlt, és Dougherty átnyergelt a kevésbé izgalmas, de 110 munkaórás hajtásoktól mentes üzleti programozás világára.

(Az alsó kép a zöld trollról (?) véletlenül nem egy Kaland-játék-kockázat könyvből ismert itthon?)


Forrás: Computer Gaming World #055. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.

Sonic volt az első videojáték-karakter, aki saját lufival vehetett részt a Macy’s áruház hálaadási felvonulásán. Igaz, az 1993-as debütálásnak hamar vége szakadt, amikor a szél a figurát egy lámpaoszlopnak taszította, az pedig egy kisgyerekre és egy rendőrre dőlt. Két évvel később a figura fejét egy faág szúrta át, így a nézők végignézhették, ahogy a kék sün egyre laffadtabb állapotban „vonul” New York utcáin.

A fenti kép egy új korszakot jelentett: ez a 2011-es felvonuláson készült, már a modern Sonic-figurával – és ezúttal sikerült megúszni minden sérülést és balhét.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


A kilencvenes évek eleje a rajzfilmsorozatokra építő akciófigurák aranykora volt, millió olyan alakkal, akikről az átlag magyar kölök mit sem tudott. Számomra mindenképpen ilyen volt ez a csapat is: a Toxic Crusaders rajzfilm őrült figuráit a The Toxic Avenger-filmek ihlették, és ahogy látszik, a tervezők a groteszkséget részesítették előnyben.

Bár mindössze 13 epizód született a rajzfilmből, ez is elég volt hozzá, hogy a kinövésekkel teli srácok Marvel-kiadású képregényt, regényeket, Halloween-jelmezeket, társasjátékot, kártyajátékot és két videojáték-feldolgozást is kapjanak: NES-re és Game Boy-ra a Bandai, Mega Drive-ra pedig a Sega adott ki játékot. Ezek közül a kézikonzolos verzió igazi ritkasággá vált, így hiába meglehetősen ócska, egy-egy darab (doboz vagy kézikönyv nélkül!) ma már jóval százezer forintést cseré gazdát.

E hirdetés persze még a játékok előtt készült, és a szintén a Bandai által gyártott plasztikfigurákat próbálja eladni.

Forrás: Nintendo Magazine System 1992/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.