Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Bár a cím és talán a biológiailag valószerűtlen tojásból-unikornis illusztráció is egy fantasy RPG-t sejtet, a Knights of the Crystallion teljesen másban utazik: ez egy jó értelemben elvont, de igen rossz értelemben mocsoknehéz absztrakt utazás egy rég halott lény belsejében, amit az 1990-es korszellemnek megfelelően eltérő minijátékok formájában kell teljesíteni. Kártyajáték és fura akciórészek, táblás kőrakós rész és egy Proda nevű stratégiai epizód teszi különlegessé az élményt ; még akkor is, ha a játszhatóságra és kiegyensúlyozásra meglehetősen kevés fókusz került.

És ne feledjük: a játékhoz verseskötet és audiókazetta is járt!

Forrás: CU Amiga 1990/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A gép már értett magyarul 1986-ban is, de a betűkészlet még finoman szólva sem állt készen az olvasható chatelés lebonyolítására...

Forrás: Élet és Tudomány 1986.10.03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Bár a Saiyuki nem volt más, mint a Final Fantasy Tactics eltérő mitológiába helyezett utódja, nekem ez volt az első találkozásom a műfajjal, és annak idején igen csúnyán rá is csavarodtam.

Forrás: Next Generation 2001/08. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Szerencsére PC-n nem élt sokáig az a designirányzat, ami megpróbálta minden szoftverbe, így a játékokba is erőszakosan belegyömöszölni a Windows kezelőfelületét. Ez sem volt egy jó időszak, de szegény Mac-játékosok bő egy évtizeden keresztül kellett, hogy ezzel szenvedjenek...

Forrás: PC Gamer (US) 1995/02. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Vérfürdők, ocsmány ellenfelek, beteg fegyverek – a Blood eladásához nem kellett komplex eszközökhöz nyúlni. Még szerencse, hogy a játék jóval több volt e felszínes dolgoknál, és mindenképpen a legszórakoztatóbb játék volt, amit a Build-motorból annak idején ki tudtak hozni.

Forrás: PC Games 1997/08. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Mondanám, hogy furcsa taktika egy PC-s lapban kizárólag konzolra megjelenő játékokat hirdetni, de mivel a baseball-játékon kívül az összes itt promózott programból készült (mint kiderült, viharosan sikertelen) PC-s port is, talán ez is a marketingtaktika része volt.


Forrás: PC Entertainment 1996/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Bár a hirdetés talán egy szokványos shoot ’em upot juttathat az ember eszébe, a Star Cruiser ennél sokkal, de sokkal több: a nyolcvanas évek egyik legambiciózusabb játéka! Az eredetileg több japán számítógépre, majd némileg leegyszerűsítve, de játszhatóbbá téve Mega Drive-ra is megjelent játék egy komplex akció-RPG volt, végig belső nézetben. Bejárható bolygók, teljesen szabad űrközlekedés (és persze űrharcok), összetett kereskedelmi rendszer volt benne, mintha csak egy több sztorival és felszíni szakaszokkal kiegészített Elite lett volna. 

Forrás: Mega Drive Fan 1990/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A monitor (és rajta az ablakok ezreibe zsúfolt low-res látnivalók), a billentyűzet, a telefon – ennyire koncentráltan 1996-os látványt ritkán látni...


Forrás: Internet Kalauz 1996/06. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Az 1994-es Ecstatica ugyan sok tekintetben az Alone in the Dark örököse volt, mégis csak egy dolog miatt emlékszik rá a világ: az akkori gépek által a poligonoknál sokkal könnyebben megjeleníthető ellipszoidokból épült fel. Ez egy igen specifikus, azonnal felismerhetően gömbölyded stílust is biztosított a játéknak, és körülbelül két hónapig mindenki arról beszélt, hogy ezek a textúrázatlan lufik lesznek a videojáték-ipar jövőjének alapvető elemei. 

A stúdió azonnal megpróbált építeni az engine-re, és első próbálkozásuk egy véres és nem csak metaforikusan sötét világba vezetett volna: egy prostituáltakkal és drogkereskedőkkel teli nagyvárosi bűnvilágba, ahol egy ártatlanul megvádolt alakot kellett volna több ezer gyilkosságon keresztül tisztázni. Bár minden sokkal több gömböcből épült fel, a látvány egy ilyen kegyetlen sztori mellett már inkább paródiaként hatott; és mivel a játék sem akart úgy igazán összeállni, a fejlesztést leállították, és inkább az Ecstatica II készült el. Azt követően a stúdió pár hónapra még visszatért az Urban Decayhez, de miközben megpróbálták az egészet egy poligonokat és vektorokat is használó technológiára átültetni, a kiadó Psygnosis kihátrált mögülük, és végül csődbe jutott a fejlesztőcsapat.

Forrás: Edge #023. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A The Raven Project néven megjelent Cryo-játék pontosan olyan volt, mint a korszak szinte valamennyi FMV-katasztrófája: pocsék játékmenet, ócska jelmezekbe bújtatott D-kategóriás színészek, és egy megdöbbentően rossz történet biztosította a kereteket, és hiába az „élethű” látvány, ebből már akkoriban sem kértek a játékosok.

Forrás: Dimension PS-X 1995/11. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.