Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A „törődésre vágyódó menyecske hiába próbálja új neglizsével elcsalni párját a számítógép elől” hirdetési megközelítés már a nyolcvanas években is élt és virult.


Forrás: Amiga Kickstart 1988/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Az aranyszínt csak igen drága festékkel lehetett volna előállítani, így aztán a Wizardry Gold (információdúsnak még a legnagyobb túlzással sem nevezhető) hirdetése megmaradt sárgának.

Forrás: PC Entertainment 1996/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Resident Evil és a Metal Gear Solid mellett a Final Fantasy VII volt a nagy érv a Nintendo 64 ellen: e programok olyan mennyiségű adatot használtak, ami elképzelhetetlen volt cartridge-en*. E játékokat a Sony is reklámozta, és ők nem a játékmenettel vagy a sztorival törődtek, hanem a hirdetéseken keresztül a PlayStation technológiai fölényét hangsúlyozták ki, kinevelve a konzolharcosok egy újabb generációját.

*Szinte elképzelhetetlen – a kétlemezes Resident Evil 2-t végül csak sikerült belenyomorítani egy 64 MB-os kártyába, és néhány csavaron keresztül, de ennek köszönhető a Red Dead Redemptionök létrejötte.

Forrás: PSM 1997/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Végre bővebb leírást is találtam minden idők legjobb című játékához!


Forrás: Crash 1985/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Az az ork (?) roppant kéjes vigyorral vette tudomásul, hogy a Lara által masszírozott játékos átlőtte míves hasizmait.

Forrás: PC Accelerator 1998/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

„Diagnosztizáljon otthon ön is agyi megbetegedéseket 1984-es orvosi szoftverrel!”


Forrás: 80 Micro Magazine 1984/11. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A kilencvenes évek elején rengeteg fejlesztő küszködött azzal, hogy a térbeliség illusztrációját valahogy megteremtse olyan platformokon, amelyek nem erre lettek kitalálva. A PF Magic terve erre az volt, hogy poligonok és textúrák helyett eltérő nagyságú gömbökkel próbálják meg a karaktereket életre kelteni. Azon túl, hogy verekedős játékként a Ballz kritikán aluli lett, szerintem a technológiai újítás sem jött be úgy istenigazán: a színeken túl nem sok dolog árulkodik róla, hogy a hirdetés jobb szélén látható karakter egy csimpánz – ás ha nem tűnne fel, bal alul egy szaltó közben ábrázolt testépítő látható.

Forrás: EGM2 1994/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Nem vagyok biztos benne, hogy ez lesz az általános reakció (és lefogadnám, hogy nem ez volt az alkotói szándék), de e kép láttán percekig röhögtem. A valószínűleg kegyetlenül erotikusnak szánt, de valahol a „senki nem vette észre, hogy én pukkantottam a metrón” környékén landolt arckifejezés és a csodásan faragott-masnizott oni-strapon kombinációja azonnal örök kedvenccé vált.

A cikk amúgy a Hacchake Ayayo-san 4: Sexy Olympics erotikus visual novel érdemeit taglalja.

Forrás: Pasocom Presse 1993/03. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Ebben a játékban van minden: átlátszó nézők, szúnyogarcú játékosok, jég helyett vízzel borított pálya!


Forrás: Nintendo Power #003. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az első években az Electronic Arts tényleg komolyan gondolta a „toljuk az alkotókat, a művészeket az előtérbe” hozzáállását – aztán a cég túl nagyra nőtt ahhoz, hogy az ilyen fotózások leszervezése lehetséges legyen; bár ahogy nézem, Jon Freeman szerint már ez is túlzás volt...

Forrás: Amiga World 1986/11-12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.