Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Impresszív helyzetjelentés a Commodore International 1984-es eredményeiről: a vállalat hardvereladásból származó bevételei világszerte meghaladták az egymilliárd dollárt, a Commodore 64 eladásai 4 millió felett állnak (minden Commodore-gyártmányú géppel együtt pedig a hatmilliót is elérték már), a hét ország gyáraiból ontott gépre pedig már 6000-nél is több dobozos program érhető el.
Forrás: Tilt #024. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Biztos vagyok benne, hogy a Transformereket felidéző átalakulás rengeteg gyereket bepalizott. Igen, bepalizott, merthogy, nagyobb összegeket tennék arra, hogy ez (is) egy pokoli rossz joystick volt.
Forrás: Commodore Format 1991/03. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Bár játéktermek léteztek az 1978-as Space Invaders előtt is, ez a játék volt felelős azért, hogy Japánban népszerűvé és felnőttek körében is elfogadottá váljon ez a hobbi. A Pac-Man két évvel későbbi megjelenése óriási lökést adott az iparnak, de előtte két éven keresztül az Invader-játékok egyeduralkodónak számítottak az országban. Az álló kabinetek mellett a koktélasztal-kiszerelés is igen népszerű volt; temérdek bár és ivó cserélte le az egyszerű asztalokat ezekre, hiszen így kávézás, sörözgetés, netán fagyizás közben is pénzt költöttek a kedves vendégek.
A kép 1979. december 30-án készült Tokióban.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 13 hozzászólás van.
Érdekes koncepció: a teszt főszövegében lényegében semmilyen információ vagy vélemény nem található, azokat a képaláírásokba, keretes írásokba, illetve a cikkírók külön véleményeibe száműzte a szerkesztőség.
Forrás: Sega Force 1993/01. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.
Nem Aragorn, Aragon!
Érdekes módon a hirdetés stratégiaként akarja eladni a Sword of Aragont, pedig hát a játék a seregek ellenére is sokkal közelebb áll a hagyományos RPG-khez. Talán ez volt az első igazán jól sikerült – nyugati – keverék e két műfaj között; nem véletlenül lett tehát kultuszjátékká. Sajnos a böngészőben futtatható remake-et elvitte egy váratlan szoftverfrissítés, de az eredeti tökéletesen fut ma is.
Forrás: Computer Gaming World #062. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az Amiga 570 CD tökéletesen illusztrálja, hogy a Commodore miért is ment csődbe: töketlenkedést töketlenkedésre halmozva sikerült úgy kiadni az 1992-ben futurisztikusnak számító kütyüt, hogy annak semmi értelme nem volt – viszont legalább komoly vagyonba került kifejlesztése.
Hogy mi a baj a meghajtóval? Az a tény, hogy az kizárólag az akkor már nem is gyártott Amiga 500-as gépekkel volt kompatibilis, a kapható gépekkel nem. Szintén remek megoldás volt, hogy az Amiga 590 merevlemezt, illetve ezt a meghajtót nem lehetett egyszerre a gépre kötni; a felhasználónak kellett választania ezek közül.
Még egy slusszpoén: kifejezetten Amiga-játékok nem is jelentek meg CD-n! Az egyetlen értelme a hatalmas adattárolónak akkor mindössze az volt, hogy ezzel az Amiga 500 képessé vált futtatni a CDTV platformra megjelent játékokat. Talán nem kell mondani: ez sokakat nem vigasztalt...
Forrás: Amiga Power 1992/11. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
A mainstream internet, illetve a szabadon streamelhető videók kora előtt bizony erre is hatalmas kereslet volt: az Edge magazin írja le egy VHS-en terjesztett promociós összeállítás tartalmát. Tudjuk jól – pár évvel később sikerült pöttyet meghaladni ezeket a lehengerlő jeleneteket is...
Forrás: Edge #016. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Nyüzsgő játékterem 1935-ben: minden fotoszkóp előtt sorban állnak a fizetővendégek. A fiatal gyerkőcök boldogan nézik a fényképeket; ki egy égő hajóról, ki egy kilenc évvel korábbi bokszmérkőzésről, ki pedig egy bűnöző villamosszékes kivégzéséről. Ah, repes a szív, amikor az erőszakos videojátékok előtti korszak boldog békeidejében felnőtt, a digitalizáció által még nem megrontott csemetéket tudja nézni!
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Csatabikini, latexfétis-ruházat, brutális smink, lábszárra tekeredő csáp, utalás apuci kicsi lányára – szinte érezni a grafikus minden gondosan titkolt fantáziálásának aktiválódását a szörnyűséges hirdetésen.
Forrás: Ultra Game Players 1996/10. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Rendben, Yuzo Koshiro a Super Shinobi kiváló zenei anyaga miatt mindenképpen megérdemli a dicsérő szavakat, de vajon tényleg muszáj volt a zeneszerzőt négyszer is a borítóra helyezni, ráadásul ilyen hányaveti, aszimmetrikus módon?
Attól függetlenül amúgy, hogy egy Mega Drive-központú újságban jelent meg a hirdetés, a muzsika a program PC-8801-verziójából származik. Ki tudja, miért, a 19-22. számok egy másik játékból jöttek: ez ugyanis egy miniválogatás a Bosconian Sharp X68000-es kiadásának zenéi közül.
Forrás: Mega Drive Fan 1990/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella