Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Bár sok viszonyítási alapom nincs, mégis kinyilatkoztatok: a technikai témájú jugoszláv lapok szerették magukat erotikával eladni. Igaz volt ez az oldalon már szemlézett Računari u Vašoj Kući című magazinra ugyanúgy, mint a VHS-centrikus Yu Videóra. Igaz, azt már nem merném kijelenteni, hogy a címlap-szerkesztő minden alkalommal pontosan tudatában lett volna, hogy mi is az az erotika...
Forrás: Once Upon a Time in Yugoslavia. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Az Ant Attack egyik alkotójaként Sandy White tényleg letett valami olyat az asztalra, amiért megérdemelte, hogy a neve ott legyen a reklámokon és a játékdobozon is. Igazán kár, hogy következő játéka, a nevével is formabontást elkövető I, of the Mask játéknak már nem volt igazán jó. Igaz, spectrumos tech-demóként viszont remekül muzsikált, hiszen már 1985-ben vektorokból épített labirintusban engedte szabadon kóborolni a 3D-től vélhetően teljesen ledöbbent játékost.
A hirdetésen látható festmény Richard Shenfield műve.
Forrás: Aktueller Software Markt 1986/03-04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Ma már nem VR-nek neveznénk ezt a furcsa mozit, amelynek görbe vásznára vetítve lehetett mindenféle száguldós videókat végignézni szinte mozdulatlan biztonságban, de a kilencvenes évek első felében népszerű intézmények jobb híján ezt a nevet használták. A cikk az egykori Mukagaoka vidámparkban levő Megatobi VR-termet mutatja be.
Forrás: Game You 1993/08. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
A grafikus kártyák mindig a számítástechnika csúcsát jelentették – ezért is meghökkentő látni, hogy mennyit csomagoltak a lehető legocsmányabb, ösztönszinten taszító dobozokba. Ki volt ezek célközönsége? Hogyan lehetett megfertőzni minden gyártót ezzel a stílussal? Miért van e 2005-ös Radeon kártya kabalafigurájának zöld mellszőre? Miért tölti el egzisztenciális horror a randa goblint saját keze láttán? Miért...?
Forrás: IXBT Labs. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Minden idők legrosszabbul megírt romantikus(nak szánt) története ebben a borzalmas játékban szerepel. Ha valaki a túlságosan is megbocsátó kritika alapján kedvett kapott volna ehhez a digitális szörnyűséghez, itt tudja letölteni a játékot.
Forrás: PC Gamer (UK) 1994/07. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Úgy néz ki, tényleg lebecsültem az 1979-es magyar mozihálózatot: a hivatalosnak tekinthető statisztikák szerint 3000-nél is több működő moziterem dolgozott akkor az országban. Igaz, ennek kapcsán meg az a kérdés merül fel bennem, hogy miként lehetett például a Dzsungel könyve rajzfilmből 1800-nál is több kópiát vásárolni; jelenleg abban kételkedem, hogy ezek között sok legális, tényleg a Disneytől származó példány volt, és bizony warezt terítettek az apróbb filmszínházakban – de természetesen most is várom az informált cáfolatokat.
Forrás: Filmévkönyv 1979. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Micsoda címlap!
A főhelyen egy molyrágta gorillakosztüm mímeli, hogy a Donkey Kong valamelyik klónjával játszik (az óriási eredetiség-viadalt a magazin szerint egyértelműen a Killer Gorilla nyerte), alatta a Spectravideo SC318 számítógépet próbálják úgy bemutatni, mintha az „a brit számítógépes ipar végzete” lenne, és még egy ezerfontos találós kérdés-viadalra is jelentkezhetnek a humor legfőbb ellenségei.
Forrás: Personal Computer Games 1984/03. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Interjúnak éppen nem nevezném ezt a cikket, de az valahogy lenyűgözött, hogy a drótnélküli távírót feltaláló, illetve a rádió létrejöttéhez később minimum hozzájáruló Marconitól milyen átlátszó indokkal kunyizott aláírt fotót annak írója.
Forrás: The Electrical Experimenter 1915/08. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Amikor a brit Pearson könyvkiadó óriáscég 1994-ben felvásárolta a The Software Toolworks játékkiadót, átvilágítottak minden, már fejlesztés alatt álló projektet, és amelyikben nem láttak fantáziát, azt könyörtelenül törölték is. Ez lett a sorsa – két héttel a mellékelt előzetes megjelenését követően – a francia Cryo stúdiónál készülő Dragon Talesnek is. Olvasói észrevételnek köszönhetően ma már tudom: a Dragon Tales megúszta a válogatást, éppcsak új néven, Dragon Lore-ként jelent meg.
Forrás: PC Gamer (UK) 1994/04. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Annak ellenére, hogy az Ensemble-nek semmi köze nem volt hozzá, a Nintendo DS kézikonzolra megjelent Age of Empires II-feldolgozás kiváló stratégiai játék volt. A játékmenet a vártnál sokkal jobban működött körökre osztott formában is, a körítés meghökkentően igényes volt, ráadásul az öt néphez dukáló öt kampány mellett még multiplayer is fért a kártyára!
(Legutóbbi értetlenkedésem óta sikerült rájönnöm arra, hogy a francia magazinokban miért mindig 20 pont volt a maximális értékelés: az 1890-ben átszervezett francia oktatási rendszerben a mi érettséginknek megfelelő oklevélben szerepelt ez a rendszer, és az országban ez hosszú idő alatt egy általánosan használt osztályozási rendszerré vált, amit minden további nélkül átvettek a játékmagazinok is.)
Forrás: Nintendo DS 2006/10-11. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella