Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Érdekes cikk, melynek végkövetkeztetése ugyanaz, mint a legtöbb hasonló „elemzésnél”: mindkét gép nagyszerű, mindkét konzolnak vannak előnyei és hátrányai, és mindenki válassza azt, amire több olyan játék van, amely tetszik neki.
Forrás: Mean Machines 1992/05. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.
Bár nyilván ma tapasztalhatjuk meg a remake-ek igazi aranykorát, a kilencvenes évek közepén, a PlayStation népszerűségét meglovagolva már volt egy óriási retróhullám. A Pitfalltól a Pongig, a Sentineltől a Gauntletig, a Paperboytól a Breakoutig rengeteg réges-régi játék kapott folytatást vagy néha akár teljes újragondolást.
A Robotron X a játéktermi eredeti 3D-be alakított, de máskülönben meg nem változtatott verziója volt. Sajnos ez kifejezetten rosszul sült el: a folyton mozgó kamera lehetetlenné tette az egész pálya belátását, és bizony a pocsék neongrafika is jóval ellenszenvesebb volt, mint a pixelgrafikás eredeti.
Forrás: Ultra Game Players #089. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Mivel a viharos sikertelenség következtében gyakorlatilag azonnal elpusztult, a Game.com nevű (nem tévedés, ez volt a gép neve!) kézikonzolra ma már nem sokan emlékeznek. Pedig a „Game Boy felnőtteknek” szlogennel hirdetett gép érdemes a figyelemre: a 21 megjelent játékra például legalább 20 leállított fejlesztés jut, ami egészen kiemelkedő arány. Főleg annak fényében, hogy a tévében futtatott hirdetések szerint a Game.com „több játékot futtat, mint amennyi agysejtetek van, idióták”. A potenciális vásárlók ilyetén kezelése feltehetően nem tett jót a masina fogadtatásának.
A mellékelt hirdetés sem túl barátságos, azon a kis gép éppen megöl egy cirkuszi akrobatát.
Forrás: Play 2002/03. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az állítással – mit állítással, felkiáltással – nem tudok egyetérteni, de azt szép látni, hogy a nyolcvanas évek elején is volt hivatalos (remélem) brit terjesztése ezeknek a kütyüknek. Igaz, a Dealer Deals cégnév nem inspirál bennem tökéletes bizodalmat, de hát ez alapján nem szabad ítélkezni.
Forrás: Acorn User 1982/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A Frank Lloyd Wright Alapítvány által Arizonában épített House of Future már 1981-ben színes tévékkel és fejlett digitális rendszerrel várt minden, a jövő iránt érdeklődő látogatót.
Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Abban az évben, amikor ez a hirdetés megjelent, a KSH adatai szerint 6435 forint volt a teljes munkaidőben alkalmazásban állók átlagos havi bruttó keresete.
Forrás: Commodore Újság 1986/04. A bejegyzéshez jelenleg 12 hozzászólás van.
A beszédes nevű California Computer Systems mindent gyártott, éppcsak számítógépeket nem – legalábbis abban a pillanatban, amikor ez a hirdetés megjelent, pont nem gyártottak ilyesmit. Ez azonban majdnem mindegy is: amilyen bénán a képernyőre helyezték az Apple II-t, annyira szépen sikerült megoldaniuk a szép sorban repülő kiegészítők látványát. Hiába, minden gyártónak maga felé hajlik a keze...
Forrás: BYTE 1980/03. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Eye of the Beholder-előzetes, a klasszikus japán magazinokra jellemző formában, vagyis az információ szövegdobozokra oszlik, ráadásul a képaláírások sem a pocsék szóviccekről, hanem az olvasók tájékoztatásáról szólnak.
Forrás: Marukatsu Mega Drive 1993.03.10.. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Bár nincs benne annyira a játékosi közös tudatban, mint a Myst-sorozat, vagy a LucasArts alkotásai, a Titanic: Adventure Out of Time így is minden idők egyik legsikeresebb kalandjátéka volt. A legalább másfél millió elkelt példány tekintélyes része Macintosh-on fogyott, ahol az efféle, komolyabb játékokat vették elsősorban.
Persze a Cyberflix alkotása nem csak emiatt érdekes, de azért is, mert egyike a kevés nemlineáris kalandjátéknak. Döntéseinktől függően a játék teljes történetszálaiból kimaradhatunk, és bár a Titanic elsüllyedését nem lehet megakadályozni, ezen túlmenően majdnem minden utas életét komolyan befolyásolhatjuk – és mivel sok diplomata és egyéb fontos ember is utazik a fedélzeten, a XX. század későbbi alakulását radikálisan befolyásolhatjuk. Sok korabeli társától eltérően a Titanic ma is kapható, és aki egy nem valami eszelősen komplex fejtörőkkel teli programot keres, annak akár ma is ajánlható.
Forrás: MacAddict 1996/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Nem, ennek a reklámnak semmi köze a videojátékokhoz, de Gandalf kolosszális szakálla miatt igenis megérdemli, hogy bemutassuk! A hirdetés természetesen a Ralph Bakshi-féle első Gyűrűk ura-filmet (trailer, háttér) próbálta népszerűsíteni.
Forrás: Omni 1978/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella