Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Ugye nem csak én vizionálok emberi százlábúakat a sportolók árnyékportréja mögé? Vagy inkább kentaurfociról van szó...?

Forrás: Pc Engine Fan 1993/06. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Nem biztos, hogy ez volt a legjobb módja a ZX Spectrum legelső részleteit közlő cikk promotálásának...


Forrás: Sinclair User 1982/05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Négydimenziós Tetris, háromdimenziós grafikával, kétdimenziós felületen bemutatva. És a sok matematika ellenére lényegében még mindig ugyanarról a játékról van szó, amit Pazsitnov úr 1984-ben kitalált...

Forrás: Dreamcast Magazine (JP) 1999/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Bár a Gargoyle igazán híressé a kelta mitológiát feldolgozó fura játékaival (Tir Na Nog, Dun Darach) vált, első megjelent termékük, az Ad Astra is igen sikeres lett. Ennek lényegében egyetlen oka volt: a shoot ’em up 1984-hez és a ZX Spectrumhoz képest kiválóan keltette a térbeliség, a 3D illúzióját.

Forrás: Crash 1984/07. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Az Activision illetékesei nem találták elég kifejezőnek a The Last Ninja Steinar Lund által rajzolt ikonikus európai dobozképét, ezért egy zsúfolt és színes képet rendeltek meg egy ismeretlen, I.R. monogramot használó művésztől. Szerintem nem volt jó döntés...


Forrás: Computer Play 1988/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az angolul csak rajongói fordításban elérhető Laplace no Ma ugyan messze nem egy hibátlan játék, de hangulata képes feledtetni jószerivel minden problémát. Félig kalandjáték, félig japán RPG, mégpedig 1924-be, egy fura dolgokkal teli massachusettsi kúriába, illetve és a közeli városba helyezve; és persze, ahogy a képekről is látszik, az egyszeri gyilkossági nyomozásból hamarosan valami egészen lovecrafti történet kerekedik ki.

Forrás: MSX Magazine 1989/06. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Hát mit is lehetne ehhez hozzáfűzni...?

Forrás: Mikro Magazin 1985/03. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.

Mega Drive 2: pontosan az, ami a Mega Drive 1 is volt!

Bár kétségtelen tény, hogy a Nintendo az újratervezett kinézetű konzolok császára, a mókából teljesen senki nem tudja kivonni magát: amikor a gyártási költségeken jelentőset lehet spórolni egy átalakítással, azt minden cég meglépi. A meghökkentő néven piacra dobott Mega Drive 2 is főleg a külsőségek tekintetében különbözött a nagy elődtől, igaz, az RF-csatlakozót, a fejhallgató-bemenetet és a hangerő-szabályzót is kispórolták belőle. Bár a végeredmény talán nem néz ki olyan menőn, mint az eredeti, mivel a gép jóval kisebb és olcsóbb volt, népszerűsége mit sem csökkent.


Forrás: Marukatsu Mega Drive 1993/05. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Bár a Sanitariumhoz tudomásom szerint tényleg nem készült látványos artwork (elég megnézni a borítót), ennél a reklámnál mindenképpen jobbat érdemelt volna a kalandjáték! Herz úr pedig kiválóan bizonyítja, hogy nem kell minden cikkbe elképesztő meta-metaforákat pakolni, mert néha nagyon hülyén fog hangzani grandiúzus mondatunk...

Forrás: Gamer’s Republic 1998/08. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


1994-ben az elsősorban filmek korhatár-besorolásával foglalkozó ausztrál kormányszerv úgy döntött, hogy azokat a videojátékokat, amelyeket ugyanők a „csak felnőtteknek” kategóriába pakoltak, nem lehet az országban árulni. Indoklás nem volt, bár később természetesen mindig gyerekvédelmi indokokat hoztak fel; ami azért is furcsa, hiszen explicit módon az R-kategóriás, azaz csak felnőtteknek szánt programokról van szó.

A szerv néhány játék ausztrál megjelenését tényleg megtiltotta, igaz, általában a direkt e piacra készített cenzúrázott verziókat átengedték. A Duke Nukem 3D-ből például a női karaktereket (például a pincérnőket, vagy épp a gubóba zárt leányokat) kellett eltávolítani, a Grand Theft Auto III-ból pedig a prostituáltak felbérlését kellett kiszedni. A listát böngészve az is feltűnt, hogy az általam korábban nem ismert Immoral Cumbat megjelenését semmilyen módon nem engedélyezte az öregek tanácsa.

Bár a szabályokon 2013-ban jelentősen lazítottak, az ausztrál cenzorok ma is dolgoznak, elsősorban a 18 évnél fiatalabb karakterek túlzott szexualizálását (elsősorban a nagyon ocsmány japán pornójátékokat), illetve a játékmechanikai bónuszokkal járó drogfogyasztást (például a Wasteland 3-ban) büntetve a tiltással.

Forrás: Hyper 1994/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.