Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Amikor az eredeti PlayStation megjelent, a sikertől megrészegült amerikai Sony mindent elkövetett azért, hogy a legmodernebb, új korszakot nyitó konzolként prezentálja azt. Igen, akár annak árán is, hogy fantasztikus játékok egész seregétől tagadják meg az engedélyt a nyugati megjelenésre, pusztán azért, mert azok 2D-s játékmenettel vagy grafikával rendelkeztek. A teljesen elmebeteg szabály az ezredfordulóig nehezítette a fejlesztők életét: egy rakás japán játék nem jelenhetett meg Amerikában, ahol pedig végül mégis sikerült ezt elintézni, azok meg nem kapták meg a szokásos marketingtámogatást.


Forrás: Ultra Game Players 1996/10. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.

Bár a Famicom piacvezető helyzete 1986-ban már szilárd volt, a Dragon Quest egészen új szintre emelte a konzol (és a szerepjátékok) japán népszerűségét. A Nintendo japán szárnya biztos volt benne, hogy ugyanez fog bekövetkezni akkor is, amikor a játék megjelenik Amerikában is, így gyakorlatilag kötelezővé tették a program lefordítását és bőkezű marketingjét nyugati kollégáiknak. Ennek része volt a rendkívül népszerű Nintendo Power magazin sokhónapos cikksorozata is, amelyben az alapoktól kezdve mutatták be a szerepjátékokat a korábban ilyesmit még nem nagyon látó konzolos játékosoknak.

A NES-piac azonban teljesen másképp működött, és Amerika csak a pörgős akciójátékokat és persze a sportjátékokat fogyasztotta – így aztán akármennyire is nyugati stílusú rajzokkal próbálták meg eladni az eredetileg Akira Toriyama által rajzolt programot, a jogi problémák miatt Dragon Warrior címen megjelent program óriásit bukott; akkorát, hogy a Nintendóra ragadt példányok tízezreitől végül a magazin karácsonyi számához csomagolva tudtak csak megszabadulni.

Forrás: Nintendo Power #006. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Egyik kedvenc Spectrum-játékom volt a Scuba Dive, ami egyben valószínűleg legelső horror-élményem is volt. Ma persze elég nehéz elképzelni, hogy akkor megrettentem a cápáktól és polipoktól, de akkoriban tényleg annyira rettegtem ezektől, hogy két-három extrém óvatos lemerülés után mindig betöltöttem valami másik, jóval relaxálóbb programot...

Forrás: Personal Computer Games 1984/03. A bejegyzéshez jelenleg 12 hozzászólás van.

Az 1983-as CES kiállítás egyik legünnepeltebb újítása az Ultravision volt, lényegében egy rendes tévébe épített konzol-számítógép hibrid. A gépet a prototípus sikeres bemutatását követően azonnal elkezdte hirdetni a cég; ez viszont hibának bizonyult, mert a a piac összeomlása közepette nem sikerült sem előrendelőket, sem befektetőket találni. A fejlesztést végül leállították, és a két tervezett saját játék közül is csak az egyiket mentette meg az Atari: a Condor Attack végül általános apátiát kiváltva Atari 2600-on megjelent.

Forrás: Electronic Fun with Computers & Games 1983/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Noha Sir Clive Sinclair 1986-ban eladta minden számítógépes vállalkozását ötmillió fontért az Amstradnak, csak nem bírta ki, hogy kicsit később ne térjen vissza a játékok világába. Ez az 1994-es hirdetés is mutatja, hogy a mérnök, illetve gyermeke nyakig benne voltak a PC-s játékbizniszben.


Forrás: PC Player #02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Nem minden óriásit bukott kalandjáték érdemelt volna hatalmas sikert, de a Discworld Noir tényleg nagyszerű, a pratchetti humorban csak úgy dúskáló játék volt!

Forrás: Arcade 1999/04. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


Világképemben eddig Andy Kaufman és a videojátékok teljesen külön rubrikában szerepeltek, pedig úgy tűnik, nagyon is egy helyre tartoznak; a furcsa fickó igazi Galaga-őrültnek tűnik!

Forrás: Videogaming Illustrated 1983/04. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Meghökkentően őszinte hirdetés közel 40 évvel ezelőttről: nem próbál meg varázslatos teljesítménnyel kecsegtetni, hanem csak egyszerűen rámutat, hogy a laponként 42 másodperccel lassabb nyomtatójuk a legolcsóbb rivális alig feléért kapható.

Sajnos az őszinteségi roham nem jött be a Transtarnak: két éven belül kimúlt a cég, és ilyesféle nyíltsággal azóta sem próbálkozott meg senki sem...


Forrás: The Portable Companion 1983/04. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

Bár a Pac-Man-klónok 1984-es versenyfutása túl sok eredetiséget vagy kreativitást nem vonultat fel, a kiugróan horrorisztikus illusztráció miatt mindenképpen megérdemli a cikk, hogy vessünk rá egy pillantást.

Forrás: Crash 1984/07. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A Tandy reklámkampánya megpróbálja bemutatni, hogy a sokat utazó vállalatvezetők számára miért is a TRS-80 Model 100 a lehető legjobb választás. Az 1983-ban piacra dobott készülék az első népszerű noteszgép volt – még akkor is, ha a marketing ehelyett eleinte a MEWS (Micro Executive Work Station) kifejezést akarta meghonosítani a kütyüre...

A gép amúgy a japán Kyocera által gyártott Kyotronic 85 amerikai verziója volt; és amúgy az Olivetti M-10, illetve a NEC PC-8300 is ugyanerre a hardverre épültek. Az amerikai verzióból több mint hatmillió darabot adtak el.

A gépben még nem akkumulátor dolgozott: négy ceruzaelem adta az erejét, ez ezekkel a cég akár 20 óra munkaidőt ígért, azzal az extrával, hogy az el nem mentett dolgokat 30 napig tárolja a rendszer. A gép sikerét a nagyszerű üzemidő mellett az okozta, hogy alapfelszerelés volt a 300 baudos modem, így, ha nem is repülőről, de a főnökség távoli hotelekből is elérte levelezését.

Forrás: Medium. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.