Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A ceruzával megrajzolt Sid Meier meséli ez az olvasóknak kacskaringós életútját, illetve, hogy miért is lesz olyan jó az F-19 Stealth Fighter.

Forrás: Videogames & Computer Entertainment 1989/03-04. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.


A nyolcvanas évek elején még nagyítóval kellett keresni azokat a celebeket, akik felvállalták azt, hogy játszanak. A kifejezetten erre a témára fókuszáló Vidiot magazin talán legnagyobb fogása ezért nem is lehetett tényleges sztár – bár az kétségtelen, hogy Michael Anthony pólója pirospontot érne ma is.

Forrás: Vidiot #01. A bejegyzéshez jelenleg 14 hozzászólás van.

Bár a hetvenes évek első fele a játékvilágban is a Star Trekről (és a millió variánsról) szóltak, a Star Wars debütálása e téren azonnal megváltoztatott mindent. A lassú stratégiai játékok helyett hamar megjelentek az űrharcot, az akciót, a valós idejű élményt előtérbe helyező programok – még akkor is, ha pár évig a licenszelés meg sem fordult a fejlesztők fejében... E verzió lényegében egy hardver hirdetése volt: a fejlesztők ezzel tudták bemutatni programozható karaktergenerálójuk grafikus eredményeit a legmeggyőzőbb módon.


Forrás: BYTE 1978/10. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Bár a hivatalos megfogalmazás szerint a Courageous Perseus egy „Rial Time Role Playing Adventure Game”, ma sokkal inkább úgy hivatkozunk rá, mint Japán első akció-RPG-jére. Igaz, a Dragon Slayer egy héttel, a Hydlide pedig egy hónappal később jelent meg, szóval akkora előnye nem volt; az pedig külön fájó pont lehetett az alkotóknak, hogy a két riválisból tekintélyes sorozat vált, őket pedig jobbára elfeledte a történelem.

Ennek egyik oka persze az volt, hogy a Courageous Perseus egy igen fura játék. Perszeusznak 2000 HP-ja van a játék elején, és ez a tekintélyesnek mondható raktár másodpercenként egy egységgel fogy. Az is meghökkentő, hogy hősünk a játék elején kizárólag egyetlen ellenféltípust tud megsebezni, a többi szörny 100%-ban halálos veszélyt jelent rá. Minden „szintlépés” egy újabb szörnyet tesz sebezhetővé, és ezt kihasználva kell a lehető leggyorsabban megtisztítanunk a szigetet.

Forrás: Micom BASIC 1985/07. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bár biztos nem így értették, a felakasztott (majd félig felzabált) sárgarépa képében van valami baljóslatú, akár egyenesen fenyegető dolog is. Amúgy megpróbáltam kideríteni, hogy a csodálatosan semmitmondó nevű Interactive Software Products fejlesztőstúdió milyen játékra is toborzott így, de a név végül kereshetetlennek bizonyult; ha meg is jelent játékuk, az jó eséllyel már más névvel történt meg...

Forrás: Edge #023. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

A HMV, vagyis a His Master’s Voice a leghíresebb (és legelső) brit hanglemez-kiadó cég, az 1898 áprilisában alapított Gramophone Company egyik labelje volt. A gramofont hallgató kutyás logójáról ismertté vált kiadó Yehudi Menuhintől Elvis Presleyig minden sztárral közvetlenül dolgozott, hogy a lehető legjobb minőségű hanghordozókat tudják kiadni. A HMV ma zenével, filmekkel és videojátékokkal foglalkozó boltláncként él tovább.

E fénykép a vállalat saját, hayesi gyárában készült: a szakemberek a gramofonok alapjául szolgáló tányérokon dolgoznak.


Forrás: Classic FM. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.


Angol nyelvoktató szoftvertől még a naív és nem mai szinten elzüllött 1994-ben is meglepőnek tűnik a PicDic megnevezés... Persze nem ez volt az utolsó ilyen baki: 2005-ben DS-re egy koreai-angol szótárprogram is furcsán rövidítette a Touch Dictionary címet...

Forrás: PC-X 1994/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Nagyon igyekeznek a hölgyek felajzottnak tűnni a fotón, de még így sem értem teljes pontossággal, hogy ez a hirdetés milyen szolgáltatás indítását is hivatott világgá kürtölni...


Forrás: Antic 1984/12. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

A Capcom minden évben készíttet egy csoportképet leghíresebb karaktereiről, és 2021-ben Kinu Nishimura kapta a megbízást. A művész nagyszerű munkát végzett, kifejezetten szórakoztató dolog elveszni a részletekben, keresgélni a Street Fighter- és a Resident Evil-gárdákon túli karaktereket.

Forrás: Capcom Store. A bejegyzéshez jelenleg 9 hozzászólás van.


Sajnos sem alkotót, sem kontextust nem találtam ehhez a képhez, így csak tippelni tudok: az illusztráció a nyolcvanas évek legelején készülhetett, és a jövő letisztult irodáit volt hivatott bemutatni. Azt a kort, amikor a nyomtatók piedesztálon álltak, az F-gombok a billentyűzet szélein helyezkedtek el, és minden dolgozóra több négyzetméternyi, véletlenszerűen kanyargó asztal jutott.

A kort, amikor minden irodában volt egy lokalizált szupernóva is...

Forrás: Imgur. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.