Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Bár természetesen az nagyon jól hangzik, hogy a vadiúj Pentium processzorokkal a videolejátszás a korábbiaknál sokkal jobb minőségben történik, azt nem értem, hogy ezt miért pont a Microsoft Cinemaniával reklámozták, amelynek ez a kiadása még alig tartalmazott mozgóképeket...
Forrás: Edge #015. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Láttunk már sok mikroszámítógépes digitális rajzversenyt tehetséges amatőr indulókkal, következzenek most tehát a profik!
Forrás: Zzap! 64 1987/01. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
A Neiman Marcus áruház 1969-es karácsonyi katalógusában jelent meg ez a hirdetés, amely az első olyan reklám volt, amellyel az átlagos amerikai otthonok (és nem vállalatok) számára próbáltak népszerűsíteni egy számítógépet. Ahogy a szöveg is írja, a Kitchen Computer 10.600 dollárt (inflációval és mai árfolyammal éppen több, mint 32 millió forint) kóstált, ami még akkor is soknak tűnik, ha ebben már benne foglaltatott a kéthetes programozási oktatás költsége is.
A Konyhai Kompjúter egy különleges lábra szerelt Honeywell H316 miniszámítógép volt, amelyet máskülönben hatalmas mainframe rendszerek irányítására terveztek. Ez a verzió azonban csak egy marketing-trükk volt: egyetlen darab létezett csak belőle, és azt sem eladásra gyártották. Ennek oka nyilvánvaló: az eszközt a 16 hangosan klattyanó kapcsolójával hexadecimális kódban lehetett programozni, mai értelemben vett kijelzője pedig nem volt, hanem villogó lámpákkal kommunikált. Elég nehéz elképzelni, hogy sok dúsgazdag háziasszony akadt volna, aki szívesen tárolta volna így receptjeit...
Forrás: The Atlantic. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Bár az arab piacot szinte minden számítógép-gyártó elhanyagolta a nyolcvanas években, volt egy kivétel is: az MSX. Az Al Alamiah konglomerátum Európa helyett Japánból, általában a Yamahától vette a gépeket, amelyekre arab billentyűzetet is rakattak. Az angol nyelvű kezelőfelület mellett egy opcionálisan elindítható arab firmware is elérhető volt. Ezekre az MSX-ekre, bár nem tömegesen, de arab nyelvű szoftverek is megjelentek.
A fénykép 1986-ban készült, és a Sakhr AX-150 jelölésű MSX reklámkampányának központi elemét mutatja.
Forrás: Kuwait History. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Hmm... vajon mire utalhat ez az igen rejtélyes reklámoldal?
Forrás: Official Sega Magazine (UK) 1994/01. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
A Commodore amerikai szárnyának csődjét követően rövid ideig tényleg optimizmus uralkodott az európai leányvállalatok között: mindenki abban reménykedett, hogy a veszteséget halmozó és ostoba projektekkel pénzt szóró tengerentúli főnökség nélkül egy második aranykor köszönthet rájuk. Hamar kiderült persze, hogy e reménykedésnek semmi valós oka nem lehet, és 1995 elején az utolsó előtti cég, a holland Commodore is bezárta a kapuit. Majd amikor az elsősorban a tech-szabadalmakra utazó amerikai Dell, illetve német Escom árháborújából az utóbbi került ki győztesen, a brit Commodore is bezárni kényszerült.
Forrás: Amiga CD32 Gamer 1994/06-07. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Az IBM egyik legátütőbb sikere az 1981-es PC bevezetése volt – és alig három esztendőt kellett várni arra, hogy a cég a sikereket egy szörnyű katasztrófával fejelje meg. A PC Junior az eredeti PC egy elsősorban játékprogramokra kitalált verziója volt, és ahogy a név is jelzi, inkább a fiatalabb korosztálynak készült. És bár a legoptimálisabb körülmények között hajszálnyit gyorsabb tudott lenni „felnőtt” elődjénél, ez ritkán történt meg, hiszen ehhez a mutatványhoz speciális kártyákon árult játékokra volt szükség. A PCjr fő előnye a fejlettebb színkezelés volt: a standard 320x200-as felbontáson nem négy, hanem 16 színt tudott kijelezni, ami tényleg generációs előrelépés volt. Illetve lehetett volna, mert 1984-ben még nem sok PC-s játék támogatta ezt, és mire elterjedt volna, már a hagyományos gépek is képesek lettek erre.
Ennek a változásnak köszönhetően azonban sikerült elérni, hogy a PCjr nem volt teljesen kompatibilis a PC-s programokkal, ami rögtön megtorpedózta az esélyt arra, hogy tényleg népszerű legyen. Vegyük ehhez hozzá a borzalmas billentyűzetet, a gyakori meghibásodásokat, a kevés támogatott perifériát és a maximum 128 kilobyte memóriát, és rögtön nyilvánvaló lesz, hogy miért húzta a termék alig 12 hónapig...
Forrás: Enter 1984/06. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
A Resident Evil 2 hivatalos zenei anyagának CD-borítója.
A Capcom zenéit a mai napig a Suleputer label gondozza: ahogy az eredeti Capsule Computer cégnévből a vállalat csak a szavak elejét tartotta meg, úgy a maradékból a hanglemezkiadót rakták össze.
Forrás: Cool Box Art. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Egy SügérPajtás miniszámítógép, ami gyanúsan emlékeztet a Nintendo által gyártott Game & Watch kvarcjátékokra. Sőt, nem is csak emlékeztet: a hardvert az amerikai megrendelők kérésére maga a Nintendo gyártotta, alapként természetesen a kézikonzolt használva.
A gép feladata az volt, hogy az alsó képernyőn megadva az épp aktuális körülményeket, az eszköz megmondja, hogy milyen botot, csalit és módszert érdemes használni a perfekt zsákmány elfogásához.
Forrás: Before Mario. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Öt CD-lemez, renderelt hátterek, valódi és CGI színészek, elvont fejtörők, nanotechnológia és analitikus lélektan – igen, az Obsidian is egy tipikus Myst-utóérzet volt. Sokak szerint ezt kiválóan művelte, ám ez sem volt elég a sikerhez; sőt, a játék olyan ordas nagyot bukott, hogy az magával rántotta az egész fejlesztőcsapatot, és alaposan hozzájárult a kiadó SegaSoft pár évvel későbbi csöndes megszüntetéséhez is.
Forrás: MacAddict 1997/01. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella