Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Mega Drive 2: pontosan az, ami a Mega Drive 1 is volt!

Bár kétségtelen tény, hogy a Nintendo az újratervezett kinézetű konzolok császára, a mókából teljesen senki nem tudja kivonni magát: amikor a gyártási költségeken jelentőset lehet spórolni egy átalakítással, azt minden cég meglépi. A meghökkentő néven piacra dobott Mega Drive 2 is főleg a külsőségek tekintetében különbözött a nagy elődtől, igaz, az RF-csatlakozót, a fejhallgató-bemenetet és a hangerő-szabályzót is kispórolták belőle. Bár a végeredmény talán nem néz ki olyan menőn, mint az eredeti, mivel a gép jóval kisebb és olcsóbb volt, népszerűsége mit sem csökkent.


Forrás: Marukatsu Mega Drive 1993/05. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Bár a Sanitariumhoz tudomásom szerint tényleg nem készült látványos artwork (elég megnézni a borítót), ennél a reklámnál mindenképpen jobbat érdemelt volna a kalandjáték! Herz úr pedig kiválóan bizonyítja, hogy nem kell minden cikkbe elképesztő meta-metaforákat pakolni, mert néha nagyon hülyén fog hangzani grandiúzus mondatunk...

Forrás: Gamer’s Republic 1998/08. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


1994-ben az elsősorban filmek korhatár-besorolásával foglalkozó ausztrál kormányszerv úgy döntött, hogy azokat a videojátékokat, amelyeket ugyanők a „csak felnőtteknek” kategóriába pakoltak, nem lehet az országban árulni. Indoklás nem volt, bár később természetesen mindig gyerekvédelmi indokokat hoztak fel; ami azért is furcsa, hiszen explicit módon az R-kategóriás, azaz csak felnőtteknek szánt programokról van szó.

A szerv néhány játék ausztrál megjelenését tényleg megtiltotta, igaz, általában a direkt e piacra készített cenzúrázott verziókat átengedték. A Duke Nukem 3D-ből például a női karaktereket (például a pincérnőket, vagy épp a gubóba zárt leányokat) kellett eltávolítani, a Grand Theft Auto III-ból pedig a prostituáltak felbérlését kellett kiszedni. A listát böngészve az is feltűnt, hogy az általam korábban nem ismert Immoral Cumbat megjelenését semmilyen módon nem engedélyezte az öregek tanácsa.

Bár a szabályokon 2013-ban jelentősen lazítottak, az ausztrál cenzorok ma is dolgoznak, elsősorban a 18 évnél fiatalabb karakterek túlzott szexualizálását (elsősorban a nagyon ocsmány japán pornójátékokat), illetve a játékmechanikai bónuszokkal járó drogfogyasztást (például a Wasteland 3-ban) büntetve a tiltással.

Forrás: Hyper 1994/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Nyilván nem irigylem azt a reklámipari szakembert, akinek pár szóban kellett megfogalmaznia, hogy a Chupa Chups nyalókák miért is kiemelten közeli partnerei a videojátékok kedvelőinek, de azt hiszem kimondhatjuk: vélhetően nem hánykolódott hosszú éjszakákon át, mire ezt a reklámot sikerült megszülnie...


Forrás: Mega Action 1993/06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bizony, volt idő, amikor a LucasArts játékait a Konami terjesztette Amerikában; méghozzá ebben az esetben egész jól sikerült marketing kíséretében. (Még akkor is, ha én voltam anyámmal Slayer-koncerten, és semmi félelmetes nem volt benne.)

Forrás: Electronic Gaming Monthly #052. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Bár a Shadow of the Beast finoman szólva sem volt jó játék, a fantasztikus grafika, a nagyszerű zenék és a páratlan borítókép hatására óriási sikerré vált.

Mivel Roger Dean inkább a saját örömére festett, és nem igazán zavarták az adott játék jellemzői, így ez a borító sem igazán illik a Beast tartalmához. A 2016-os remake azonban végre rendet tett, és abban már szerepel egy rövid szakasz, amit a rozsdavörös fák és a bizarr sziklák dominálnak.

Forrás: Amiga Format 1989/11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

New York főrendőre, William P. O’Brien semmisít meg egy illegálisnak minősített flipperasztalt egy brooklyni raktárban. Igen, a flippereket 1941-ben szerencsejátéknak minősítette a szövetségi kormány, és betiltotta azokat. Egyes városokban a tiltás csak a hetvenes években szűnt meg. A legvadabbul a New York-i rendőrség lépett fel a flipperasztalok és azok üzemeltetői ellen: az alkoholtilalom időszakát idézően agresszív razziák során több ezer flipperasztalt gyűjtöttek össze, amelyeket a rendőrkapitány és a polgármester a sajtó képviselői előtt a munkát kifejezetten élvezve szétvertek, a roncsokat pedig nemtelen egyszerűséggel a város folyóiba szórták. Természetesen ez csak azokra az asztalokra volt érvényes, amelyek gazdái nem fizettek védelmi pénzt a rendőrségnek.

A fotó 1942-ben készült.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Amikor a Nintendo amerikai marketingesei megkapták a nehéz feladatot, miszerint el kell adniuk a Dragon Questet a témához mit sem konyító helyi közönségnek, a munkát azzal kezdték, hogy átalakították a játékot. A nevet egy társasjáték miatt volt muszáj lecserélni, de az Akira Toriyama rajzaira építő látványt már önszorgalomból alakították a egy jóval hétköznapibb nyugati fantasyvá. A ravasz csel nem jött be, a Dragon Warrior sokezer megmaradt, eladhatatlannak bélyegzett példányát így végül a Nintendo Power magazin mellé csomagolták karácsonykor...


Forrás: Nintendo Power #008. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Egyrészt nem, másrészt pedig „feltétel nélküli garancia”, azzal a feltétellel, hogy normál használatról van szó...

Forrás: The Games Machine 1987/12-1988/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Egyfelől természetesen „némi” csalással ér fel, hogy a hat ótvar minijátékot hat nagyszerű játékként prezentálta a Nintendo, a másik oldalról azonban a célközönség tökéletes ismeretéről szól, hogy a NES-es műanyagpisztolyt az új konzolon már plasztik rakétavetőre cserélték.


Forrás: Nintendo Power #035. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.