Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Mr. Herbert Televox, eredeti alkotója szerint az újkor mechanikus rabszolgája – avagy a céges marketingosztály kicsit átalakított üzenete szerint az ideális szerető. A Westinghouse egyik mérnöke, Roy James Wensley által 1926-ban tervezett gép tulajdonképpen a mai ipari robotok elődje volt: csak néhány, előre meghatározott funkciója volt, amiket viszont távolról, telefonon keresztül is aktiválni lehetett mégpedig egy megfelelő síp használatával.

Bár Wensley eleinte az unalmas, „embert nem kívánó” gyári munka átvételére tervezte a televox nevű gépet, az ön-marketing terén világbajnok munkaadója remek PR-akciót kerekített a robotból, Amerikaszerte túráztatva, emberi névvel ellátva, afféle otthoni mechanikus inasként hirdetve azt, ami porszívóz, vihar közeledtével becsukja az ablakot, és „ha a fejlesztések jól haladnak”, egy évtizeden belül már főzni és beszélgetni is tud majd.

A bulvárlapok a maguk kifinomult humorával természetesen rögtön az elhanyagolt háziasszonyok új, sosem fáradó, mindig csinos szexpartnerét látták meg az eszközben, amire a Westinghouse a maga részéről a mellékelt fotóval válaszolt.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Alig egy nappal csúsztam le arról, hogy a The American Weekly magazin cikkét pontosan egy évszázaddal annak megjelenése után osszam meg. A cikket jegyző Ferdinand Shuler professzor optimista, tudományközpontú, jövőképe természetesen nem valósult meg, annak ellenére sem, hogy néhány technológiai részlet azért egész közel van a valósághoz.


Forrás: Reddit. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Egy francia MSX-magazin kiváló grafikusának rajza ezzel a képpel a Green Beret erényeit próbálta illusztrálni.

Totális sikerrel.

Forrás: MSX News 1987/01-02. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

1983-ban még sokan nem voltak tisztában a számítógépek működésével, használatával, koncepciójával, így aztán a hirdetések a szimpla népszerűsítés mellett oktatni is próbálták a potenciális vevőket: itt például az Atari marketingesei a perifériák létét magyarázzák el a nagyközönségnek. És persze azt is, hogy hosszú távra nem feltétlenül érdemes tervezni ebben a szektorban: a 600XL hónapokat késett az eredetileg meghirdetett dátumhoz képest, majd az Atarit megvásárló Jack Tramiel a teljes XL-termékcsaládot azonnali hatállyal kivégezte.

Forrás: Computer & Video Games #026. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bár a Columbia Pictures filmstúdió ikonikus logóját egy Michael J. Deas nevű grafikus festette meg, ő ezt a fényképet használta fel munkája során. A fotót Deas egy jó ismerősétől, Kathy Anderson Pulitzer-nyertes fotóstól rendelte meg; az ő stúdiójában 1991-ben készült fotón pedig Jenny Joseph, Anderson egy kollégája látható.


Forrás: Vintage Everyday. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


A végül az Electronic Arts által kiadott, végül csak DOS-ra (és oda is végül csak 1993-ban) megjelent Ultrabots poszterén peckesen húzza ki magát a Bottega Veneta zöldjét és a Gucci liláját már akkor merészen keverő harci robot.

Forrás: Nintendo Power #037. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A kép 1970-ben készült egy shinjukui játékteremben – de hogy pontosan mit is ábrázol, azt egyelőre még külső segítséggel sem tudtam megfejteni. Az asztalok dőlésszöge alapján flippernek tűnik a gép, de én nem találtam olyan asztalt, ahol a játékos dobálta be a golyókat. Pachinko nem lehet, hiszen ott az „asztal” inkább függőleges, a golyók pedig sokkal kisebbek.

Egy olvasó a kommentekben rekordgyorsasággal fejtette meg a rejtvényt: egy óriási labdákkal játszott speciális pachinko-tábláról van szó, amelynek neve Smart Ball volt.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Hiába volt nagyszerű grafikája és hangulata a Sinbadnak, nálam anno sajnos igen hamar elvérzett hibázást nem tűrő, és amúgy is meglehetősen gyenge akciójeleneteivel. A Defender of the Crown receptjéhez képest ez az akció felé tolta el a hangsúlyt, és sajnos abban sosem volt igazán jó a Cinemaware...


Forrás: The Games Machine 1988/04. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A Take the Bullet minőségéről viszonylag sokat elárul, hogy az kifejezetten az európai Dreamcast-piacra készült: a Sega amerikai és japán központja hangosan közölte, hogy ők nem kérnek belőle. Igaz, végül nem ezért nem jelent meg; egyszerűen a Dreamcast gyártásának beszüntetése vetett véget a projektnek. Mivel egy prototípus közkézen forog, tudható, hogy az optimális esetben fénypisztollyal és kontrollerrel egyszerre játszott FPS tényleg nem volt valami élvezetes.

Forrás: Dreamcast Monthly 1999/11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A Tapper és a Pole Position beazonosítása vélhetően senkinek nem okoz majd problémákat, de vajon mi a fene az a Toy Bizarre...?


Forrás: Zzap! 64 1985/06. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.