Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


A Goodyear egy detroiti mérnökcsoport ötletét megvásárolva az ötvenes évek legvégén kezdte el a világító gumiabroncsokkal való kísérletezést. A speciális szintetikus gumit, az úgynevezett neotánt használó technológia 1961-re készült el: akkor nem csak a tesztek indultak el, de a reklámfotózás is elkezdődött.

A szinte teljesen átlátszó neotánba színes festéket keverve tudtak a mérnökök színes gumikat gyártani, amelyekbe aztán 18 izzót építettek. A gumikat egyenként lehetett aktiválni, és a tervek szerint a puszta látványosság mellett később irányjelzőként is működött volna a dolog. A Miamiban és New Yorkban tesztelt abroncsok hibái villámgyorsan kiderültek: a neotán gumik rém csúszósak voltak, és a nagy fékezéseket így egyáltalán nem bírták, ráadásul még az átlagos napi forgalom során is annyi koszt gyűjtöttek magukra, hogy az esti ragyogás előtt le kellett azokat mosni. Mindez nem számított: a Goodyear csak azért állt le a gyártással, mert a neotán túl drágának bizonyult.

A technológiát végül Jim Skonzakes autóőrült vásárolta meg, aki azt a Golden Sahara II nevű találmányába is beépítette. Ez az autó szerepelt a Cinderfella (itthon: Hamupipő) című vígjátékban is. Az autót 2019-ben újították fel.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Az Acclaim pontosan tudta, hogy mire vágynak a Ravenloft, a Dungeons & Dragons gótikus horrort képviselő világának rajongói: egy  verekedős játékra! Oké, rendben, egész konkrétan senki nem vágyott erre, de hát egy minőségi verekedős játék még ennek ellenére is működhet, nem? A válasz sosem fog már kiderülni: az Iron & Blood helye a műfaj örökös nyomorultjait felsoroló listán van; egyszerűen félelmetes, hogy mennyire rossz volt!

Forrás: Ultra Game Players 1996/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

„Akkora sikerre számíthat, mint a Nebulus,” fogalmazott a reklám szerint a GB Action magazin. Feltehetően e mondat írója nem is tudta, hogy mennyire totálisan igaza van: a Castelian egyszerűen a Nebulus konzolos kiadásának új címe volt.

És ha már itt tartunk, hát az amerikai számítógépes verziók a Tower Toppler néven futottak, Japán pedig a Kyorochan Land néven ismerhette meg a Hewson szórakoztató alkotását.


Forrás: Total 1992/07. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Ausztráliában a jelek szerint meglehetősen furcsa volt az Epson célcsoportja...

Forrás: Australian Commodore Review 1985/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Igazán kár, hogy az Off Road Challenge nem teszi lehetővé az efféle ugratásokat; meggyőződésem, hogy az érdekesebben sült volna el, mint az unalmas kergetőzés a vörös porban... (A játék sok pályatípust felvonultat, nem tudom, hogy a reklám miért nem mutatta meg azokat.)

Kifejezetten meglepő a CD-ROM plecsni is a hirdetésen: a játéktermi automataként megszületett Off Road Challenge csak az emlékezetesen nem CD-t használó Nintendo 64-re jelent meg.

Forrás: Gamers’ Republic 1998/07. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A tökéletességet közelítő kordokumentum 1996-ból!


Forrás: Internet Kalauz 1996/05. A bejegyzéshez jelenleg 9 hozzászólás van.

A Mega Drive-on angolul végül Dragon’s Fury címmel megjelent nagyszerű, fantasy flipperjáték eredetileg Devil Crush címmel került a japán boltokba. Azt gondolhatnánk, hogy erről az irányváltásról a gyermekeket a sátántól féltő amerikai turbókeresztény szervezetek tehettek, de nem erről van szó, hisz a program TurboGrafx-16-verziója csak apró kezelést kapott a korrekt nyelvtan jegyében: az a kiadás a Devil’s Crush nevet viselte dobozán.

Forrás: Mega 1992/10. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


A fejlesztés alatt még szimplán Cats volt e játék címe, de amikor a sokszorosítóba küldés napjáig sem sikerült megszerezni az ismert musical jogait, végül ez lett a végeredmény. És bár a hirdetés nem beszél róla, én elmondom, hogy egy Sabre Wulf-utánérzetről van szó, ami valami ördögi módon még annál is sokkal nehezebb lett.

Forrás: Amstrad Action 1985/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Sok meglepő hirdetést láttunk már az oldalon, de azt hiszem ez az első illusztráció, amelyet jól látható módon filctollal színezett ki az ismeretlen művész. Még jó, hogy ez az egyetlen gond, és a sebész úr jobb kezével, no meg úgy általában a szemekkel nincs semmi probléma...


Forrás: Acorn User 1983/09. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


A Központi Fizikai Kutató Intézet Mérés- és Számítástechnikai Kutatóintézetének kísérleti üzemében zajlik valamelyik TPA, vagyis Tárolt Programú Analizátor összeszerelése. Ennek első modelljét az amerikai PDP-8 miniszámítógép leírása, illetve egy később szerzett tesztprogram alapján rekonstruálták, de a későbbi verziókban már több eredetiség is megjelent. A képen valószínűleg látható TPA 70/25-ből például körülbelül 80 darab készült, és ezekből kettőt pont a PDP-t is gyártó amerikai DEC vásárolt meg.

A fotót 1976. január 27-én készítette Bara István.

Forrás: MTVA Archívum. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.