Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A Bally 1988-as asztala, az emlékeim szerint itthon sem ritka Escape from the Lost World legjobb része nem a kétszintes játéktér volt, hanem az a mániákus tekintetű goblin e kép alján.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Amikor 1962-ben az amerikai törvényhozás a Gottlieb termékeinek kivételével betiltotta a nyerőautomaták és szerencsejáték-gépek államok közi szállítását, a már évek óta kizárólag bingó-masinákat gyártó Bally kénytelen-kelletlen visszatért a flipperek világához. Ekkora kihagyás után talán nem is csoda, hogy első új játékuk, a Moon Shot még nem a kreativitásról szólt: az automata kialakítását, a fények és a pöcögtetők elhelyezését, de még a pontozást is egy az egyben lelopták a Gottlieb-féle Tropic Isle-ról. Hogy ez kevésbé legyen feltűnő, pöpec hátteret rajzoltak az asztalra, dzsungeljárás helyett rakétakilövős körítést adva a játéknak.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Az elképesztő futurizmussal és a tömeg-energia ekvivalenciáról morfondírozó urakkal hirdetett UMI-katalógus 1982-ben egyetlen pixelnyi eredetiséget sem tartalmazott. A rendkívül termékeny kiadó kizárólag táblás játékok, illetve játéktermi sikerek hivatalos engedélyektől mentes, mi több, legfeljebb közepes minőségű átirataival foglalkozott, így pár hónappal e reklám megjelenését követően már be is kellett zárniuk a boltot.

Forrás: Commodore Power Play 1982/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A Super Mario 64 és a Wave Race 64 kontroller-rángást támogató verziói végül nem jelentek meg Japánon kívül, pedig kétségtelen, hogy ezek e játékok legjobb korabeli verziói. Bár a versenyjáték pályánkénti legjobb idejét jelző delfin tényleg remek bővítés, a japán játékosokat az eredeti kiadáshoz képest nem csak a nyugati verziók fejlesztései (elsősorban kicsit stabilabb képfrissítés) kényeztették, de egy rakás apró programhibát is kijavítottak a fejlesztők.


Forrás: 64 Magazine 1997/08. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Elképesztő árak és egy diadalmas bajusz emelik az átlag fölé ezt a hirdetést.

Forrás: BYTE 1976/09. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Fogadjunk, hogy te nem ezt a triót nevezted volna ki 1988 legjobb PC-s játékainak!


Forrás: Computer Play 1988/12. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Ez a hirdetés nem jöhetett volna létre, ha az MTV a nyolcvanas évek során szisztematikus munkával nem neveli kokainra a hirdetési szakembereket.

Forrás: S The Sega Magazine 1989/10. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


„Srácok, a reklámnak azt kellene bemutatnia, hogy az Urban Strike futurisztikus repülője micsoda pusztításra képes.”

„Egy szót se többet, pajtás; van egy közepes méretű hörcsögöm, majd azzal megrágatok egy guriga alufóliát, és kész is van a durván szétlőtt városkép!”

Forrás: Ultimate Gamer 1995/12. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

1992 legvégének hardverárai a magyar piacon. Mit ne mondjak, a memória – akár RAM, akár HDD – olcsóbb lett azóta...

Forrás: PC Guru 1993/01. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

A maja eredetű pokolmaszk eredeti találmány, annak semmi köze nincs holmi horrorfilmek maszkos mészárosaihoz! Már csak azért sem, mert a Splatterhouse hőse – a kiábrándítóan közönséges nevű Rick – itt a jó fiú, akinek mindenféle húslények hadával kell megmérkőznie. 

Az itt hirdetett harmadik rész már játéktermi előzmények nélküli konzoljáték volt, ennek megfelelően nem-lineáris pályákkal és kicsit komplexebb harcrendszerrel hódított. Az 1993-ban megjelent játék már büszkén viselte a Sega saját plecsnijét, ami felhívta a figyelmet a véres tartalomra, és közölte azt is, hogy apró, pisis gyerekeknek nem való a szoftver. Ahogy az várható volt, ez megdobta az eladásokat.


Forrás: Die Hard Game Fan 1993/11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.