Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Bár több cég is gyártotta a 3DO által kidolgozott szabványra épülő konzolokat, a Matsushita (avagy Japánon kívül: Panasonic) volt a legjelentősebb japán partner. Éppen ezért, bár belső fejlesztőik nem voltak, így is finanszíroztak néhány bizarr játékot a konzolra.

A Puppet Tale egy gyerekeknek készült, picit interaktív mese volt, ami megannyi helyszínén egy-egy történetet mesélt el, melynek során edutainment jellegű kérdéseket kellett megválaszolni. A The Life Stage még ennél is kevésbé volt klasszikus értelemben vett videojáték: ez egy (mai szemmel nézve) nagyon kevés lehetőséget engedő lakástervező játék volt, picit úgy, mint a The Sims, csak persze a simek nélkül. A játék engedte a megtervezett lakás bejárását, de a szobák közt a töltési idő több perc is lehetett – és ezen túl semmi más játékelem nem volt benne.


Forrás: 3DO Magazine 1994/11. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bár a legelső, még csak számítógépeken megjelent John Madden Football főleg a taktikázásról szólt, addig a sorozat első konzolos kiadása már a látványos akciót helyezte középpontba, akár ketten egymás ellen játszva is. Bizonyára nem kell külön kihangsúlyozni: ez az intenzív megközelítés sokkal népszerűbb lett, így a Madden-széria a mai napig ezt az utat követi.

Forrás: Sega Visions 1990-1991/Tél. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Ah, a játék, amiről tényleg Einstein jut az ember eszébe: a jó öreg Montezuma’s Revenge! (Vagy, ha valaki Spectrumon játszott inkább: a Panama Joe.) Szó se róla, a játék végigjátszásához némi memorizációra tényleg szükség van, hisz az előbb-utóbb teljes sötétségbe boruló pályákon csak így lehet sokadszorra átkelni az értékes fáklyák pazarlása nélkül – na de Einstein nem pont erről nevezetes...

Forrás: Zzap! 64 1986/10. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.

Az amerikai internethasználat óradíjai 1990-ben. Az első években az online világ a tehetősebbek kiváltsága volt, amit az itthoni „százforintos éjszakához” hasonló akciókkal lehetett később letörni.


Forrás: Amiga World 1988/04. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


A Nintendo 64 legelső sportjátékát ötletes reklámmal próbálta eladni a Midway; de talán találhattak volna egy jobb minőségű fényképet is az illusztrációhoz...

Forrás: Ultra Game Players 1996/12. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Betty Jennings (balra) és Fran Bilas, a világ első mai értelemben vett programozói dolgoznak a világ első szabadon programozható elektronikus számítógépének, az ENIAC-nak a központi irányítópaneljénél.

Forrás: Medium. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A Mega-CD legjobb játéka természetesen a Snatcher volt; igaz, a platform megmentőjének sajnos az sem nevezhető...


Forrás: Official Sega Magazine (UK) 1994/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Alig ismert Electronic Arts-játék, vagy alig ismert Bullfrog-játék? Mindkettő: a Fusion a fejlesztők első saját ötleten alapuló játéka volt, és szerencsére nem jelezte, hogy a stúdió mire képes...

Forrás: The One 1988/11. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Ezúttal nem (csak) én toltam neonközelibe a hirdetés színeit, azok már eredetiben is kiütötték a biztosítékot – persze valahol érthető a dolog, a Bomberman ’93 ugyanis tényleg parádésan jó játék volt, mindenképpen a sorozat addigi legjobb tagja.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #046. A bejegyzéshez jelenleg 16 hozzászólás van.

Alig néhány évvel később (és Amstrad CPC 464-ok helyett már Commodore 64-gyel, de Magyarországon is megismétlődtek ezek a tömegjelenetek. Igaz, bahreini vevő talán nem volt Budapesten.


Forrás: Amstrad Computer User 1984/08. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.