Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A kép a Shonen Sunday című fiúmagazin egy 1969-es számának Computopia! rovatában jelent meg, és azt mutatja be, hogy a szerkesztő és a grafikus szerint milyen lesz egy átlagos óra a jövő általános iskoláiban. A hosszú szöveg elsősorban arról szól, hogy az asztalokba szerelt képernyők fényceruzával működnek majd, és felismerik a helyes válaszokat. A vörös, antennával szerelt gépek a fegyelmező robotok: a kép készültének idején Japánban annyira mindennapos volt az iskolai testi fenyítés, hogy még a futurisztikus képzelgésekben sem tudtak ettől elszakadni. Igaz, az még akkori a rendszerhez képest is túlzásnak tűnik, hogy a képen mindenkit biliárdgolyóval vernek meg (hozzáteszem, a többiek nagy örömére), aki rossz választ adott. Szintén érdekes, ahogy a távoktatást akkor elképzelték: a mainframe számítógépek korában annyira elképzelhetetlen volt még a tömegesen rendelkezésre álló számítástechnika, hogy csak a tanárok tudnak bejelentkezni videón, a nebulóknak továbbra is az iskolapadban van a helye.

Jobb felül a kis bevágás azt mutatja meg, hogy a Kanagawa egyetemhez tartozó általános iskolában kísérleti jelleggel már tényleg elindult a számítógépesített oktatás tesztelése.

Forrás: Tech Tokyo. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

A Nintendo 64 megjelenése volt az első alkalom, hogy egy konzol mellé alapból analóg karral szerelt kontroller járt, és a furmányos találmány nem csak a Sony designereit ihlette meg, de minden perifériagyártónál is beindította az elméket. És ahogy azt már rég megszokhattuk a konzolok világában, ezek a színes, mindig sokkal több gombot tartalmazó „utángyártott” irányítók semmit nem tudtak hozzátenni az eredeti kompozícióhoz...


Forrás: N64 Pro 1998/03. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.

A hidegháború egyik fő amerikai propagandaeszköze a Voice of America rádióállomás volt, amely 1945-től kezdve húsz nyelven (többek között oroszul, arabul és németül) sugározta műsorait és zenéit csaknem világszerte.

A képen a rádió washingtoni központja látható 1951-ben.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Syd Mead számol be különösebb lelkesedés nélkül arról, hogy milyen érzés is volt a Cyberace-en dolgozni, és hogy miért érzi úgy, hogy grafikusként gúzsba kötik a kilencvenes évek játékgépeinek technikai korlátai.

Forrás: PC Zone 1993/08. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Mivel a NES Zapper csak Japánon kívül lett igazán sikeres, a következő konzolhoz készült hasonló eszközt már kifejezetten az amerikai tinik elvárásainak megfelelően tervezték meg. A elavult pisztolykülső helyett a korszak akciófilmjeiben mindig megjelenő bazookát építettek a parányi alkatrészek köré, és a nyugaton elvárt módi szerint ajándék játékokat is rögtön kapott hozzá a vásárló. A kiegészítő a vártnál sokkal kisebb sikert aratott, így végül csak 12 játék támogatta; és ebből hat csak apró bónuszpályákon, vagy rejtett easter eggekben tette lehetővé használatát. A Lamborghini American Challenge-ben (ez az amigás Crazy Cars III konzolos kiadásának címe) például a fénybazookával egy, a riválisok felrobbantására épülő játékmód nyílik meg, a Lemmings 2-ben pedig a meglőtt jószágok felrobbannak.

Forrás: Nintendo Power #033. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Van rá egy fogadásom, hogy a Nintendo nem látta, és főleg nem hagyta jóvá ezt a brit Game & Watch-reklámot...


Forrás: Computer & Video Games #026. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.


Amikor az otthoni konzolok legelső generációja váratlan sikert aratott, a Playboy szerkesztősége néhány hónapon át nem tudta eldönteni, hogy ez az új, modern hobbi vajon belefér-e az általuk megcélzott (vagy létrehozott?) célközönség világába. Nem sokkal később persze eldőlt, hogy az igazi férfi™ nem szórakozhat efféle badarságokkal, mert neki a yachton kell whiskey-t szürcsölnie az akrobatikus szex előtt, de a hetvenes években bizony megjelent néhány pozitív cikk is e gépekről.

Forrás: Playboy 1977/06. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

1986-ban az internet még a szolgáltatók körül kialakuló közösségekből állt, és az America Online felemelkedése előtt a legnagyobb online társaság a CompuServe-et használta. Ahogy olvasható, funkciók terén nem volt oka szégyenkezni a vállalatnak – még akkor sem, ha a mai globális kínálatot, szinte végtelen tartalmat és könnyű használhatóságot nyilván nem nyújtotta még a rendszer.

Forrás: Macworld 1986/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az 1984-es játékkínálatban a Titanic: The Adventure Begins a realisztikusabb játékok közé tartozott: nem lehet rögtön csak úgy nekiállni felderíteni az elsüllyedt luxushajó három emeletét! Nem, a játék a szponzorok felkutatásával indul, majd a roncsot meg is kell keresnünk. Mivel a valóságban 1985-ben megtalált roncs pontos helyét minden próbálkozáskor randomizálja a program, a legtöbb hajóroncs-rabló nekifutás még merülés előtt kudarcba fullad.


Forrás: Big K 1984/08. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


A sok tekintetben a Rayforce-ra vagy a Radiant Silvergunra hasonlító Soukyugurentai sajnálatosan ritka kincse a csak Japánban elérhető shoot ’em up-arzenálnak. Annak ellenére, hogy a Soukyugurentai sosem jelent meg hivatalosan angolul, amennyiben a játéktermi kártyát egy amerikai vagy európai masinába helyezzük, majdnem teljesen lefordítva, Terra Diver néven indul el.

A Raizing által fejlesztett játékot az Electronic Arts (!) adta ki Saturnra, a PlayStation-változatot pedig a Data East gondozta. Utóbbi a Soukyugurentai: Oubushutsugeki nevet viselte, és remélhetőleg már ebből is nyilvánvaló, hogy ez sem hagyta el Japánt... Ez utóbbi egy extra űrhajót is irányíthatóvá tett, és ez, a sárga S.O.Q-026 Oubu kapta a főhelyet e verzió hirdetésén.

Forrás: Dengeki PlayStation 1998.01.16. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.