Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Bár a grafikába is sokhelyütt jogosan leköthetnénk bele (mi az az izé a motorcsónak előtt? mi van Higgins fején?), a River Chase az 1983-as megjelenéséhez képest egész szórakoztató volt. Nyilván sem grafika, sem játékmenet terén nem képes felvenni a versenyt azokkal a játékokkal, amelyeket a Commodore 64-et már évek óta nyúzó programozók készítettek, de az elsőgenerációs szoftverek között legalább egész jó játszhatóságával ki tudott emelkedni.


Forrás: Info 1983/ősz. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Talán érthető, hogy egy ilyen rövid újsághír nem tud megfelelő kontextust biztosítani egy sokéves iparági versengésnek de az is igaz, hogy ma már sokkal többet tudunk a DVD és a SDD fejlesztési időszakáról, mint 1995-ben.

A két formátum története 1993-ban indult, amikor a legelső ázsiai Video CD-k megjelenése bebizonyította, hogy van igény a VHS-en túlmutató digitális film-tárhelyekre. A Sony és a Philips az MMCD szabványon kezdtek együtt dolgozni, míg az ipar fennmaradó hányada a Super Density Disc, vagyis az SDD kódnevű lemezek kifejesztését szorgalmazta. 1995-re az MMCD már DVD néven volt ismert, de ahogy ez a beszámoló is sejteti, a versengés hatalmas volt.

Pár hónappal e cikk megjelenése előtt öt amerikai IT-óriás (az IBM, az Apple, a Microsoft, a Compaq és a HP) ultimátumot intézett a japán cégek felé: ha nem tudnak megegyezni egyetlen formátum létrehozásában, akkor Amerika mindkét új lemezt bojkottálni fogja. Ennek köszönhetően megtörtént a lehetetlen: a már majdnem kész SDD és a DVD projekteket összeolvasztották. Bár a győztes név a globális felmérések alapján modernebbül hangzó DVD lett, a végleges technológia sokkal közelebb van az SDD-féle megoldáshoz.

Az SDD-t azóta jobbára elfelejtette a világ, pedig egy tekintetben még ma is köztünk él: az SD flashmemóriák logója az SDD eredeti logóját vette át.

Forrás: Edge #024. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Psygnosis viszonylag igényesen ugrott fejest a CD-korszakba: máshonnan portolt játékaik rengeteg extra pályát és más tartalmat kaptak a másutt szokásos renderelt intrók és CD-s zenék mellett. Speciel a Shadow of the Beast II-ből még így sem lett jó játék, de hár minden csodára azért még egy kompaktlemez sem lehet képes. 

Forrás: Electronic Gaming Monthly #052. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az egyik kép nem olyan, mint a többi...


Forrás: Official Xbox Magazine (FR) 2002/05. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A Sony lemezjátszó még a lelked legmélyén szóló zenét is lejátssza, ha gumicsizmában nézed a naplementét!

Forrás: Esquire (US) 1980/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Rég látogattunk már el a Nintendo Power hajszerkezet- és bajuszosztályára; hát gyönyörködjünk most e versenyzők pályamunkáiban!

Forrás: Nintendo Power #014. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Miután a Taito audioügyi szakembereiből létrejött Zuntata valódi rockzenekar óriási sikereket aratott Japánszerte, a Sega is egy hasonló banda létrehozása mellett döntött. Az S.S.T. Band (eleinte Sega Sound Team, majd Super Sonic Team volt a rövidítés alatt) fesztiválokon játszott és rockosított játékzenei albumokat vett fel, melyek közül az első kettőt hirdeti főhelyen ez az oldal is.

A GSM a játékzenék (Game Sound Music), a GSV (Game Sound Video) pedig a VHS-en megjelent, ingame felvételekkel feldobott játékzenei videók neve volt Japánban.


Forrás: Mega Drive Fan 1989/08. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


Nagyon érdekelne, hogy kik lehetnek ezek a karakterek. A hölgy feltehetően Brenda akar lenni, munkaadónk lánya, a bajuszos zsoldos pedig akár Leech is lehet a zsoldosok közül. De vajon a fura arcszűrzetű alkimista kit ábrázol? Gondolom nem Lucas Santino akar lenni, hiszen ő teljesen eltérően jelenik meg a Jagged Alliance-ban...

Forrás: Hyper 1994/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Nem véletlen, hogy a Pirates! komoly ellenállásba ütközött: előtte a MicroProse tényleg a lehetőségekhez képest valósághű katonai szimulátorokról volt ismert. Solo Flight, Gunship, F-15 Strike Eagle, Acrojet és Silent Service – e hirdetés tökéletesen jelzi, hogy mi volt a cég első korszakának fókuszában.


Forrás: Zzap! 64 1988/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A szoftverkínálat láttán meglehetősen egyértelmű, hogy a CD-i miért is bukott akkorát játékkonzolként.

Forrás: Electronic Entertainment 1994/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.