Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A Thunder Force-széria volt olyan sikeres Japánban, hogy a negyedik rész reklámjához nem volt szükség hosszas leírásokra, mindenféle screenshotokra, meg magazin-idézetekre. Elég volt a sorozat neve, egy tökéletesen elrontott angol szlogen, no meg a Fire LEO-04 Rynex űrvadász profilképe, és mindenki rohant is a boltokba. Megérdemelten: a Thunder Force IV (avagy botrányos angol címén a Lightening Force: Quest for the Darkstar) a Mega Drive egyik legjobb játéka volt, még durva nehézségét beszámítva is.

Forrás: BEEP! Mega Drive 1992/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Bár a CompuServe nyilván nem volt mindenre képes, amire a mai internet, de azért 1982-ben ez a kiválasztott kevesek számára tényleg futurisztikus szórakozás lehetett. 

Forrás: Commodore PowerPlay 1982/nyár. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

1983-ban még más volt a pénz értéke, és így 90 ezer font elég volt arra, hogy egy cég egy Formula 3-as csapat egyedüli szponzorává váljon egy teljes évre. 

Ami az európai versenypályák számítógépes modelljét illeti, sajnos ennek semmi nyomát nem találtam, pedig igencsak érdekelne, hogy ez miként nézett volna a pre-poligon időkben.


Forrás: Acorn User 1983/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A DexDrive jó ötlet volt, csak talán túl hamar érkezett meg, aztán múlt ki nagy csendben: PlayStation- és Nintendo 64-memóriakártyák tartalmát lehetett vele a gyártó weboldalára feltölteni, illetve onnan akár mások mentéseit is leszedhedtük magunknak. Mivel ez 1998-ban még fura ötletnek tűnt (meg hát kinek is volt akkor még internete ilyesmi léhaságokra?!), a kiegészítőt elnyelte a közöny.

Forrás: Official PlayStation Magazine (US) 1998/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Már 1994-ben is Big Picture volt a tévén játszott PC-s játékok kódneve; igaz, akkor még nem csak a képernyő, de a képcső is tekintélyes méretű (és súlyú) volt...

Forrás: Computer Gaming World #117. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Az Arenában tényleg minden volt: nyolc provincia, mindben egy városállammal, két dungeonnel, nyolc közepes várossal és 16 faluval, valamint egy sor véletlenszerűen vagy procedurálisan generált egyéb helyszínnel. 

Éppcsak gladiátoraréna nem volt benne, mert fejlesztés közben teljesen átalakult a játék koncepciója, de a dobozokat-posztereket már idejekorán legyártották.


Forrás: PC Player (UK) 1994/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Nem tudom, hogy a Game & Watch kvarcjátékok óra-funkcióját hányan használták rendszeresen: amikor hozzám az iskolai órák szünetében véletlenül eljutott egy-egy darab, én mindig magára a játékra koncentráltam.

Forrás: Computer & Video Games #002. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Mivel az ótvar bánásmódon kiakadt Atari-fejlesztők alapították, a korai Activision talán az első játékcégként tényleg megpróbált sztárokat faragni kreatívjaiból, és még a reklámokon is mindig megemlítették, hogy ki írta, ki portolta a játékokat. Ez már csak a fejlesztőcsapatok egyre nagyobbra növekedése miatt sem tarthatott sokáig, de az igyekezetet el kell ismerni.

Forrás: Enter 1983/12-1984/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Szeretnék gratulálni a kamuegyetem címerét megtervező illetőnek, amiért megvonta a vállát, és egy latintudással rendelkező ismerőse megkérdezése helyett annyit írt az agysebészeti szak szlogenjének, hogy „Brainium Cutum Upum,” ami azért nem közönséges mértékű fantáziátlanságra vall.

A hivatalos Sega minőségi védjegyet egyébként sokkal könnyebb volt megszerezni, mint a hasonló nintendós plecsnit: kevesebb tartalmi korlátozás szabályozta a fejlesztőket (a leghíresebb eset talán a Mortal Kombaté, aminek harcosai SNES-en fehér verejtéket fröcsköltek, míg Mega Drive-on csak úgy ömlött a vér), ráadásul nem is volt kötelező ennek „kiváltása”.


Forrás: Electronic Gaming Monthly #049. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A Nagra V egy digitális diktafon volt, amit tudományos, illetve filmes munkára terveztek. Hogy mindenképp szükség volt-e rá, hogy ennyire menő kinézete legyen, az nem tiszta, de tisztelet a mérnököknek, hogy nem elégedtek meg műanyag gombokkal!

Forrás: Nagra Audio. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.