Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Az illusztráción a chicagói rendőrség különleges vízihulla-kereső berendezése látható, amely akár tíz méter mélyen is megvilágítja a folyók és tavak mélyét. Ehhez csak igen lazán kapcsolódik a jobb oldalon levő írás, amely egy potsdami horgász minden bizonnyal tudományos értékű véleményét közli a sebességbajnok halakról. A meg nem nevezett úr szerint a pisztráng a rövidtávú rekorder, a csuka pedig a hosszú távú bajnok.

A valóságban az aranyéremért a vitorláskardoshal, illetve a fekete marlin vetélkednek.

Forrás: Science et la Vie 1913/05. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Várom a megfejtéseket: miként született meg ez a koncepció egy újság címlapjára? Nem gondolnám, hogy 1987-ben a falrombolás eszméje már ennyire népszerű lehetett, de hát akkor mi lehet a magyarázat?


Forrás: Commodore Újság 1987/04. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.

A Sonic the Hedgehog 2 fejlesztése legendásan brutális folyamat volt: az igen szigorú határidők miatt a tervezett pályák felét végül ki kellett hagyni a játékból. A Judy Toyota által rajzolt terveken például a tervezett játék első három pályája mutatkozik be: a jól ismert Emeral Isle zónát a trópusi tengerpartot és különféle faépítményeket felvonultató Ocean Wind Zone követte volna, az pedig a Wood Zone-ba vezetett volna. Az óceán csak papíron létezett, az erdei környezetből viszont egy játszható prototípus már létezett, amikor elkaszálták a terveket.

Forrás: The Cutting Room Floor. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Én első pillantásra inkább mikrónak nézt a General Electric 1956-ban piacra dobott Companion fantázianevű tévéjét. Nem tudom, hogy ma is hordozhatónak neveznénk-e egy gépet, ha azt hálózati áramról lehet csak működtetni.

Kifejezetten tetszetős az utolsó életkép: asztalitenisznek indult a nap, de végül tévénézés lett belőle.

Forrás: Reddit. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Amikor a harmadik Alien-film megjelent, a játékfeldolgozások léte nyilvánvaló tény volt. A jogokat a Probe fejlesztőcsapat vette meg, ők pedig platformtól és régiótól függően aztán rengeteg kiadóval dolgoztak együtt. A legtöbb otthoni platform ugyanazt az ócska és elsietett feldolgozást kapta, de a SNES-verzió kivétel volt: noha kicsit később jelent meg, bőven megérte a várakozást a teljesen átalakított játékmenet. Eltűnt az őrjítően szigorú időlimit, az űrállomást a központot bázisként használva viszonylag szabadon lehet bejárani, sikeres küldetéseinkkel permanensen javítva helyzetünket.

Az azonos című, mégis teljesen újragondolt játék afféle extraként sokkal jobban nézett ki és sokkal jobb zenéket kapott, mint a korábbi kiadások; ráadásul a SNES-kontrollert is sikerült sokkal okosabban belakni, mint a többi platform irányítóit. Feltehetően ennek az az oka, hogy e kiadás nem a Probe-nál készült, hanem a ROM-ban elrejtett információk szerint a SpearSoft Entertainment.


Forrás: VideoGames 1993/09. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.

Mindannyiunk által jól ismert, ezerszám látott élethelyzetet mutat a Commodore 1983 legvégén megjelent hirdetése; ami egyébként azt a kérdést is felveti, hogy vajon miért nem az akkor már bő egy éve kapható Commodore 64-et hirdették ilyen lelkesen?

Válasz: azt is hirdették, mert hát akkoriban nem csak az Atari, de a Commodore sem értette még teljesen pontosan, hogy hogyan is kellene hatékonyan levezényelni egy hardvergeneráció-váltást.

Forrás: Computer & Video Games #027. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.


A 3DO csak úgy vonzotta a bizarr, helyenként ténylegesen kísérleti játékokat, és az angolul is ezzel a címmel megjelent PaTaank is ezek közé tartozik. Bár ez a képek alapján talán valamiféle sci-fi versenyjátéknak tűnhet, valójában egy flipperjátékról van szó, amelyben a játékos az UFO-alakú „labdát” irányítja. A flipperkarok irányítása nem a mi dolgunk, a játékidő legnagyobb részében csak szomorúan figyeljük, ahogy járgányunk ide-oda csapódik a kopár flipperasztalok (mind a három) rugós felületei között, és hogy az őskáosz még nagyobb legyen, a falakat rengeteg képernyő borítja, melyeken jogdíj nélküli rövid videoklipek pörögnek bármiféle logika nélkül.

Forrás: 3DO Magazine (JP) 1994/11. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Nehezen tudok elképzelni olyan illusztrációt, amelyből ennél is jobban hiányozna a szöveg által is ígért szórakozás...


Forrás: Amiga Power 1993/12. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


A Goodyear egy detroiti mérnökcsoport ötletét megvásárolva az ötvenes évek legvégén kezdte el a világító gumiabroncsokkal való kísérletezést. A speciális szintetikus gumit, az úgynevezett neotánt használó technológia 1961-re készült el: akkor nem csak a tesztek indultak el, de a reklámfotózás is elkezdődött.

A szinte teljesen átlátszó neotánba színes festéket keverve tudtak a mérnökök színes gumikat gyártani, amelyekbe aztán 18 izzót építettek. A gumikat egyenként lehetett aktiválni, és a tervek szerint a puszta látványosság mellett később irányjelzőként is működött volna a dolog. A Miamiban és New Yorkban tesztelt abroncsok hibái villámgyorsan kiderültek: a neotán gumik rém csúszósak voltak, és a nagy fékezéseket így egyáltalán nem bírták, ráadásul még az átlagos napi forgalom során is annyi koszt gyűjtöttek magukra, hogy az esti ragyogás előtt le kellett azokat mosni. Mindez nem számított: a Goodyear csak azért állt le a gyártással, mert a neotán túl drágának bizonyult.

A technológiát végül Jim Skonzakes autóőrült vásárolta meg, aki azt a Golden Sahara II nevű találmányába is beépítette. Ez az autó szerepelt a Cinderfella (itthon: Hamupipő) című vígjátékban is. Az autót 2019-ben újították fel.

Forrás: Getty Images. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Az Acclaim pontosan tudta, hogy mire vágynak a Ravenloft, a Dungeons & Dragons gótikus horrort képviselő világának rajongói: egy  verekedős játékra! Oké, rendben, egész konkrétan senki nem vágyott erre, de hát egy minőségi verekedős játék még ennek ellenére is működhet, nem? A válasz sosem fog már kiderülni: az Iron & Blood helye a műfaj örökös nyomorultjait felsoroló listán van; egyszerűen félelmetes, hogy mennyire rossz volt!

Forrás: Ultra Game Players 1996/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.