Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A hiányzó S betűn túl engem az is meglepett ebben a kishírben, hogy szegény Razt „bizarr rovarként” emlegette az író... Vajon mi lehetett a francia sajtóközleményben?


Forrás: Xbox Magazine (FR) 2002/07-08. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Az angolul a Bump ’n’ Jump néven ismert Burnin’ Rubber nem volt valami nagy szám, de az alul látható futurisztikus kabinettel megjelent Computronnál mégiscsak többet ért. Ez ugyanis egy jövőmondó automata volt, ami nem a nálunk elterjedt asztrológia alapján mondott baromságokat, hanem a Japánban ugyanezt a célt betöltő vércsoport alapján próbált következtetni. Minden bizonnyal elképesztő hatékonysággal...

Forrás: Amusement Life 1983/02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Nemcsak szakzsargont nélkülöznek ezek az oktatóanyagok, de még amerikaiul sem beszélnek rajtuk! Remélem, egy folytatáson azért szó esett arról is, hogy lehetséges két ujjnál többet használni gépeléshez; oké, Spectrumon ez nem volt a világ legegyszerűbb dolga, de a Dragon 32-t mintha pontosan ehhez találták volna ki...


Forrás: Your Spectrum 1984/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A Tongue of the Fatman címet annyira gyűlölte az egész világ, hogy az eredeti PC-s megjelenésen túl az Activision verekedős játéka mindenhol és minden platformon más nevet kapott. Japánban szimplán a Fatman, Commodore 64-en a Mondu’s Fight Palace, Mega Drive-on pedig a Slaughtersport nevet adták neki a kiadók. (A közérthetőség kedvéért az amerikai Genesis-kiadás aztán ismét a Mondu’s Fight Palace-logót kapta meg.)

A fejlesztés alatt a projekt neve amúgy Red Belt volt, a végleges elnevezés pedig az egyik karakter, a mellékelt hirdetésen is látható hájas óriás támadása által lett ihletve. Hogy ezek után a borítón is használt „üveggyöngyöt az orrba” design honnan jött, azt talán jobb nem kutatni...

Forrás: Computer Gaming World #065. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

1993 nyarán dúlt a hangkártya-háború – olyannyira, hogy a Computer Gaming World magazin egyetlen számában négy eltérő gyártó is vásárolt a méregdrága egészoldalas, színes hirdetési helyekből. Az ütközetet végül vitathatatlanul a Creative nyerte a Sound Blaster hardverrel, de hát ezt ekkor még kevesen tudták.

Forrás: Computer Gaming World #107. A bejegyzéshez jelenleg 19 hozzászólás van.

Bár az Everyone’s a Wally ezen illusztrációja is megérne pár szót, kegyes leszek, és inkább arra hívom fel a figyelmet, hogy a játék tényleg kapott egy saját himnuszt, amit a kazetta B oldalán lehetett meghallgatni. Vagy akkor, ha ide kattintasz.


Forrás: Zzap! 64 1985/06. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.


A Sam & Max reklámhadjáratának felvezetése egyszerű volt: a LucasArts egyszerűen szétszórta a játékmagazinokban a duót és azok kajla világát létrehozó képregények néhány oldalát. Később persze voltak rendes reklámok is, sőt, 1997-ben egy rajzfilmsorozat is készült a hősök főszereplésével.

Forrás: Computer Gaming World #116. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Egy Zenith Z-19 terminál, amely, hiába tűnik „rendes” számítógépnek, valójában saját számítási kapacitással nem rendelkezik, az itt betáplált parancsok a szekrényméretű mainframe gépeken hajtódtak végre.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Az Atari korai történetével foglalkozó podcast-adásunkban utaltam a vállalat főnökéről, Nolan Bushnellről készült Playboy-portréra – végre sikerült megtalálnom ennek szövegét is.

Igaz, a játék mellékelt rövid története megfeledkezik a Pong és a Computer Space létrehozásában részt vett társakról, de hát ezt Bushnell haverjai eddigre meg kellett, hogy szokják. A pletykák szerint a portré létrejötte amúgy annak köszönhető, hogy az Atari bármiféle ellenkezés nélkül elküldte az egyik automatát, miután Hugh Hefner közölte, hogy szívesen venne egy ilyet híres otthonában.


Forrás: Playboy 1974/03. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.


Bár az időpontot nem sikerült eltalálni, de a cikk oly harsány címe végre csak relevánssá vált. Még akkor is, ha láthatóan a cikkíró sem tudta, hogy pontosan mit is akar kihozni ebből az oldalból...

Forrás: Big K 1984/09. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.