Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A bolygó haldoklik, és az annak elhagyására készült űrhajókra csak a dúsgazdagok férnek fel. A dúsgazdagok, no és persze a a halálos Planet of Death autóverseny-sorozat bajnoka; így aztán még több okunk van arra, hogy kitanuljuk a futurisztikus versenyjáték, a POD pályáit. Ahogy látszik, a Ubisoftnak óriási tervei voltak a programmal, abból igazi franchise-t akartak faragni – ez majdnem össze is jött, éppcsak azok a fránya játékosok nem voltak vevők a vadulásra. Egy alaposan megkésett, és kizárólag Dreamcastra megjelent folytatást követően a POD végleg elbukott; aligha tévedünk, ha azt mondjuk, örökre...

Forrás: Giochi per il Mio Computer 1997/05. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.


A Human Entertainment által 1990-ben megálmodott Creative School Japán első professzionális játékfejlesztő iskolája volt, de máshonnan sem tudok ennél korábbi hasonló intézményről. A tanulók tényleg igazi tudást kaptak, olyannyira, hogy a végzősök garantált állást kaptak vagy a Beck vagy a Hunex stúdióknál, ráadásul a vizsgamunkák közül négy játék végül kereskedelmi forgalomban is megjelent NES-en vagy SNES-en. Ezek közül az angolul az SOS nevet viselő különleges menekülős játék, illetve a The Firemen című nagyszerű tűzoltó-szimulátor nyugatra is eljutott, és simán megállták a helyüket a platformok kínálatában.

Ez azért is elismerésre méltó, mert ez a hirdetés szerintem pont profizmust nem nagyon tükröz...

Forrás: Dengeki-Oh 1993/03. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bár Japán élen jár mind az akciófigurák, mind a plüssállatok gyártása terén, amikor a Capcom a Street Fighter II-t ünneplendő megpróbálta kombinálni a két iparágat, valami nagyon félrecsúszott...

Forrás: Cap! 1997/Nyár. A bejegyzéshez jelenleg 7 hozzászólás van.

A Kojin Kyouju: La Leçon Particulière francia alcíme is jelzi, hogy ez itten kérem egy igényesen romantikus játék. Vagy hát vélhetően ez volt a fejlesztő-kiadó MyCom terve, mert a valóságban e játék nem nagyon különbözik a sok száz japán csajozós programtól, hacsak annyiban nem, hogy igen komoly etikai problémákat felvetve itt a hat ábrázolt gimnazista (és a hirdetés méretarányait megcáfolva nem kisnövésű) hölgy magántanáraként próbálhatjuk meg elcsábítani őket.


Forrás: Dengeki PlayStation 1998.01.16. A bejegyzéshez jelenleg 16 hozzászólás van.


Hiába van szó 1978 egyik legigényesebb számítógép-hirdetéséről, én kizárólag a Dr. Alfred Bork névre tudok koncentrálni a böhöm Tektronix-gépek helyett.

Forrás: Creative Computing 1978/03. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

Amikor az idegenek Föld-megszálló akciója ravaszul a távoli múltban kezdődik, sokan azt hitték, hogy az emberiségnek mindenestül leáldozott – még jó, hogy Dr. Vincent Gilgamesh képes saját időkapu építésére, így a Time Slip ütközetei eltérő korszakokban történnek meg.

A csavaros, vagy legalábbis annak szánt háttértörténet egy standard Contra-szerűségben élhető át; igaz, ha lehet az amúgy sem megbocsátó nehézségi szintet itt még tovább tornázták. Nincs mentési lehetőség, nem lehet pályákat választani, nincs jelszó-rendszer vagy könnyű fokozat, és még folytatni sem lehet a játékot – ha elfogyott három életünk, akkor a legelejéről kell az egész mazochista háborút újrakezdeni. Ezt leszámítva amúgy nem lett rossz próbálkozás a Time Slip; de hát ezt azért elég nehéz megbocsátani neki...


Forrás: Electronic Gaming Monthly #051. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.

A legtöbb joystick-gyártó nem a minőségjavításban és a hasznos funkciók hibátlan megvalósításában utazott, hanem mindenképpen valami forradalmit akartak létrehozni. Hogy ez hová vezetett, azt ez a körkép is ékesen bizonyítja: teljesen őrült, valós játékokkal valószínűleg soha nem tesztelt hardverek születtek, amelyek sikere azon múlott, hogy vajon milliók ugranak-e rá egy egérre csak azért, mert annak kézigránát-alakja van...

Forrás: ST Action 1988/05. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.


A rendkívül agresszív hirdetés alapján igencsak nehéz elképzelni, hogy milyen játék is ez a Virtual Corporation. Azt persze mindenki ösztönből tudja (remélem), hogy a hangfelismerés alig működik csupán, de milyen lehet ez a gyilkossággal, szexszel és drámával teli céges előmenetel-szimulátor?

Sajnos a valóság jóval lehangolóbb, mint várnánk: a program lényegében rövid videókból áll, amelyekben kollégáink furcsa kérdéseket tesznek fel. Ezekre kettő-öt válaszlehetőséget kapunk, és ha nem az írók által helyesnek kinevezettre bökünk (vagy elméletileg: olvassuk fel), akkor azonnal véget ér karrierünk, és kezdhetjük elölről a teljesen lineáris történetet. Mindezt szörnyű minijátékok (például egy Pong-variáció), Zs-kategóriás színészek és egy letagadhatatlanul a kilencvenes évekből származó sci-fi történet próbálja még élvezetesebbé varázsolni.

Sikertelenül.

Forrás: Fusion 1996/02. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

Egy 1934-es magazinban jelent meg ez a jósolgatás, ami több szempontból is érdekes. Az egyik természetesen a böngészett téma: alig három évvel járunk a Hindenburg katasztrófája előtt, így a jövőlátás meghökkentően pontosnak mondható; esetleg a zeppelinek akkoriban nagy számban potyogtak az égből, és ez egyszerűen a mindennapok része volt.

A másik érdekesség az, hogy milyen korai ötlet ez: az első, kísérleti tévéadásokra a ’20-as évek végén került sor, és az első tévéadó is csak 1928-ban indult el. Néhány éven keresztül még a mechanikus tévéket tekintették fejlettebbnek, de ezeket a harmincas években lekörözték a katódsugárcsöves (CRT) tévék, amelyek képarányát ugyan nem találta el az ismeretlen grafikus, de a tévék nappaliban elfoglalt központi pozícióját már igen.


Forrás: Jon Erlichman. A bejegyzéshez jelenleg 6 hozzászólás van.

A Nadia: The Secret of Blue Water anime alapján hat konzolos és kilenc mobiltelefonos játék is készült, de igazán igényes ezek közül csupán az egyik volt – cseppet sem véletlen, hogy épp az, amit a komoly játékfejlesztői ambíciókkal is rendelkező Gainax stúdió, az eredeti sorozat készítői raktak össze. Az itt is hirdetett játék ezért aztán lényegében egy extra epizódnak felel meg, a sorozatban nem látott, de amúgy a kánonhoz tartozó eseményekkel. Az eredetileg PC-98-ra megjelent verzió itt hirdetett FM Towns-portja nyolc kislemez helyett három CD-n jelent meg, és a szinte végtelen tárhelyet kiváló minőségű szinkronnal töltötték fel a készítők. A játék egyébként egy klasszikus japán stílusú kalandjáték volt, nagyszerűen megrajzolt háttérképekkel.

Forrás: Dengeki-Oh 1993/04. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.