Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Mai áron közel 400 dollárt kóstált ez a trackball; a pénzért cserébe nem csak egy por-rezisztensnek ígért golyót kaptunk, de kettőt minden idők legótvarabbnak tűnő egérgombjából is.


Forrás: Macworld 1986/07. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A megjelenési dátum bejelentésének örömére a Famitsu Dreamcast egy újabb előzetesben mutatta be a Sentimental Graffiti 2-t és persze annak minden befűzhető hölgyét. Az első rész mindenkit meglepő sikere (nem csak egy animeszéria, de három eltérő rádiódráma is készült a megjelenés nyomán) után a második rész ismét sokkolta a készítőket: ezúttal sajnos hatalmas bukásával. Az ok egyszerű: részben pont az első Senchi (és persze az őrületet elindító Tokimeki Memorial) sikere nyomán közel száz hasonló randiszimulátor jelent meg két év alatt, és ezzel az áradattal a NEC International folytatása nem tudott versenyre kelni.

Forrás: Famitsu Dreamcast 2000/07. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A „dörgölőzzünk egy kicsit a hirdetőinkhez” projekt keretében a Computer Gaming World rendszeresen megszavaztatta olvasóit a legjobban sikerült reklámokról is.

Forrás: Computer Gaming World #059. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Solo Fight igen fontos állomást jelentett a MicroProse és Sid Meier karrierjében: a szórakoztató küldetésekkel megpakolt civil repülőszimulátor olyan sikeres lett, hogy a designer-programozó fel tudott mondani addigi fő munkahelyén, és minden energiáját a játékfejlesztésre tudta fordítani.


Forrás: Commodore Power Play 1984/Tavasz. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Bár a Commodore 64-es Elite is elbűvölte a közönséget, ráadásul a Kék Duna keringővel aláfestett dokkolás tényleg ikonikussá vált, óriási előrelépésnek én azért még így sem nevezném ezt a kiadást. Akit érdekelne, hogy milyen eltérések voltak a különféle BBC Micro-kiadások, a NES-verzió, vagy pont a Commodore 64-es változat között, azt ma már fanatikus igényességgel összeállított táblázatok szolgálják ki.

Forrás: Zzap! 64 1986/07. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Voltak Kinectre remekül kitalált, szórakoztató játékok is, de ha hiszitek, ha nem, ez a trió igen messze állt ettől a kategóriától...

Forrás: @Gamer 2011/11. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Erős hirdetési oldalpár, amelynek mindenképpen a képregényes Combatribes-reklám a csúcspontja. Nem is tudom, hogy a lőszerből font karkötő e a szörnyűbb (ez a japán key art érthetetlen félreértésén alapul), a Joker-klón bandatag, avagy a THWAAK! hangeffektet követő kiborgellenes kirohanás...

Forrás: Game Informer #008. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Minden híroldalak híroldala, avagy az Internet Kalauz mindent megtett azért, hogy megszólítsa és tényekkel szolgálja ki olvasóit!


Forrás: Internet Kalauz 1997/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Megszámlálhatatlan bizarr dolog található ezen a hirdetésen, melyek közül a legfeltűnőbb talán az arcok és sisakok furcsa illeszkedése. De ott van a Thomas Zelikman programozót hirdető plecsni: amennyire vissza lehet követni, neki ez volt az első játéka, így pusztán ez a szülein kívül sok vevőt nem fog hozni. Érdemes megnézni a kisebb alakokat is a gömbrágót köpködő szobor alatt: vajon miért van külső alsógatya az űrpáncélos katonákon?

Ja, a rövidítés a Maneuverable Armed Computer Humans szavakat takarja...

Forrás: Zzap! 64 1988/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

De vajon miért fordította meg a szemeket a grafikus? Vagy ha már így tett, miért pont így, felfelé meredve rajzolta be az íriszt?!

Válaszok, ahogy azt megszoktuk, nincsenek.

Forrás: EGM2 1994/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.