Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

1991-ben a 768x592-es felbontás 4000-nél is több színnel tényleg elképesztő látvány lehetett – nagy kár, hogy erre állóképeken és grafikus szoftvereken túl más nem nagyon volt képes. Bár ennyi eltérő színt a HAM (Hold and Modify) trükkel a képernyőre lehetett zsúfolni még egy szimplább Amigán is, ez meglehetősen komplex dolog volt, és így csak kevesen vesződtek ezzel.

Az első ténylegesen kereskedelmi forgalomba került HAM-játék a Pioneer Plague volt, amelyen tényleg jól látható a színrobbanás.


Forrás: Amiga Format 1991/03. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Ahogy az apróbetűs rész mutatja, az Atari a nyolcvanas évek közepére taktikát váltott: a drága pénzen megvett játéktermi licenszeket nem saját platformjaik exkluzív programokkal való feltöltésére fordították, hanem inkább minden gépet szőnyegbombáztak a hatalmas kínálat tagjaival. Igaz, 1984-ben már nem szólt akkorát a Pac-Man vagy a Centipede, szóval a cég anyagi helyzetén ezzel nem sikerült javítani, és az év végén a céget tulajdonló Warner el is adta az Atari otthoni platformokkal foglalkozó részét a Commodore-tól nemrég kiebrudalt Jack Tramielnek.

Forrás: Personal Computer Games 1984/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Vajon tényleg ilyen rövid volt a hálózati kábel, vagy csak a témát nem ismerő esetleges vásárlók kedvéért kellett így sorba kötni ezeket a gépeket?

Forrás: Mikro Magazin 1986/09. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Meglehetősen egyértelműen az épphogy megjelent, és kifejezetten sikeres  Need for Speed III: Hot Pursuitre épít a Game Shark kódkütyü e hirdetése. Bár messze nem ez volt a világ első kódkártyája (a Multiface One már 1986-ban kiszolgálta az örök életre és egyéb csalásokra vágyó ZX Spectrum-tulajokat), valószínűleg ez volt a legsikeresebb, köszönhetően annak, hogy egy szerencsés időzítéssel egyszerre sikerült az első PlayStation, valamint az amerikai játékmagazinok aranykorához időzíteni azt.

Forrás: Expert Gamer 1998/08. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Európában maga a Sega forgalmazta Mega Stick néven ezt a méretes kontrollert, de feltehetően az nem aratott akkora sikert, hogy ezt megismételjék a másik két régióban is. Ezért aztán a kütyüt Amerikában az ASCII terjesztette Power Clutch SG néven, Japánban pedig, ki tudja miért, Cluster Stick E’s néven került a boltok polcaira.

Sosem próbáltam, így csak ránézés alapján tudok ítélni, de hiába a nyomorult menőzés, és a mindjárt saját arcát is átfúró műpunk kölyök bénasága, teljesen használhatónak tűnik az eszköz.


Forrás: Sega Visions 1998/08-09. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.


Nézzen ön is lovaspólót (?) 23 inch-es SECAM-rendszerű, részben tranzisztorizált színes televízióján!

Mint Gliskard kommentjéből kiderült, ez a kiváló hardver volt az úgynevezett robbanós tévé.

Forrás: InterPress Magazin 1977/05. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Új korszaknak, új RPG dukál, mondja a fenti szlogen, és ez teljesen igaz is: az Arc the Lad alig fél évvel a PlayStation piacra kerülését követően már el is készült. A játék sikere is tagadhatatlan: ez volt 1995 második legjobban fogyó programja a konzolon*, és egyben a legelső Sony-kiadású játék, amely átlépte az egymillió eladott példányt.

Az alul ígértek („A szerepjátékok új korszaka kezdődik!”) viszont itt nem jöttek be; arra 1997. január 31-ig várni kellett...

*az első a Tekken volt.


Forrás: The PlayStation Magazine 1995/05. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

A Softsmith néven dolgozó Software Guild tulajdonképpen egy korai indie kiadó volt, akik a hozzájuk beküldött programok tucatjait adták ki dobozos formában. Bár termelékenyek voltak, a hirdetésben keresett anyagi siker alighanem elmaradt, mert 1984-et már nem érte meg a cég. A felhozatalukban a millió, legfeljebb középszerűnek tűnő klón mellett említésre érdemes a Laser Blazer, amelyben TIE Fighterek, illetve Klingon űrhajók háborújába avatkozhattunk be, valamint a Lovers or Strangers, ami egy pároknak készített kapcsolati kvíz volt.

Forrás: Compute!’s Gazette 1983/08. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Ki tudná ma azt megmondani, hogy tényleg e szenzuális angyalok voltak-e az érzéki főszereplői a világ első, CD-n megjelent erotikus programjának, ahogy azt a hirdetés világgá kürtöli. Akár ők voltak az elsők, akár nem, a kiadás más miatt is érdekes: ez volt az első alkalom, hogy a DataWest által kifejlesztett DAPS technológia nem játékban, hanem, hát, multimédiás szórakoztató alkotásban jelent meg.

A DAPS a korai CD-olvasók lassúságára érkezett reakció volt: mivel ezeknek a teljes képernyős videó lejátszása sem ment könnyen, arról nem is beszélve, hogy mi történt, amikor esetleg eközben valami más adatot is be kellett volna olvasni, a DataWest mérnökei tulajdonképpen egy korai codec-et hoztak létre, ami nem csak tökéletesen sima videókat és kiváló minőségű zenéket tudott előcsalni egy ezzel készült lemezből, de komplex prioritási listák és hiperlinkek használatával minden töltési időt alaposan le tudott rövidíteni.

Forrás: Comptiq #111. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Alig két hónappal a Tomb Raidert követően már meg is jelent a második külső nézetes akció-platformjáték. Hogy e majdnem-bravúr ellenére miért nem hallott senki a Soultrapról? Az ok csak részben volt a kiadó Microforum marketingbüdzséje, ennél sokkal többet nyomott a latban, hogy e játék igen elvont volt, és játszani sem volt olyan jó vele, mint Larát irányítani.

A Soultrap egy fóbiákkal teli alak elméjében játszódik, és az ebben a koncepcióban rejlő lehetőségeket finoman szólva sem tudták kihasználni a fejlesztők. A játék néha FPS volt, máskor színtiszta platformjátékká vált, de baltás-gyakós részek is akadtak benne. Igazi élvezetet egyik sem nyújtott, és a korai külső nézetes játékokra jellemző pocsék kamerarendszer itt is tiszteletét teszi.


Forrás: Boot Magazine 1996/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.