Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Valószínűleg az egyik első (ha nem a legelső) videojátékokkal kapcsolatos tudományos konferenciáról számol be ez az 1983-as cikk. És láss csodát, ha nem szenzációhajhász szalagcímekről, hanem tényekről van szó, a konszenzus már akkor pozitív volt a játékokkal kapcsolatban.
Forrás: Antic 1983/09. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Szó se róla, a 74 MB tárhely 1978-ban tényleg kolosszális volt, de ennek meg is kérték az árát: a 13 ezer dollár (ma ez 60 ezer dollár lenne) olyan drága volt, hogy a C3 gépcsalád nem tudott labdába rúgni az ekkor már (1300 dollárért) kapható Apple II, illetve az egy évvel később megjelent, és már csupán 550 dollárért hazavihető 8-bites Atari számítógépek mellett.
Forrás: BYTE 1978/09. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Ahhoz képest, hogy a Voyeur egy korrupt amerikai elnökaspiráns leleplezéséről szól, a teljes marketingkampányt a játékba pakolt erotikus (vagy annak szánt) jelenetekre építették fel.
Forrás: Edge 1995/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A GameCube hivatalos bemutatkozása előtt természetesen minden Nintendo-fókuszú újság álmodni kérte fel a környékén fellelhető félőrült grafikusokat: mutassák meg, hogy ők miként képzelik a Nintendo 64 örökösét! Igaz, a hordozható kocka koncepció sem volt mindennapi, szóval ezeket a hóbortos tippeket meg is bocsáthatjuk. Ennél sokkal kevesebb jóindulatot érdemel a játéklista, ami inkább vágyakozó Nintendo-rajongók kívánságairól szólt, mintsem a valóságról.
Forrás: 64 Magazine 2000/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Kifejezetten előremutató mini robotkar 1982-ből. A Mitsubishi MoveMaster RM-101 névre hallgató eszközt a korszak szinte bármelyik számítógépével lehetett irányítani, hiszen a japán nyelvű kezelőszoftverrel hadilábon állók kedvéért assembly vagy BASIC kóddal is programozhatták az érdeklődők. Bár a robot méregdrága* volt (legalábbis az MX-6000 számítógéppel szerelt teljes verzió), világszerte sorban álltak érte a modernebb mérnök- és programozói iskolák, hiszen tényleg bármilyen gép birtokában remekül lehetett használni a nebulók oktatására.
*akkor 350 ezer jent kértek érte, ami 52500 akkori, és 2 és fél millió mai forintnak felel meg.
Forrás: Technopolis 1982/08. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az utolsó elsőgenerációs elektronikus számítógép, a BRLESC* 1962-es bevezetésekor az amerikai hadsereg négy programozója prezentálja a miniatürizáció kezdeti szakaszát. Balról sorban az ENIAC (1945), az EDVAC (1949), az ORDVAC (1952), illetve a BRLESC egy-egy kapcsolótáblája látható.
A hölgyek ugyanebben a sorrendben: Patsy Simmers, Gail Taylor, Milly Beck és Gladys Rugh.
*nem börleszk, hanem Ballistic Research Laboratories Electronic Scientific Computer.
Forrás: Wikipedia. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Korának egyik kiemelkedően drága játéka volt a Tenky által fejlesztett fura kalandjáték, a kizárólag Sharp X68000 számítógépre megjelent Signatory. A történet New Yorkban játszódik, itt kell egy titkosügynököt irányítva feltárnunk a Dark Connection nevű politikai tömörülés valódi szándékait. Amikor kiderül, hogy a pszichopatákból álló társaság fő célja az időutazás a második világháborúba, és onnan Hitler jövőbe menekítése, Kenny Phillipnek és Uma Thurmanre hasonlító barátnőjének természetesen keresztül kell húznia a tervet. A Signatory egyike volt a kevés, Japánban készült, de amerikai stílusú point ’n’ click kalandjátéknak; így aztán megjelenése után sokat nem hallottunk róla...
Forrás: Oh! X 1991/04. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Rendben, voltak gondok a TurboExpress kézikonzollal (például az, hogy alig három óra alatt ette meg a hat elemet), de egy építkezési mobilbudihoz hasonlítani ritka rosszindulatra vall...
Forrás: Turbo Force 1992/06. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Sok túlzást, csúsztatást, neadj’isten nyílt hazugságot meg lehet bocsátani a hirdetéseknek, de azért van egy határ. A határ másik oldalán pedig a Fist of the North Star NES-verziójának bármilyen szinten pozitív emlegetése áll. A konzol felhozatalának talán legótvarabb játékának minőségéről már az is sokat elmond, hogy a mangát vélhetően nem ismerő amerikai szakemberek azt a Tokit tették a borítóra, aki nemhogy a játékban nem jelenik meg, de még a játék alapjául szolgáló animében sem él már.
Forrás: Videogames & Computer Entertainment 1989/06. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
1967 nyarán Lawrence Luckham, a Bell Labs oaklandi üzemének menedzsere bevitt egy fényképezőgépet az irodába, és minden biztonsági előírást megszegve lefotózta munkatársait. Itt például Yvonne bújócskázik egy IBM System/360 takarólemeze mögött, ami valószínűleg nem a kézikönyv szerinti bánásmód volt egy 1 teljes megabyte RAM-mal és (a teljes hálózatra értve) 648 MB-nyi merevlemezzel rendelkező, többmillió dolláros masinával kapcsolatban.
Forrás: The Guardian. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella