Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A Softsmith néven dolgozó Software Guild tulajdonképpen egy korai indie kiadó volt, akik a hozzájuk beküldött programok tucatjait adták ki dobozos formában. Bár termelékenyek voltak, a hirdetésben keresett anyagi siker alighanem elmaradt, mert 1984-et már nem érte meg a cég. A felhozatalukban a millió, legfeljebb középszerűnek tűnő klón mellett említésre érdemes a Laser Blazer, amelyben TIE Fighterek, illetve Klingon űrhajók háborújába avatkozhattunk be, valamint a Lovers or Strangers, ami egy pároknak készített kapcsolati kvíz volt.

Forrás: Compute!’s Gazette 1983/08. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Ki tudná ma azt megmondani, hogy tényleg e szenzuális angyalok voltak-e az érzéki főszereplői a világ első, CD-n megjelent erotikus programjának, ahogy azt a hirdetés világgá kürtöli. Akár ők voltak az elsők, akár nem, a kiadás más miatt is érdekes: ez volt az első alkalom, hogy a DataWest által kifejlesztett DAPS technológia nem játékban, hanem, hát, multimédiás szórakoztató alkotásban jelent meg.

A DAPS a korai CD-olvasók lassúságára érkezett reakció volt: mivel ezeknek a teljes képernyős videó lejátszása sem ment könnyen, arról nem is beszélve, hogy mi történt, amikor esetleg eközben valami más adatot is be kellett volna olvasni, a DataWest mérnökei tulajdonképpen egy korai codec-et hoztak létre, ami nem csak tökéletesen sima videókat és kiváló minőségű zenéket tudott előcsalni egy ezzel készült lemezből, de komplex prioritási listák és hiperlinkek használatával minden töltési időt alaposan le tudott rövidíteni.

Forrás: Comptiq #111. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Alig két hónappal a Tomb Raidert követően már meg is jelent a második külső nézetes akció-platformjáték. Hogy e majdnem-bravúr ellenére miért nem hallott senki a Soultrapról? Az ok csak részben volt a kiadó Microforum marketingbüdzséje, ennél sokkal többet nyomott a latban, hogy e játék igen elvont volt, és játszani sem volt olyan jó vele, mint Larát irányítani.

A Soultrap egy fóbiákkal teli alak elméjében játszódik, és az ebben a koncepcióban rejlő lehetőségeket finoman szólva sem tudták kihasználni a fejlesztők. A játék néha FPS volt, máskor színtiszta platformjátékká vált, de baltás-gyakós részek is akadtak benne. Igazi élvezetet egyik sem nyújtott, és a korai külső nézetes játékokra jellemző pocsék kamerarendszer itt is tiszteletét teszi.


Forrás: Boot Magazine 1996/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Hát, most az is kiderült, hogy én még sosem vásároltam úgy igazán...

Forrás: Wired 1996/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

A Lucky-8-Line egy klasszikus gyömölcsös nyerőgép volt, neve pedig természetesen arra utal, hogy játékosok akkor nyertek, ha a három sor, a három oszlop, vagy a két átló valamelyikében tudták előidézni valamelyik áhított kombót.

Amennyire ki tudtam deríteni, a vastaggal szedett „de tényleg!” szöveg, lett légyen az bármilyen gyerekes is, nem üres fenyegetés volt, és a Yamate 1991-ben beperelt a témában egy Myron Sugarman nevű illetőt. A per kimenetelét sajnos nem találtam meg, de mivel az ügyet megannyi pereskedő amerikai videojáték-cég is idézi, gyanítom, hogy nagyon nem Sugarman úr győzött.


Forrás: RePlay 1990/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Amikor a Microsoft 3D Movie Maker készítői valami rajzfilmes betűtípust kerestek művükhöz, a céges hálózaton megtalálták a Microsoft Bob rendszerhez készült, de annak megjelenéséig el nem készült Comic Sans MS fontot, és azt azonnal az animált jelenetek készítésére használt programba pakolták. Bár végül ebbe nem kerültek bele azok a szövegbuborékok, amik miatt erre eredetileg szükség lett volna, a menük egy részéből nem sikerült kipurgálni a fertőzést, így e programmal megindult a betűtípus terjedése.

Mint látható, nem ez volt a szoftver egyetlen, az egyetemes ízlés ellen elkövetett bűne.

Forrás: My Abandonware. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Hogy a Connecticut Leather Company alapítója mit szólt volna ahhoz, hogy legfiatalabb gyermeke konzolt ad ki ColecoVision néven, abban nem lehetünk biztosak, mindenesetre feltehetően nem bánta volna a lépést, hiszen a cipőjavítókat szerszámokkal és bőrrel ellátó eredeti cég az ő irányítása alatt igen hamar minden másba is belefogott. Egy ideig a Coleco volt például a világ legnagyobb medence-gyára, de az évtizedek alatt sikerrel árultak kalaptisztító gépeket, hójárókat, játékbabákat, illetve, ahogy az a kis képen is látható, tévés hasbeszélő figurák kivételesen groteszk bőrmaszkjait is...


Forrás: Video Games 1982/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Kíváncsi lennék, hogy lehetséges lenne e ennél is unalmasabb feladatot kitűzni egy direkt fiataloknak szóló programozási verzenyben.

Forrás: Mikro Magazin 1986/09. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

„Veszélyes töménységű humor,” próbál riogatva lelkesíteni az első Simon the Sorcerer francia verziója, és bár a screenshotok színei gyanúsan ótvarul néznek ki, azt feltételezve, hogy kinyomtatva nem volt sok gond velük, ezt kifejezetten jól sikerült reklámnak nevezhetjük.

Forrás: Amiga Dream 1993/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.