Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Az ezt a különleges gépet is tervező és gyártó Evans & Sutherland nem mindennapi vállalkozás volt: két utah-i egyetemi professzor alapította, első alkalmazottai között pedig olyan tanítványaik voltak, mint Ed Catmull, Jim Clark és John Warnock, akik ebben a sorrendben a Pixar, a Silicon Graphics, illetve az Adobe alapítói lettek a későbbiekben.

Ebből talán ki is található, hogy a cég a számítógépes grafika korai úttörője volt: az itt látható Picture System/2 fantasztikus kijelzője (akár 436 ASCII-karakter is elfért egy sorban) miatt különféle kutatóintézetek és légitársaságok kedvelt terminálja volt. A gép 1978-ban jelent meg.

Az Evans & Sutherland ma is létezik, és elsősorban planetáriumok megjelenítő szoftvereivel foglalkoznak.

Forrás: jstn. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Ahogy e cikk is bizonyítja, tényszerűleg Commodore 64-en is lehetséges volt rajzolni, de azért az igazi digitális művészeti forradalom európai beindítását sokkal inkább az Amigához lehet kötni.

Forrás: Your 64 1985/10. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Idézet a kép hivatalos leírásából:

„Az Építésgazdasági és Szervezési Intézetben egy R20-as, valamint egy EMG 830-20 típusú számítógép segíti a budapesti lakótelepek és nyolc nagyberuházás programjait. Az előtérben a gyors hozzáférésű mágneslemeztárak, a háttérben a mágnesszalagtárak láthatók.”

Fotó: Balaton József.


Forrás: MTI Fotóarchívum. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A Southwest Radio Church nevű visszafogott amerikai egyház 1978-ban már egy rövid kötetben megpróbálta felhívni arra a figyelmet, hogy a számítógép az Antikrisztus terméke, két évvel később pedig ezzel a bővített kiadással álltak elő. Fő érvük: számítógépeket a bankok is használnak.

Forrás: Magic Transistor. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A magneto-optikai lemezek egyike sem volt képes meghódítani a mainstream számítógépes világot, legalábbis Japánon kívül nem – és azért ott sem lehet dominanciáról beszélni.

Az itt látható 90 milliméteres modell mellett létezett egy nagyobb, 130 mm-es lemezfajta is, ám azt nem a nagyközönségnek, hanem kifejezetten archivációs célokra gyártották. A legutolsó ilyen típusú lemezekre már 9.2 GB adat fért rá, így azt sok múzeum és könyvtár használta.


Forrás: Wired 1996/03. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Az első videojáték, ami Louisianában játszódik; ezt, és nem sok mást lehet az Adventures of Bayou Billy érdemei között felsorolni. (És persze ezt is csak akkor, ha ezt objektív érdemnek fogjuk fel.) Ahogy a reklám is mutatja, a NES-exkluzív játék három teljesen eltérő játékstílussal dolgozik: néhány pálya klasszikus beat ’em up, egyfajta lápi Double Dragon, más szintekben Billy megfelelően felfegyverzett terepjáróját irányíthatjuk, az utolsó pályatípus pedig a fénypisztolyra (vagy ennek híján a d-padra) támaszkodó lövöldözésről szól.

Igazából egyik szekció sem feltétlenül rossz a puszta játékmenetet vagy grafikát vagy bármi más szempontot figyelembe véve. Egy gond van csak: a játék játszhatatlanul nehéz lett. A vezetős részben minden azonnali halált okoz, a fénypisztolyos részben pedig az elfogyó lőszer jelent életvesztést és újrakezdést. (Az akkori szokásoknak megfelelően ez a nyugati verziók átka volt, a Mad City néven ismert japán verzió sokkal könnyebb – ezekkel a változtatásokkal azt akarták elérni, hogy a kibérelt játékot ne lehessen egy hétvége alatt végigjátszani. Nos, ezt sikerült is elérni, nekem 43 év sem volt még elég erre...)

Forrás: VideoGames & Computer Entertainment 1989/07. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

1998 legvégén szavaztatta meg a Zed magazin az olvasóit minden idők legjobb PC-s játékairól, a bizarr listát pedig fent találjátok – bizarr, mert néhol csak egy-egy külön játék, máshol meg egész sorozatok kerültek a kalapba. Érdekes, hogy a listáról mennyi olyan név hiányzik*, amelynek mai megítélése nagyságrendekkel a Mad TV vagy akár a Carmageddon felett van... hol van a Fallout, a System Shock, a Sanitarium és a többi nagyágyú az évtizedből?

*a Thief, a Baldur’s Gate, a Grim Fandango és a Half-Life feltehetően épp a szavazás zárulta után jelentek meg.

Forrás: PC Zed 1999/01. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Ki tudja, hogy az online reklámok valaha is kimutatható pénzeket fognak-e megmozgatni... de az mindenképpen biztosnak tűnik, hogy az újsághirdetések trónjára semmi, de semmi nem jelenthet fenyegetést!


Forrás: Wired 1996/03. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Bár idehaza nemhogy az efféle videojáték-reklám volt elképzelhetetlen 1987-ben, de a közönség 99%-a számára az eredeti, dobozos játékok is, az első Last Ninja metsző szempárjára mégis sokan emlékezhetnek: azt, talán a kicsit amatőrre sikerült nindzsaharcot ellensúlyozandó, a legelső Commodore Világ borítójára is átollózta egy gondos kéz – mégpedig pontosan e reklámról kikanyarintva azt.

Forrás: Zzap! 64 1987/02. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.


Bár természetesen hivatalosan a Starmasternek semmi köze sincs a 8-bites Atari számítógépeken egy évvel korábban óriási sikert arató Star Raidershez, mindenki tudta, hogy az Activision, illetve egész konkrétan Alan Miller programozó azt vette alapul, éppcsak az irányítást tette át billentyűzetről kontrollerre.

Forrás: Video Games Player 1982/Ősz. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.