KÉTHETI INDIE?

Nyilván nem lenne értelme köntörfalazni: a Retro.Land nagyobb cikkei erőteljesen megritkultak az utóbbi években. Szerencsére ennek nem (kizárólag) a lustaság az oka, hanem inkább az, hogy az elindulás óta tematikailag igencsak átalakultak ezek az írások. Míg az első cikkek jobbára fókuszt nélkülöző, minden irányba elkalandozó ismertetők voltak, addig az utóbbi években már inkább az egyes játékok fejlesztésére, fogadtatására, valamint utóhatására koncentráltam.

E változás természetes következménye volt az is, hogy jóval nagyobb kutatómunkát igényelt e sokszor három-négy évtizedes múlt felderítése. A „szimpla” internetes források felhasználásán túl múzeumi kutatómunka, közvetlen interjúk és megannyi korabeli újság és retrospektív könyv feldolgozása ment bele az utóbbi írásokba, amelyek javarészt ennek köszönhetően – minden erőfeszítésem dacára – terjedelmükben is óriásira nőttek.

Mindez a visszajelzések alapján nem csak az én örömömet szolgálja, de az olvasók nagy része is kedveli a szó szerint szakdolgozatnyi írásokat – de tagadhatatlan, hogy a „rendes” munkám, és a két podcastsorozat közt készülő írások megjelenése közt egyre nagyobb lyukak voltak. Ennek ellentételezésére született meg a Napi Retro sorozat, amely a játékvilág öt évtizedes, sőt, a számítástechnika jó nyolc évtizedes múltjából hoz fel naponta érdekesnek, humorosnak, informatívnak tartott képeket. (Személyes ízlésemnek megfelelően mindig forrásmegjelöléssel és legalább valamicske kontextus, magyarázat kíséretében.)

Ezt még mindig nem érzem elégnek, így 2022 elején megint új rovat indul az oldalon, a Kétheti Indie. A cím remélhetőleg árulkodik: a havonta kétszer jelentkező írásokban a díjesőből nagyrészt kimaradt, a közönség által szerintem annyira nem ismert függetlenkiadós játékokról lesz itt szó. Ezek, ha valahogy meg tudom állni, nem lesznek gigászi cikkek, talán még egy átlag kritika méretét sem mindig fogják elérni; bár magamat ismerve ezzel kapcsolatban azért vannak kételyeim.

A rovat elsődleges célja az, hogy a mai programáradatban kicsit eltévedt játékos számára felvillantson néhány, a mainstream mellett található lehetőséget. E cikkekből kiderül majd, hogy milyen általános habitussal, vagy aktuális hangulatban érdemes kipróbálni ezeket a programokat, hogy azok milyen értékekkel próbálnak hódítani, és hogy esetlegesen milyen problémákkal kell  szembenéznie a játékosoknak. Terveim szerint a rovatban elsősorban nem a legfrissebb alkotásokról lesz szó, hanem a már javítások és bővítések tömegével a lehető legtökéletesebbre csiszolt programokról. És mivel a célom az, hogy kipróbálásra ajánljak játékokat, a Kétheti Indie cikkei a lehetőségekhez képest spoilermentesek is lesznek.

A rejtelmes sziget

Nem sok olyan posztapokaliptikus játék akad, amely a komorabb pillanatok dacára is végig annyira gyengéd, annyira befogadó, annyira felemelő tudna maradni, mint az olasz címe ellenére is egy dán stúdiónál készült Mutazione. Átverésre is gyanakodhatnánk, pedig az apokalipszis – esetünkben a Holdsárkány meteor szigetpusztító becsapódása – nem csupán valódi esemény a játék távoli történelmében, de hatása is tagadhatatlan: lényegében a játék egésze e katasztrófa következményeire épül. És bár a narratíva megdöbbentően sötét dolgok irányába is elkalandozik néha, ezt olyan emberséggel teszi, hogy nem depressziót, hanem inkább reményt ébreszt az emberben.

A játékos egy fiatal, alig 16 éves, nyurga kamaszlányt irányít. Ő Kai, aki a Mutazione nyitójelenetében édesanyjától búcsúzik: családi viszályok miatt sosem látott nagyapja, Nonno egyik ismerőse küldött levelet nekik, amelyben leírta, hogy az idős rokon egészsége igencsak megromlott, és hogy biztosan szívesen látná még egyszer gyermekét és talán unokáit is. Kai anyja hallani sem akar az ötletről, a szigetre való visszatérésről, de ahhoz sincs lelkiereje, hogy visszatartsa lányát az utazástól, a nagyapjával való első – és utolsó – találkozástól. Kai így tehát egyedül száll kompra, szinte vibrálva a feszültségtől, amin a kicsit fura hajós titokzatos megjegyzései cseppet sem tudnak enyhíteni.

Mutazione szigetére megérkezve hamar szembesülünk azzal, hogy a név nem légből kapott: a körülbelül 80 évvel korábban becsapódott meteor nem szimplán a szigetre települt luxushoteleket tarolta le, de valahogy beindított egy mindenre kiterjedő mutációs hullámot is. A sziget flórája és állatvilága alig néhány év alatt teljesen átalakult, ráadásul a vad biológiai változások burjánzása még a néhány, a szigetet elhagyni nem hajlandó túlélőt is elérte: mai leszármazottaik közül a legtöbben már nem is néznek ki embernek. Tung egy óriási, zöld bőrű melák, Bopek leginkább egy rágcsálóra hasonlít, Miu egy igazi macskanő, a barlang mélyén pedig egy intelligens gomba-mutáns végzi kísérleteit.

Kai persze mindezzel nem sokat törődik, hisz Mutazione fura lakói az ő világában ismert tényezőnek számítanak – viszont a közösség így is rengeteg meglepetést tartogat számára. Mivel nagyapja makacsul és érthetetlen módon nem akar vele időt tölteni, hanem minduntalan valami rituális kertészkedésre próbálja rávenni, Kainak rengeteg ideje lesz nap mint nap bejárni a falut, szóba elegyedni a helyiekkel, és kiismerni sajátos személyiségeiket, szokásaikat. És hiába sugallana egyik-másik kép vagy videós jelenet kaland-, netán platformjátékos elemeket, a Mutazione a kézzelfogható játékelemek helyett tényleg erről szól – a fura falu közösségének megismeréséről, a helyiekkel való barátkozásról, a vidéki ritmus felvételéről.

Bár természetesen van egy központi, lineáris sztorivonala is a játéknak (ez foglalkozik Kai családi dolgaival, illetve a sziget ügyeivel), a játékidő nagyját én ezekkel a kinézetükben sokszor furcsa, de nagyon is emberi problémákkal rendelkező alakokkal töltöttem. Ők nem afféle mellékküldetéseket jelentenek, gondjaikat nem tudjuk tipikus központi szereplőként pár gombnyomással megoldani; e szimpatikus karakterek nem azért léteznek, hogy lendületet és keretet adjanak Kai hősi útjának, hanem tulajdonképpen ők, történeteik, valamint titkaik jelentik a jutalmat a felfedezni szerető játékos számára. Nem olyan kézzelfogható jutalom ez, mint mondjuk a Forza Horizonök véget érni nem akaró plecsniáradata, de talán pont ezért érezhetjük sokkal fontosabbnak ezeket a pillanatokat. Ez persze csak és kizárólag akkor működhet, ha a párbeszédek jól vannak megírva, az élethelyzetek pedig magával ragadják az embert – és szerencsére a Mutazione ilyen.



A Mutazione minden fejezete egyetlen napot, és ezen belül több napszakot ölel fel. Teljes egészében a játékoson múlik, hogy mennyire siet, hogy mikor akarja előrepörgetni valami fontos cselekedettel az órát, illetve, hogy mennyi időt akar eltölteni a helyiek társaságában. Néha ez szimpla pletykázást jelent a mólón vagy hétköznapi beszélgetést az étlap bizarrabb bejegyzéseiről az étkezőben, de ha szánunk rá időt, megismerjük a közösség felszín alatti valódi érzéseit is.

A meteor által okozott sebek már rég begyógyultak, de az azóta eltelt időben is történt egy s más a titkokat rejtő szigeten. És még ha a jelentősebb horderejű eseményeket nem is vesszük ide, hát a mindennapokban is bőven akad dráma. Hűtlenség. Menekülni vágyás. Viszonzatlan szerelem. Gyermekét vesztett szülő végtelen fájdalma. Van, akiből a trauma izzó fém hevességével robban ki, más pedig próbál megbocsátani és felejteni; néha természetesen nem a legmegfelelőbb eszközöket használva erre. A Mutazione úgy irányítja a narratívát, hogy a legfontosabbnak ítélt eseményeket mindenképpen látni fogjuk, de igazi kontextust (plusz rengeteg pletykát) csak akkor kapunk ezekhez, ha mindenkivel igyekszünk a lehető legtöbbet beszélgetni.

Kai kívülről érkezett fél-idegenként sokszor a tökéletes célpontja a kifakadni vágyóknak, az elfojtott érzéseiket végre valakivel megosztani akaróknak – még akkor is, sőt, talán épp azért, mert a fiatal lány nem sokat tud tenni e személyes traumákkal kapcsolatban. Talán, ha sikerülne valami viszonyt kialakítania érthetetlenül zárkózottnak tűnő nagyapjával, az már előrelépést jelenthetne; mivel azonban Nonno állandóan a növényekről beszél, és a bizarr növényekkel való kertészkedés felé terelgeti unokáját, előbb-utóbbi Kainak is be kell adnia a derekát, és legalább néhány magot összeszedve használatba kell vennie a tetőkertet.

A Mutazione nagy részét a párbeszédek és a sziget furcsa világának felfedezése tölti ki – mindezt pedig a kertészkedős részek egészítik ki. Ezek a jelenetek egyfelől szerves részét képezik a narratívának is, másfelől viszont afféle minijátékként is működnek, hiszen az eltérő növények természetesen mind sajátos törődést igényelnek. No nem kell valamiféle komoly kertészeti modellezésre, és főleg holmi Farming Simulatorra gondolni: itt egyszerűen az adott érzelemhez illő – színkóddal jelölt – magokat és gombákat kell az adott hely megfelelő részeire elültetni, majd egy, az adott hangulathoz illő dallal elősegíteni gyors növekedésüket. Bár készakarva el lehet rontani a kerteket, e részek sem igazi kihívást jelentenek, sokkal inkább szürreális meditációs gyakorlatként lehet őket leírni, mert ahogy az eltérő növények hangja harmóniává, majd dallamokká áll össze, az néha tényleg transzcendens élményt jelent.



Kiválóan megírt, a komoly témák feszegetése ellenére is pozitív hangulatú játék tehát a Mutazione – ami ráadásul párhuzamosan több narratív szálat is felkínál. Kötelező módon követni csak az egyiket, a nagyobb horderejű dolgokkal foglalkozót kell, de nem hiszem, hogy sokan lennének, akiknek tetszik ez a világ, és mégsem lesznek hajlandók szóba elegyedni az összes fura alakkal, akiket eléjük sodor az élet Mutazione szürreális helyszíneinek bejárásakor. Nekem a mágikus realizmus nem feltétlenül a kedvenc művészeti irányzatom, de ennek ellenére néhány kedvenc regényem pont ide sorolható – és bizony a Mutazione is ezek sorát gazdagítja. Cseppet sem lepne meg, ha néhány évenként ezt is újra meg újra elővenném, és megint elmerülnék e különleges sziget drámájában.

játékidő 7-8 óra

platform
ios, linux, macos, playstation, switch, windows, xbox

némileg hasonló játékok knights and bikes, life is strange, night in the woods, garden story, kind words

további olvasnivaló fejlesztői blog a játék korai verzióiról (1, 2, 3), illetve narratív megoldásairól (1)

 A cikk 2022 januárjában került publikálásra.

Szólj hozzá!