A Treasure of Tarmin a második volt a hivatalosan licenszelt Dungeons & Dragons-feldolgozások között – és az első, amelyik digitális formában is RPG-nek nevezhető. Ehhez képest igen meglepő, hogy a játéknak semmi köze nincs a D&D-hez, még a szörnyek és tárgyak sem onnan származnak, nemhogy a fejlődési rendszer, netán a játék világa. (Ez persze érthető, a kiadó Mattel egy már kész, Minotaur című játékra húzta rá a jól csengő, drágán megvett nevet.)
E tényeken túl figyelemre méltó még a hirdetés által használt nagyszerű festmény; noha telis-tele van olyan lényekkel és helyszínekkel, amelyek a játékban nem szerepelnek, mégis sokkal hangulatosabb kép, mint amit a játék borítóján láthatunk. Sokadszorra: ki érti ezt?
Forrás: Enter #03. Állandó link a bejegyzéshez.