Az Uridium 2 gyönyörű volt, hihetetlenül gyors, és persze brutális kihívást nyújtott. Ezért egyébként előbbi két tulajdonsága felelt: a részletesen megrajzolt hátterek (értsd: főleg a hatalmas anya-űrhajók) előtt az apró vadászgépeket, és még inkább azok lövedékeit nem mindig lehetett észrevenni, az eszelős tempónak köszönhetően pedig sokszor nem maradt idő azok elkerülésére. Persze a radar sokat segített, de az első találatra felrobbanó Manta űrvadászunk épségbe tartása így is pokoli kihívást jelentett.
A reklámban is megemlített Amiga CD32-verzió sosem készült el, igaz, a zenén és a látványon kívül az nem sokat alakított volna az alapokon. Az Uridium 2 sajnos a hozsannázó kritikák mellett is pocsékul fogyott (nem a játék, de még nem is csak a kiadó hibája volt; egyszerűen az Amigán 1993 őszén már olyan fokú volt a kalózkodás, hogy még a legjobb játékok sem fogytak úgy, ahogy kellett volna.
Forrás: Amiga Power 1993/12. Állandó link a bejegyzéshez.