A pneumatikus szállítórendszerek a XIX. század második felétől kezdve nagyjából egy évszázadon keresztül a leggyorsabb adattovábbító módszernek számítottak. Az épületek, cégek közt kiépített műanyag csőhálózatokban sűrített levegő segítségével közlekedtek az apró kapszulák, amelyek a készpénztől kezdve írott üzeneteken és borítékokon át akár élelmiszert* is tudtak szállítani. E megoldás gyorsabb volt, mintha a cég egyik épületéből a másikba átfutott volna valaki, vagy ha a mondjuk tőzsdéről kellett volna jelenteni egy hirtelen fordulatot. Persze a telefonok elterjedése csökkentett valamicskét a pneumatikus szállítás hasznosságán, de állítólag ma is sok kórház használja ezt, például a gyógyszertárak és a nővárállomások közti gyógyszer-küldés meggyorsítására. Kaszinókban is népszerű, így ugyanis biztonságosan lehet az asztaloknál felgyűlt készpénzt biztonságosan eljuttatni a kíváncsi szemek elől elzárt területekre. A fotó 1946-ban, egy kanadai ügyvédi irodában készült.
*Nem tartozik szorosan ide, de miközben erről olvasgattam, megtudtam, hogy 2011-ben zárt be az utolsó olyan McDonald’s gyorsétterem, ahonnan így is lehetett rendelni.
Forrás: City of Vancouver Archives. Állandó link a bejegyzéshez.