Az Egységes Számítógép Rendszer kialakításáról a keleti blokk hat országa 1968-ban írt alá szerződést. Ennek keretében az amerikai IBM 360 számítógépcsaláddal utasításszinten kompatibilis (de annál jóval gyengébb hardvert használó) saját számítógépek kifejlesztése indult el. A teljesítmény alapján hét kategóriába sorolt gépek, illetve a kompatibilisnak szánt egyéb hardverek kifejlesztésének feladatát az országok szétdobták egymás közt. Magyarország végül a leggyengébb, R10 sorszámú gép, illetve a lyukszalag-olvasók, merevlemezek, monitorok, illetve modemek megtervezésének és legyártásának feladatát kapta meg.
Az egymással is vetélkedő minisztériumok és vállalatcsoportok viszonyát jól megmutatja, hogy az R10 fejlesztése mindenféle egyeztetés nélkül három cégnél is azonnal megindult. Az itt hirdetett Országos Számítógéptechnikai Vállalat pont azért jött létre (részben), hogy végre egy kézben fussanak össze a szálak.
Az R-osztályú számítógépekből a tervezettnél jóval kevesebbet sikerült gyártani: 1979 és 1988 között Magyarországon mindössze 188 darabot hoztak forgalomba ezekből. A visszafogott kereslet egyik oka feltehetően az volt, hogy a kompatibilitás végül nagyon nem jött össze – sosem készült például olyan szoftver, ami futott volna az összes variáción.
Az Egységes Számítógép Rendszerről itt lehet bővebben olvasni.
Forrás: Interpress Magazin 1975/01. Állandó link a bejegyzéshez.