Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Hogy ez az 1913-as távközlési találmány pontosan mire is való, azt még a szövegek lefordításával sem sikerült  teljesen megértenem; illetve értem én, hogy rádiótelegráfokat lehetett az ondofonnal befogni, ráadásul Párizsban ehhez elég volt egy esernyő csúcsára rögzíteni őket, de akkor ez a fülhöz tartott morzeadó vajon mi célt szolgált...?

Forrás: La Science et la Vie 1913/11. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Amikor az amerikai illetőségű Cougar Electronic Organization 1994-ben végre megszerezte a Hong Kong-i illetőségű Creatronic Mega Duck kézikonzol brazil terjesztési jogait, úgy gondolták, hogy a megakacsa név nem elég figyelemfelkeltő. Tudták, hogy ipari mennyiségű meszkalinon betépve ennél sikerülhet valami sokkal menőbb nevet is találni – és a kísérlet szerencsére igen pozitívan zárult. A brazil csemeték így aztán a Cougar Boy után sírhattak születésnapjuk előtt, és ha szerencsések voltak, akkor a Snake Royt is megkapták a hardverhez.

A Snake Royt, ami minden beszámoló szerint egy kiváló, puzzle-feladatokkal feldobott Snake-utánérzés volt. Az értékelést készséggel elhiszem, ám a borítóképen nem tudok nem kacagni: a feketemágia hatására éppen kígyóvá változó Roy királyt a lehető legszerencsétlenebb pillanatban örökítette meg a grafikus!


Forrás: Cool Box Art. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Kerékpár és paripa után most repülőteret látott bele a Spectrum valamelyik kiegészítőjébe a spanyol grafikus, José María Ponce.

Forrás: Micro Hobby 1984/12. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Hogy mi vezetett odáig, hogy az amerikai tévéadó, a CBS adja ki Európában az eredeti gyártó, a Coleco helyett a ColecoVision konzolt, arról sajnos nem tudok beszámolni, mindenesetre a technikailag tényleg a konkurencia felett álló gép épp időben jelent meg ahhoz, hogy rögtön el is mossa a nyolcvanas évek elejének nagy játékipari összezuhanása. A hirdetésen is említett hármas számú kiegészítő tényleg megjelent, és ez volt a Coleco utolsó próbálkozása a gép eladhatóvá tételére; e tervbe a hiba azzal csúszott, hogy ezzel a kütyüvel egy Coleco Adam mikroszámítógépet lehetett faragni a ColecoVisionből, az viszont nem véletlenül nem volt egyetlen pillanatig sem piacvezető.

Forrás: Computer & Video Games #026. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A stockholmi Telefontornet torony 1890-ben olyan brutális erővel magasodott a város fölé, amit bármelyik steampunk főgonosz megkönnyezett volna. Ez a hatalmas vasépület tartotta a svéd főváros 5500 telefonjához vezető 5500 kábelt, és persze minden nagyobb széllökés, hóvihar vagy zárlat azonnal kiiktatta a vonalak nagy részét.

A technológia 1913-ban érte el azt a szintet, hogy a kábeleket a föld alá lehetett húzni, de a torony még üresen is 40 hosszú éven keresztül magasodott az utcák fölé.


Forrás: Funding Room. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Amerikában elégtelennek ítéltetett a Chaos Engine hat főszereplőjét színesben ábrázoló eredeti borító, ezért a Warner valamelyik grafikusa cyberpunk stílusban új arculatot álmodott meg a játéknak. Fogaskerekek, kábelek, megmagyarázhatatlan fémdarabok próbálják fenyegető hangulattal átitatni a képet, de nekem a két furán elhelyezett szájvezetékről kizárólag egy elbambult rozmár ugrik be a kép láttán, nem pedig holmi idegen technopokol és annak démoni kiberkommandói.

Forrás: PC Gamer (US) 1995/05. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A különféle szakmai képzésekben használható amerikai appokra csodálkozik rá az 1987-es magyar cikk, no meg a Critter nevű fura játékra, amiről sajnos nem találtam más információt. Szintén érdekes a vonalkód utódjának szánt Calra, amiről szintén nem sokat tudni – a hét évvel később, szintén Japánban feltalált QR-kód lett végül a nagy utód.

Forrás: Élet és Tudomany 1987/22. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Ránézésre nem hinném el ennek az illetőnek, hogy betartja az ígéretét, és bármilyen körülmények között nemhogy tízezer, de akár tíz fontot is adna bárkinek...

Már csak azért sem, mert rögtön az első bekezdésben óriási hazudik, amikor az Othello című programját a számítógépes játékok második generációját beindító címek közt emlegeti.


Forrás: Dragon User 1983/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Amikor a San Antonio Spurs megnyerte az 1998-99-es NBA évadot, a vidám hazautat természetesen mindenki a lehető legfelszabadultabban próbálta eltölteni. A csapat többi tagja által csak IBM Gangnek nevezett négyes (David Robinson, Malik Rose, Tim Duncan és Sean Elliot) számára ez nem is lehetett más, mint egy jó kis StarCraft LAN-party. A trófea félredobva, előkerülnek a trackballok és a router, és máris lehetett zergeket hajkurászni. Bár a srácokat karrierjük később más városokba repítette, évtizedekig játszottak együtt online: 2005-ben World of Warcraftra váltottak, amit a 2010-es évek közepén a League of Legends váltott fel.

Forrás: The Washington Post. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Talán nem meglepő, hogy a hölgy szerepe a The Legendary Axe-ban mindössze annyi, hogy az intróban elrabolják, az epilógban pedig megölelik. Ez a kreativitás a játékmenetben is felfedezhető: a screenshotok (a legnagyobb a végső ellenfelet el is spoilerezi!) alapján könnyen beazonosítható, hogy egy oldalnézetes akció-platformerről van szó. Ez persze nem baj, itt is lehet maradandót alkotni. Ez e játék fejlesztőinek nem sikerült, de a The Legendary Axe így is valamivel a műfaji átlag felett helyezkedik el.

Forrás: PC Engine Fan 1988/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.