Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A legmodernebb konyhai eszközök mellett a világ legkényelmetlenebb székeit is forgalmazza a Szövetkezetek Kereskedelmi, Ipari és Szolgáltató Közös Vállalata, ami elképesztő módon a VOSZK rövidítést alakította ki magának.

Forrás: Interpress Magazin 1977/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Bár a Froggert valószínűleg mindenki ismeri, megannyi folytatása sokkal kevesebb figyelmet kapott. Az eredeti játék koncepciója olyan egyszerű volt, hogy azt igen nehéz úgy kibővíteni, hogy az kielégítse az általában sokkal mélyebb játékmenethez szokott konzolos közönséget, és mégse alakuljon át az egész játék.


Forrás: Xbox Nation 2002/Tél. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Bár én sosem tudtam teljesen megbarátkozni vele, az kétségtelen, hogy a Brat eredeti játékmenettel rendelkezik. A Lemmings-széria közvetett irányítási rendszerét egy izometrikus kalandjátékban kell használni, és a magától akár a biztos halálba is vígan bekúszó szereplőt erősen limitált számú ikonokkal kell megállásra vagy kanyarodásra bírni. A pályán összegyűjthető tárgyakkal építhet hidakat, vagy rombolhat le akadályokat az ellenszenves csöppség, akit kellemetlenül nehéz életben tartani már a második, parkos pályán is.

Forrás: Megazone 1991/06-07. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A PlayStation és a Saturn megjelenése után az addig magát legfejlettebb konzolként hirdető 3DO-nak marketingirányt kellett váltania. Más lehetőség híján ez a szoftverkínálat ajnározása volt, de ahogy az itt kristálytisztán látható, a platformgazda kínálata nem volt olyan állapotú, hogy felvegye a versenyt akár csak az elsőgenerációs japán felhozatallal is. A Golden Gate ráadásul egy PC-s játék volt, ami végül nem készült el 3DO-ra.

Forrás: Ultimate Gamer 1995/12. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Annak ellenére, hogy a Mega Man X5-öt mind a fejlesztők, mind pedig a producer Keiji Inafune a sorozat legutolsó darabjának tervezte, mivel a játék sikeres volt, a Capcom úgy döntött, hogy gyorsan összedobnak még egy részt. Az X6 ennek megfelelően a sorozat legócskább epizódja lett, bődületes nehézséggel, roppant gyenge sztorival (mivel vissza kellett csinálni az előző rész tényleg véglegesnek szánt lezárását) és olyan elképesztő újításokkal, mint hogy Zero fénypengéjét most Mega Man forgatta.


Forrás: Play 2002/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Bár a szlogennel vitatkoznék, és a főszereplő arckifejezését és rendőrségi boka-nyomkövetőjét és furcsának tartom, az tényleg igaz, hogy a Jumpman játékmenetébe sokkal több kreativitás szorult, mint amit neve kapott az Epyx illetékeseitől.

Forrás: Electronic Fun with Computer & Games 1983/06. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

570 MB-os kártyák, 1.2 GB-os merevlemez – 1990 Amigáin ezt egy kicsit túlzásnak érzem...

(Persze ezeket a kiegészítőket nem játékosoknak tervezték, hanem a gépükkel grafikázó, zenét gyártó, esetleg már filmet digitalizáló profiknak.)


Forrás: Amiga World 1990/09. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Talán a reklám alapján senkit nem fog meglepni, hogy a Virtuacall-sorozat az erogék, vagyis szexuális tartalmú játékok közé tartozik. Az egész széria arról szól, hogy egy VR-telefonnal bejelentkezünk egy társkereső szolgáltatásba, és ha beszélgetések tucatjai során sikerül magunkba habarítani egyet a sok rendelkezésre álló leányzó közül, akkor fizikai síkra terelhetjük kapcsolatunkat. Amennyire meg tudom állapítani, a harmadik rész (ami a szexjelenetek nélkül Saturnra is megjelent Virtuacall S címmel) ebbe a rendszerbe semmi igazán lényeges változást nem hozott, egyedül a partnerek számát növelték meg.

Forrás: Tech Gian #012. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A hirdetés azt sugallja, hogy a vételkényszer egy létező jelenség volt 1926 üzleteiben; hogy ha akár csak véletlenül is odatévedt a tekinteted a Western superheterodyne-ra, az azonnal meg kellett venned...

Forrás: Dunántúl 1926.12.01. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Online toplisták helyett a kilencvenes évek konzoljátékai a magazinokon keresztül engedték egymásnak a pontszám-harácsolókat.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #017. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.