Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Az 1980-as Amazing Spider-Man flipperasztal fantasztikus részletei csak ilyen közelről jönnek ki.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A Japánban 1982-ben piacra dobott Seiko DXA001 óra egy kifejezetten mutatós (és közepesen szőrös) reklámfotón. A walkman-méretű tuner-egység VHF és UHF tévécsatornákat, illetve FM rádióadásokat tudott fogni, és ezeket egy kábelen keresztül juttatta el az óra parányi monokróm képernyőjére; a hangokat fülhallgatón keresztül kaptuk. És mivel a képernyőnek nem volt háttérvilágítása, teljesen biztosak lehetetünk benne, hogy a valóságban sosem volt ilyen éles képe, mint a fotón.

Forrás: Vazetti. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Nehéz elképzelni, hogy egész pontosan mi is volt az utasítás, amit John Romero fodrásza kaphatott e nagyszerű fénykép elkészítése előtt, és az sem teljesen tiszta, hogy honnan szedték hőseink ezeket a műanyag-fegyvereket, mindenesetre ez így is minden idők egyik legjobb játékmagazin-borítója lett. Természetesen ’94 legjobb játéka az Electronic Games szerint is a Doom II volt.


Forrás: Electronic Games 1995/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Bár az avatatlan szemlélő számára a logók és a játékok vad burjánzása, no és persze a cég elnökének csaknem egészoldalas fotója láttán úgy tűnhet, hogy ez az Electronic Arts hirdetése, valójában ez egy Amiga-reklám volt. A hardvert gyártó Commodore ezzel akarta meggyőzni az amerikai piacot, hogy próbálják már végre ki az ő mikroszámítógépeiket is, hogy ne csak az Apple és az Atari tudjon küzdeni a piacon. Az elképzelés jó volt, de az akció kudarccal végződött: ha lehet, az Amiga még „európaibb” gép lett, mint a legalább első éveiben Amerikában is jól fogyó Commodore 64.

Forrás: Compute #64. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Christos Achilléos valamikor 1982-ben festette ezt a képet egy sajnos meg nem nevezett újság cikkéhez; felteszem, épp ezt a Canon objektívet tesztelték – bár parányi esély nyilván arra is van, hogy a fűző vagy a selyemkesztyű volt a cikk alanya.

A művész stílusa amúgy a magyar olvasóknak is ismerős lehet, hisz a ciprusi születésű festőnek köszönhetjük többek között a Rémület útvesztője című lapozgatós könyv, illetve a Titán című világleírás itthon is ismert borítóit is.


Forrás: Chrome and Lightning. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Egy brutálisan szókimondó teszt az 576 KByte egyik korai számából: a Hideo Kojima által MSX-en megálmodott eredeti Metal Gear már nélküle összerakott NES-verziója alapján készült Commodore 64-kiadás nagyon nem tetszett a tesztelőnek. Az oké, hogy tényleg nem volt világszép és sokat is töltött, de legalább az azóta mémmé vált fordítási bakikat kijavították ebben. (Az amerikai szoftverek elleni kirohanást a cikk elején nem igazán értem; de még ha el is fogadnám ezt a kolosszális általánosítást, akkor is ott van a tény, hogy a Metal Geart egy kanadai cég portolta a japán kiadó amerikai leányvállalatának megbízásából Commodore 64-re, tehát igazi nemzetközi projektről van szó.)

Forrás: 576 KByte 1991/06. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A második kiadású AD&D világai közül egyértelműen a Spelljammer volt a kakukktojás: ez ugyanis az űrben játszódott. Az orkok és elfek háborúja itt a mágiával és evezőkkel (de semmiképpen nem mágikus evezőkkel) hajtott, állatokra hajazó fa űrhajók segítségével történik. Lényegében egy kevésbé őrült és a riválisnál sokkal humorosabb Warhammer 40K-szerű környezetről van szó.

Furcsa módon a rengeteg Forgotten Realms- és Dragonlance-feldolgozás között az SSI ezt is megkísérelte számítógépes játékká alakítani 1992-ben. Nem állítom, hogy a fejlesztők minden téren sikert arattak, de ha mást nem is, az eredetiséget soha senki nem vitathatja el a Pirates of the Realmspace-től!


Forrás: Computer Gaming World #101. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy hirdetés, három anime-robotos játék. A 2nd Super Robot Wars, a Battle Commander: Hachibushu Shura no Heihou és a Battle Dodge Ball is a Banpresto crossover-játékainak első hullámához tartoztak: mind kismillió anime és sentai tévésorozat hőseit és ellenfeleit vonultatta fel. A minőség finoman szólva sem volt állandó: a második Super Robot Wars-epizód a NES (oké, a Famicom) talán legjobb körökre osztott stratégiai játékának bizonyult, míg a már a SNES-t szennyező robotos kidobós a platform egyik igazi mélypontja volt.

Forrás: Famitsu #164. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Az Asteroids és a Space Invaders közti vetélkedésről szóló cikket ezzel a fantasztikus illusztációval vezette fel az Electronic Games magazin. (A kritikus megjegyzéseket kifejezetten kerülő lap végül arra jutott, hogy a meccset döntetlenre hozzák ki, mert mindkét játék fantasztikus.) A kép az impresszumban is csak Brez néven megjelölt grafikus munkája.

Forrás: Electronic Games #01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Jó hírem van: a számítógépes hardverfejlesztés végső céljait már 1981-ben sikerült elérni, így azóta tulajdonképpen már csak kisebb maszatolások történtek az iparban. Az erősen pornós érzetű LeStick névre keresztelt mozgásérzékelős (és egygombos) joysticket a gyártó a játékok mellett képszerkesztő programokhoz is ajánlotta, pedig elég nehéz elképzelni azokhoz ennél rosszabb megoldást...


Forrás: Analog #04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.