Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

1986-ban a Fujitsunál valaki úgy döntött, hogy szégyenletes, hogy a valós számítógépek nem hasonlítanak az animékban látott futurisztikus masinákhoz, és egy évvel később már a boltokban is volt a megdöbbentően jól kinéző FM R-30. Bár elsőre talán valami fura, hajtogatható laptop-szerűségnek tűnhet, valójában ez egy fix, csak épp egy rendkívüli házzal rendelkező számítógép, egy beépített 640x480 felbontású monitorral. A gép DOS-t futtatott, így a mai napig az egyik legstílusososabb lehetőséget jelenti a korszak PC-s játékainak futtatására.

Forrás: Megacorp One. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Az Acclaim a lehető legspórolósabban járt el a Knight Rider licenszelésekor: megvették a név és az autó jogait, de mivel túl drága lett volna, David Hasselhoff arcvonásai nem kerültek a kosárba. Ennek köszönhetően nem csak a borítóra nem került fel a színészóriás, de még a hirdetéseket is nélküle, egy random kölyköt használva kellett lebonyolítani. (Ugyanez történt egyébként az Airwolf sorozat feldolgozásával is, csak hát azt nem ismerem, így onnan nem is hiányzik annyira az eredeti szereplő.)

Játékon belül megoldották a dolgokat azzal, hogy mindenki hozzánk beszélt, így semmi szükség nem volt a karakter ábrázolására.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #007. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Ha tetszik, ha nem, el kell fogadnunk a tényt – a Syndicate eredetileg minden idők legkevésbé cyberpunkos kódnevén futott:  Bob volt a remek program munkacíme. Ráadásul nem csak a név változott meg, de az 1991-ben leközölt cikkben látottakhoz képest bizony a teljes grafika is átalakult; és ennek köszönhető, hogy a játék csak 1993 végén került a boltokba.


Forrás: Amiga Power #02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Megszámlálhatatlanul születtek Dreamcastra az olyan programok, melyek nem jutottak el Japánon kívülre. Ezek egy része nem is hiányzik, de a Kaen Seibo: The Virgin of Megiddo (micsoda név!) exkluzivitása sajnálatos. Egy kalandjátékról van szó, amelyben keverednek a műfaj nyugati és japán stílusjegyei, vagyis jobbára rendkívül csinos gimnazista lányok közt kell túlkombinált sci-fi titkokat hajkurásznunk, de a tárgyhasználat, a párbeszédek irányítása, sőt, még néhány apró logikai feladat is a játékmenet javára írható. Mivel elképesztő mennyiségű szöveg van a programban, annak rajongói fordítására nem nagyon lehet számítani. Az előzetes mi másra is koncentrálna, mint a játékban befűzhető lyánykák személyiségére, no meg vércsoportjára, illetve kebelméretére.

Forrás: Dorimaga 2001/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A legnagyobb amerikai számítógépes boltok eladási adatainak összesítése szerint 1992 augusztusában ezek a játékok fogytak legjobban az országban.

A puszta lista mellett az is érdekes, hogy a megemlített összesen 30 játék és tíz edutainment program, illetve a jobb oldalon található olvasói toplista tíz játékának megannyi kiadója közül ma már csak három létezik önálló cégként: az Electronic Arts, a Microsoft és az Activision. A többiek mind felvásárlás, és/vagy csőd áldozataivá váltak.

Forrás: Computer Gaming World #101. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Nem tudom, hogy az 1996-os megjelenésű Virtual On e szórólapja a korabeli Photoshop, vagy csak a képen dolgozó grafikus limitált képességei miatt lett ilyen... hát, ultragagyi. Mindenesetre azt meg kell jegyeznem, hogy a játékban nem ilyen mecha-kentaurok szerepelnek, hanem rendes lépegetők, borotvált hasizom no meg sportmelltartók nélkül.


Forrás: The Arcade Flyer Archive. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Igen, ez egy ASCII-grafikát használó fotómasina az Atari műhelyéből. Az 1976-os berendezés a mai Japánban a tinilányok körében igen népszerű Purikura automaták távoli elődje, olyannyira, hogy már itt is lehetett feliratokkal, illetve extra effektekkel feldobni a fényképeket.

Forrás: The Arcade Flyer Archive. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Bár a hetvenes évek nagy lendülettel hirdetett processzorai közül igen kevés olyan akadt, amely tényleg maradandónak bizonyult, a Zilog által tervezett Z80-as ilyen volt. A hatalmas karriert befutó alkatrész többek között a Sinclair, az Amstrad, a Commodore és a Coleco egyes gépeiben is feltűnt, de a NEC és a Sharp PC-inek köszönhetően Japánban is több tízmillió ilyen CPU dolgozott serényen. Sőt, a Sega is kedvelte a kütyüt: a Master System, a Game Gear, de még a Mega Drive is tartalmazott egyet-egyet a processzorból; igaz, utóbbiban már csak a kulimunkát végezte a hardver, hisz csupán a hangvezérlőket irányította.

Forrás: BYTE 1976/08. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy 1982-es könyv próbálja érthetően elmagyarázni, hogy hogyan is működnek a játéktermi automaták, hogy a grafika pontosan miként is jelenik meg a képernyőn. Csak a tisztánlátás végett: ez az a korszak volt, amikor a színes grafikát néha néha festett hátterekkel sikerült csak elérni...

Forrás: Usborne Guide to Computer and Video Games. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A NES első Golgo 13-mangafeldolgozásának eredeti japán posztere.

A nyolcvanas években általános volt a szigetországban, hogy a kiadók rábiggyesztették az adott program általuk kitalált stílusbesorolását a dobozokra. Hogy ez a lehető legmenőbb legyen, ezt mindig angolul tették meg, és mivel a nyelvvel sokan hadilábon álltak, ez néha megdöbbentő műfajokat szült – esetünkben például az Extra Dimension System Highround [sic] Action Game megszületésének lehetünk tanúi.


Forrás: Video Game Ephemera. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.