Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
A Resident Evil 2 japán zenei albumának főszereplője is Tyrant, akit itt közelebbről látni minden csúf bőrredőjével együtt, mint a játékban bármikor.
Az albumot természetesen a Suleputer adta ki, a Capcom zenei leányvállalata; mindkét cégnév az eredeti Capsule Computer megnevezés darabkáiból készült...
Forrás: Cool Box Art. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Videoton Super Star 20 televízió 1978-as marketingkampányának központi képe, Tóth József reklámfotós műve.
Forrás: Fortepan / Tóth József Füles. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Bár a Sinclair QL természetesen sok tekintetben fejlettebb hardver volt, mint a ZX Spectrum, pont az audió-tudása terén nem lehetett különösebben dicsérni...
Forrás: ZX Computing 1985/06-07. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Feltűnően fotózott screenshotok, jószerivel érthetetlen illusztrációk, őrjítően divatos fejlesztők – minden a helyén van tehát egy jó kis stúdiólátogatós cikkhez! Bár a cikket másként is lehet értelmezni, William Gibson nagyszerű regényének legelső játékverzióját is az Interplay fejlesztette, ugyanúgy, mint a későbbi, azzal gyakorlatilag teljesen megegyező portokat.
Forrás: The One 1989/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Nehezen lehetne azzal vádolni a jugoszláv Svet Kompjutera újság szerkesztőit azzal, hogy a speciális 1988 karácsonyi videojátékos különkiadásuk tartalmát ne a fogyasztó ízlése szerint tervezték volna: a laphoz Rambo III-poszter és Last Ninja 2-térkép járt, a borítót pedig Corinne Russell díszítette a Vixenből.
Forrás: Flashbak. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Cégünk közel tíz éve létezik, és nemsokára rájövünk, hogy fehérre sárgával írni nem jó ötlet.
Forrás: Edge #005. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A nagy pixel gyönyörű – és még inkább az, ha parádés scanline-ok közé szorítva jelennek meg!
A Dragon Knight II egyébként az idehaza Knights of Xentarként ismert japán szerepjáték elődje volt.
Forrás: PC Engine Fan 1992/08. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Ki ne szeretné az olvadt műanyag szagát?
Forrás: Incite PC Gaming 2000/02. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Hogy miként kezdődött minden idők egyik legrosszabb játékának sorsa? Az (egyesek szerint) adócsalásból és „vállalkozásból” élő Vince Perri egyszer azt vette észre, hogy csemetéje egy tajvani eredetű 40-in-1 kalóz NES-kártyával játszik. A helyzetet teljesen félreértve (a warezkártyán valódi játékok voltak) kitalálta, hogy ha kódoltat mondjuk 52 játékszerűséget, azt bazi drágán eladva óriási nyereségre tehetne szert. Elvégre ki venne 60-80 dollárért egy darab játékot, amikor itt 200 dollárért* rögvest 52-t kap?! A programozás a végeredmény alapján egy rövid délutánon keresztül tartott, ám mivel a Nintendo valamiért nem kért a termékből, azt a radarok alatt repülve, licensz nélkül adták ki.
A kártyán tényleg 52 eltérő játék található, és persze színvonaluk erősen hullámzó: némelyik tényleg szörnyen bugos, ótvarul kitalált, dobhártyát vájó randa digitális szemét lett. Sajnos a nagy többség nem érte el ezt a szintet... A népszerűsítést egy durva, 104 ezer dolláros nyereményjátékkal próbálták megoldani: a kiírás szerint az Ooze nevű játék negyedik pályájának végén egyedi kódot ír ki a program, és azt beküldve lehetett nyerni. Ezzel mindössze két apró probléma akadt: az Ooze lefagyott a harmadik pálya végén, és az utólag megpiszkált kódból kiderült, hogy minden kártyán ugyanaz a fix kód volt.
*Ez ma 440 dolláros árcédula lenne, szóval jó eséllyel az Action 52 minden idők legdrágább (nem speciális kiadású) játéka, talán csak néhány Neo Geo-játék vetélkedhet vele.
Forrás: MobyGames. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Azt hiszem, kimondhatjuk: az első Tomb Raider nem a kiváló reklámkampány miatt lett óriási durranás...
Forrás: Ultra Game Players 1996/10. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella