Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Tudom, hogy a „hihetetlen, mégis igaz!” szlogen annak szól, hogy készítői szerint a The Ninja Warriors átiratai milyen remekül is sikerültek, mégis igen nehéz nem úgy értelmezni a feliratot, hogy a játékbeli robotnindzsa orgyilkosok története bizony a valóságon alapul...


Forrás: Zero #03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Sony egyik korai sikerterméke az 1963-ban piacra dobott 5-303W Micro-TV volt, egy viszonylag olcsó és viszonylag hordozható tévé, amely mind hálózatról, mind saját akkumulátorával üzemeltethető volt. Mérete ma már talán megmosolyogató, de mivel másodlagos (túrázásra vitt, esetleg gyerekszobába való) készüléknek tervezték, a nyolc inch-es átmérő is elégnek bizonyult.

Forrás: Reddit. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A kilencvenes évek legelején volt egy körülbelül háromhetes időszak, amikor az emberiség úgy döntött, hogy a görkorcsolya, és azon belül is a roller derby a világ legmenőbb dolga. A trendnek megjósolható módon igen hamar vége szakadt, de erről sajnos senki nem szólt a témára vadul ráugró Cinemaware-nek. A cég sportjáték-sorozatának új, „punk” irányzatát indította volna be a program, amelyet azonban elkaszált a kiadó korai pusztulása.

Forrás: Zero #24. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Hogy honnan tudom, hogy az ACE újságírója öt percet sem játszott a Captain Blooddal, és hogy „kritikáját” a doboz hátulján levő marketingszöveg alapján írta? Egyszerű: a cikkben nincs megemlítve, hogy az idegen lényekkel való kommunikáció egy 150 ikonból álló menüszörnyeteg segítségével zajlik, és hogy ennek köszönhetően lényegében játszhatatlan a program. A kegyetlen időlimit felemlegetése is hiányzik kicsit, no meg az értelmezhetetlen párbeszédek indulatos anyázását sem hagyta volna ki cikkéből az, aki tényleg megpróbálta felkutatni a főszereplő klónjait a galaxisban...


Forrás: ACE #07. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Mai fogalmaink szerint ez volt az Amiga amerikai launch lineupja, vagyis ezek a szoftverek voltak kaphatók a gép első hónapjaiban. Noha az Amiga hivatalosan 1985. július 23-án debütált Amerikában, ezen a napon csak egy hatalmas partit rendezett a Commodore, és valójában az első gépeket és szoftvereket csak szeptemberben kezdték kiküldeni a boltoknak. Jól látszik, hogy eredetileg a gyártó nem játékgépként pozícionálta az Amigát, hisz az első játékprogramra két hónapot, a másodikra pedig még ugyanennyit kellett várnia a vevőknek – viszont irodai és kreatív programokkal folyókat lehetett volna rekeszteni.

Forrás: Amiga World 1985/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Lábfejet rajzolni borzasztó nehéz dolog (ahogy ezt Rob Liefeld karrierje is tükrözi), és valószínűleg egy króm boka még nagyobb kihívás – és a lécet a Vic Tokai grafikusai nem is tudták megugrani. És sajnos a designerek sem, hisz a Krion Conquest nem több egy pofátlan, és legfeljebb középszerű Mega Man-klónnál.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #018. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

iPhone, mi? Nem, ez kérem az Intermatrix cég által készített MacPhone. Miután a készüléket ragasztóval rögzítettük méregdrága Macintosh-unk oldalán, már csak a telefonkábelt kell a hangfal-bemenetbe dugni, és a mellékelt szoftverrel már telefonálhatunk is. Igen, már 1984-ben is rendelkezésre állt egy általunk szerkeszthető telefonszám-lista, ráadásul a kütyü a távolsági hívások esetén számolta a költségeket is.

Forrás: Vintage Computing. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Bár a CGL minden tekintetben a Game & Watch-széria hivatalos brit disztribútora volt, a japán központtól nem kapták meg a játékokhoz készült hivatalos képeket, így aztán rögtönözniük kellett valamit saját reklámjaikhoz. Ennek köszönhetően született meg alkesz-Mario és öccse, a micisapkás-aranyórás Luigi.


Forrás: Twitter. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


FPS a Wolfenstein 3D előtt egy évvel? Multiplayer lehetőségekkel?? Game Boyon?! Ráadásul egy 1987-es Atari ST-játék, a MIDI Maze remake-jeként?!?!

Bizony, ha Xanth Software F/X stúdió programja nem is igazán élvezhető mai fejjel, az biztos, hogy a történelemkönyvekben helye kell, hogy legyen.

Forrás: Game Informer #003. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Soha korábban nem hallottam az Asteroid Annie & The Aliens nevű 1980-as flipperasztalról, de már e kép alapján kedvem lenne kipróbálni!

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.