Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
A BYTE magazin „bemutatjuk olvasóink még a korszakhoz képest is elvadult számítógépeit” rovatának egyik csúcspontja ez az... izé. Sem a szöveg, sem a kép nem segített benne, hogy pontosan fel tudjam mérni, hogy mire is szolgál ez a kábelszörnyeteg, illetve, hogy a tulajdonos Roger Amidon egész pontosan miként is használja mindezt a padlón fekve, de talán nem is kell minden kérdésre választ találnunk...
Forrás: BYTE 1976/08. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
„Állj gyorsan
Fogd meg a talajodat
Márk a te férfiúd”
„Rorke farolása”
Az Impressions legelső stratégiai játéka még nem jelezte, hogy a fejlesztők pár évvel később milliók kedvencévé válnak majd. Igaz, a legvéresebb angol-zulu ütközetnek (spoiler: nagyon nem a zuluk győztek) emléket állító program egy tekintetben érdekes: valós időben zajlott, és ha szusszanásnyi gondolkodási időre volt szükségünk, hát bármikor leállíthattuk a játékot. Ez 1990-ben mindenképpen újító megoldás volt.
Forrás: Zero #08. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Egy igen fiatal Shigeru Miyamoto áll egy olyan készülék plakátja mellett, amelyhez sem neki, sem a Nintendónak nem volt köze.
A MyTeacher neve Amerikában eredetileg Synchrofax vagy Sound Paper volt, és a Ricoh cég 1959-es találmányáról van szó, amit aztán sokan licenszeltek és újra kiadtak; a MyTeacher például a Gakken cég verziója volt. Lényegében egy hangrögzítésre alkalmas készülékről van szó, amely egy nagyméretű mágneses papírlapra rögzített legfeljebb négypercnyi hanganyagot. A gépet elsősorban oktatási célokra használták, Oklahoma államban például néhány éven keresztül minden iskolában ott volt a szerkezet.
Forrás: Twitter. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Noha amikor ez a cikk megjelent, a Lucasfilm Games még egyetlen játékot sem adott ki, az Atarival foglalkozó magazinok egyként borultak le a Star Wars és az Indiana Jones nyomán világhírűvé vált filmstúdió videojátékos vállalkozása előtt. Igaz, sok más média-felszopással ellentétben itt ezt az elő-lelkesedést senki nem bánta meg, hisz a stúdiónak rengeteg kiemelkedő játékot és boldogan eltöltött játékórát köszönhetünk.
A cég első két játéka, a fenti tíz fejlesztői lecke forrásai a Ballblazer és a Rescue on Fractalus! voltak, melyek a megjelenés előtti hónapokban kiszivárogtak az Ataritól. Nem véletlen, hogy a példátlan együttműködésként beharangozott kooperáció egy efféle árulást követően nem tartott sokáig...
Forrás: Atari Connection 1984/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Egy ritka CDTV-hirdetés valamelyik japán magazinból. A gépet méregdrágán, csaknem 190 ezer jenért tervezte árulni a helyi disztribútor, és ahogy az oldal tetején a felirat is bizonyítja, nem játékmasinaként, hanem multimédiás gépként tervezték árulni. Amennyire utána tudtam nézni, a gép kis számban végül tényleg megjelent az országban, de sem az operációs rendszer (a sima amigás Kickstart) nem bővült ki a japán nyelvvel, sem pedig japán játék vagy multimédiás CD nem készült a gépre. Talán ezek után, no meg a szoftverkínálatot látva, nem is kell taglalni, hogy ezen a piacon miért is bukott meg azonnal a platform...
Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
A New York-i fiatalság még a legsötétebb helyzetben is mindig is feltalálta magát. A kép 1982-ben készült, amikor ezek a Pac-Man automaták már közel kétévnyi abúzus utáni állapotban vannak.
Forrás: CNET. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
Az Imagic által kifejezetten játékboltok számára gyártott Game Previewer egység elegáns hirdetése. E szerkezet tulajdonképpen egy demoállvány volt, 24 kipróbálható játékkal, limitálható játékidőkkel és az Atari 2600-hoz illő faborítással.
Forrás: Video Game Ephemera. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Sajnos nem tudni, hogy e kép honnan és melyik évből származik, de tippem szerint egy, a modern irodákkal foglalkozó könyvben jelenhetett meg, talán a kilencvenes évek közepén.
Forrás: Rekall. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.
Az 1985 áprilisi Antic magazin címlapja, illetve az annak elkészítéséhez használt festmény. A művész Alan H. Okamoto volt, az újság pedig az Atarit is létrehozó Nolan Bushnell új, robotgyártó cégével, az Axlonnal kapcsolatos cikk és interjú miatt rendelte meg ezt a képet. Talán nem is kell mondani: az Axlon nem tudta teljesíteni intelligens robotjaival kapcsolatos nagyratörő terveit a korszak technológiájával.
Forrás: Chrome & Lightning. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Egy igen fiatal, és az általunk megszokottnál sokkal elegánsabban felöltözött Steve Jobs mutatja be cége legújabb termékét, az elsőgenerációs Macintosh-számítógépeket. A nevet amúgy nem ő, hanem az egész projektet elindító Jef Raskin hozta, mégpedig kedvenc almafajtájától, a kanadai McIntosh-tól csenve az ihletet.
Forrás: MacWorld #001. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella