Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

A sakkjátékok fejlesztői már a kilencvenes évek elején elértek mindent, amit csak lehetett – és ez igen rossz hír volt számukra. Rendben, talán akadt úgy három tucat ember a bolygón, aki esetleg meg tudta verni a legjobb teljesítményre állított szoftvert, de a vevőközönség 99.99%-a nem arra vágyott, hogy a mesteri szinten sakkozó gép rendre megalázza őket. A szimuláció így gyakorlatilag teljes volt, ezért a legújabb programokat már csak erőltetett módon lehetett eladni.

Itt például az Electronic Arts marketingosztálya Kaszparov orosz akcentusát is felhozza az új program fontos erényei között...

Forrás: Electronic Entertainment 1994/03. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Vajon mit szólna a cikk írója ahhoz, hogy manapság sokan kiviszik a játékokat?

Forrás: Mikro Magazin 1985/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Vajon kiváló, akár egyenesen forradalmian jó ötlet volt a Mortal Kombatok komplex harcrendszerét mozgásérzékelőre átírni?

Ki tudja...








Én: nem.


Forrás: Retro Gamer #038. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

A Crash Bandicoot-széria marketingje mindig is kattant volt kicsit, de ez az inkoherens, kunkori kutyaszarral operáló reklám még ennek tudatában is furcsa...

Forrás: PlayStation Plus 1997/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Nem tudom, hogy mennyire volt realisztikus az, hogy valaki az Apple II-jét akár nyolc kiegészítővel növi ki, de hacsak nem hazudott óriásit a hirdetés, akár még erre is volt megoldás.

Forrás: Compute! 1981/03. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A legtöbb hasonló, valami friss megjelenés kapcsán egy kiadó által finanszírozott nyereményjáték a lehető legkönnyebb feladatokat tette a játékosok elé, akik aztán sokszor pitiáner díjakban reménykedhettek. A Lucasfilm Games azonban más taktikát választott a brit légi hadszínteret feldolgozó Their Finest Hourhöz: nem csak a kampányban kellett kiváló teljesítményt felmutatni, de még pöpec új pályát is létre kellett hozni ahhoz, hogy egyáltalán legyen esélye az embernek a döntőn elindulni.

És igen, a díjazás is ehhez méltó volt.


Forrás: Computer Gaming World #067. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Érdekes módon az ESPN nem vonult arrébb, hanem udvariasan, a vonatkozó törvényeket idézve megkérte az Electronic Artsot, hogy legyenek szívesek megváltoztatni sportolói brandjük nevét. A magam részéről nem látom, hogy az EASN és az ESPN tényleg olyannyira hasonlítanának, hogy perrel kell fenyegetőzni, de az EA inkább nem akart az óriáscéggel hadakozni, és így megszületett a sokkal jobban hangzó EA Sports.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #030. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A Gottliebnél valaki nagyon beleszeretett az Orbit flipperasztalba: annak nem csak egy Outer Space néven megjelent kétfős verziója született meg később, de Super Orbit néven egy „folytatása” is. Ez ráadásul elég olcsó megoldás volt: az asztal maga ugyanaz volt, csak a háttérgrafikát festették át, és néhány új pontszerzési lehetőséget programoztak a régi pöcögtetők és lámpák rendszerére.

Forrás: Flickr. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Demolition Man játékverziójának készítéséhez még nem mocap-ot használtak, de egyes sprite-okat tényleg a színészekről készült specifikus fotók alapján mintáztak meg a grafikusok.

Wesley Snipes itt még benne volt egy kis extra munkában, nem úgy, mint a Blade: Trinity forgatásakor, amikor a rendező iránti utálatból egy jelenetben még a szemét sem volt hajlandó kinyitni, és azt utólag kellett odafesteni.


Forrás: VideoGames 1993/11. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

„Férfi ül egy számítógépnél 1976-ban,” állítja az amerikai kongresszusi könyvtár archívuma a képről, és hajlamos vagyok elhinni, hogy igazat mondanak. A képernyőn látottak alapján az amerikai elnökválasztással kapcsolatos pénzügyi munkát végez az úr, feltéve persze, hogy az egészen ótvar irány-nyilak miatt nem gyújtja fel az egészet pár pillanat múlva...

Forrás: Library of Congress. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.