Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Bár egy amerikai szövetségi szerv, az FCC engedélyét is ki kellett kérni a komplex manőverhez, de már 1975-ben is lehetséges volt a műholdakon keresztül közvetlen kapcsolatot létesíteni két távoli civil számítógép között.

Forrás: BYTE 1976/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

1987-ben Thomas Rattigant, a Commodore International vezérigazgatóját a cég biztonsági szolgálata erélyesen kivezette a cég amerikai központjából – az igazgatótanács pedig a vele híresen rossz viszonyt ápoló főrészvényes Irving Gouldot választotta meg a helyére. Később kiderült, a tisztogatásnak volt még néhány vezéráldozata, pár többmillió dolláros per is a cég ügyvédei nyakába szakadt, és ahogy fent látszik, az első nagy Amiga-rendezvény is emiatt maradt el. Bár az amerikai piacot sosem tudta visszahódítani a Commodore, Európában a következő években piacvezetővé tudtak válni.

Forrás: Amiga World 1987/03 és 1987/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A magyar PC Guru magazin 1994 januári száma.

A borítón a szövegesen meg sem említett Companions of Xanth kalandjáték látható; apró érdekesség, hogy az eredeti artworköt tükrözve használta fel a grafikus. Illetve nem is mai értelemben vett artwork ez, hanem a beszkennelt játékdoboz – az címből az A betű lába be is lóg jobb felül.


Forrás: PC Guru 1994/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Nehéz elhinni, hogy mind a mai napig senki nem próbálta meg továbbgondolni az Archon különleges játékmenetét; és bizony a hitetlenkedés nem is haszontalan, hisz volt már egy ilyesmi játék, mégpedig a Hudson Soft gondozásában Japánban 1990-ben Famicomra és Game Boyra megjelent Castle Quest. Mivel azonban Amerikában már akadt egy Castlequest nevű játék, itt e programot végül Triumph néven jelentette be a kiadó – ám valami ismeretlen okból végül egyik verzió sem jelent meg. (Európában az eredeti Castle Quest néven legalább Game Boyon napvilágot látott a program.) Mielőtt azonban a Hudson Soft amerikai szárnya törölte volna a fejlesztést, Daryl Cagle ismert politikai karikaturistával készíttettek egy csodálatos új borítót, ez látható oldalt.

A játék egyébként igen érdekes: a sakktábla mindig hat mező széles, de magassága változó, és ezen egységeink egy taktikai szerepjátékhoz hasonló módon tudnak lépegetni és varázsolgatni. Ha két figura egy mezőn találkozik, egyszerű jRPG-csata kezdődik, amelyeket az adott alakok képességei befolyásolnak.

Forrás: Video Game Ephemera. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Mekkora változást is tud négy év hozni... Az első kép az akihabarai NEC Bit-INN számítógépes boltot mutatja 1978-ban, két évvel nyitás után. A vevők által összeszerelendő kitek értékesítésével és a számítógépek népszerűsítésével foglalkozó bolt a japán geekek első generációjának egyik központja volt, még akkor is, ha az eleinte százezer jennél is drágább TK-80 kiteket csak nagyon kevesek tudták megengedni maguknak.

A második kép 1982-ben készült, amikor a bolt egy jókora része már  ingyen látogatható klubként működött: gyerekek százai, talán ezrei tudtak itt hozzáértő oktatók irányítása alatt beleszagolni a programozásba és a játékfejlesztésbe. A nyolcvanas években még különféle japán számítógépekre (is) dolgozó cégek legénysége jó eséllyel megfordult valamelyik Bit-INN üzletben – a tokiói első bolt után ugyanis később Oszakában, Yokohamában és Nagoyában is megnyílt a helyi franchise.

Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az ekkor épp a Judy Totoya művésznevet használó Yasushi Yamaguchi festménye a Phantasy Star II hölgyeiről. A színes hajzuhatagokban, fura gépezetekben és kebelvillantó „sci-fi” dresszekben is gazdag kép az 1993-as, Phantasy Star Collection könyvben jelent meg.


Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A japán I/O magazin 1983 januári száma.

A címlapra helyezett screenshotok mind olyan játékokból származnak, amelyek begépelhető gépi kód formájában e számban debütáltak. A címek fentről lefelé: Dangerous Drive, The Quety és Bug Fire. A random króm szexrobot egész biztosan Hajime Soroyama valamelyik műalkotása által ihletve került a címlapra.

Forrás: I/O 1983/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Egy minden bizonnyal nagyszerű buli szórólapja 2002-ből. A tokiói LUNErS klubban ezen az estén a játékvilág legjobb zeneszerzői közül toborzott csapat lépett fel. A zenét Yuzo Koshiro (Streets of Rage, Actraiser, Shenmue), Shinji Hosoe (Ridge Racer, Tekken, Zero Escape), Kimitaka Matsumae (Siren, Kileak the Blood, beatmania IIDX), Koji Nakagawa (Ridge Racer Type 4, Ace Combat 3), valamint Hiroshi Ookubo (Tekken 4, Ace Combat 04, We Love Kamari) szolgáltatták, a két VJ pedig Jun Kobayashi és Taro Hino voltak, akiket máskülönben a Rez direktoraként, illetve a Space Channel 5 effektfelelőseként ismerhetünk.

Forrás: Astral Unit. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Az eredeti Flight Simulatornak két folytatása is volt, melyek közt az eligazodásban a számozás apró eltérései segítenek: a II volt az eredeti fejlesztő „kamu” második része, a 2.0 pedig a Microsoft-féle tényleges folytatás neve volt.

És hogy mi a baj a Flight Simulator II-vel? Igazából semmi, egyszerűen arról van szó, hogy ez csupán az első rész kicsit kibővített PC-s verziójának portja volt a többi számítógépre. Ez tehát mai szemmel egy patch-ekkel vagy DLC-vel kezelt verzió volt, amit azonban teljes áron dobtak piacra. A fő újítás a napszakok és az időjárás megjelenése volt, de a grafika is észrevehetően szebb lett.


Forrás: Antic #21. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Nem állítom, hogy egyes-egyedül kizárólag ennek a pocsék „szóviccekkel” teli füzetnek, elnézést, vicckönyvnek, a megjelenése vezetett a hardvernagyhatalom Sega jól ismert bukásához, de azt hiszem egyetérthetünk abban, hogy az ismeretlen „humorista” által 1994-ben összedobott oldalak komolyan hozzájárultak a cég – és Sonic – renoméjának porba omlásához.

Forrás: UK Resistance. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.