Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


A magyar Cool Magazin 1995 februári száma.

Nem, nem tudok mit hozzáfűzni a borítóhoz – legfeljebb annyit, hogy a magazinon belül sincs erre magyarázat. A lap összesen hat játékkal foglalkozott – a borítón megemlítetteken túl a Beneath a Steel Sky, a Jazz Jackrabbit és az F-15 Strike Eagle III kapott még oldalakat – de cápát evő vámpírnő (?) azokban sincs.

Talán ennél is meglepőbb azonban, hogy a Rise of the Robots, minden idők egyik legócskább játéka 89%-ot kapott a tesztben!

Forrás: Cool Magazin 1995/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Igen, volt időszak, amikor a Nintendo némi aprópénzért cserébe boldog-boldogtalannak hajlandó volt licenszelni legismertebb karakterét, Mariót. Ebből az áldásból többek közt az Interplay is részesült, akik jobb ötlet híján két oktatóprogramot dobtak össze PC-re a karaktert felhasználva: talán nem sokkol senkit az információ, hogy a Mario Teaches Typing-játékok a billentyűzet használatát próbálták tanítani. Igaz, ha a borítókat vesszük alapul, az 5x, illetve a wsx „szavak” a legfontosabbak a felhozatalban, így talán többekben is felmerülhetett a gyanú, hogy egy korosodó vízvezeték-szerelő talán nem a legjobb ember egy ilyen modern képesség sikeres oktatására.

Forrás: VGJunk. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Ha nem vagyunk szőrösszívűek, ki kell mondanunk: az 1944-es fotón a fiatalember a világ első FPS-ével játszik. Ez persze még egy elektromechanikus gép volt: a masina a négy méterre levő falra vetítette képeit, amelyekre a szabadon mozgatható fegyverrel lehetett lőni. A játékgép neve célratörő módon Anti-Aircraft Machine Gun volt.

A fotó a Kansas Cityben levő Wonderland játékteremben készült.


Forrás: Retro Bitch. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Mega CD története tele van törölt fejlesztésekkel és csődbe jutott stúdiókkal, és bizony a Time Slip is ezek közé tartozik. Sőt, itt minősített esetről van szó, hisz az ASG Technologies kiadó (a fenti leírást és az egész biztosan nem ingame képet tartalmazó prospektust az 1994 nyári CES-en osztogató cég) nem nézett utána annak, hogy a cím valóban levédethető-e, így aztán arról sem volt tudomásuk, hogy a Vic Tokai egy évvel korábban  ezen a néven már kiadott egy SNES-játékot. Ez a Time Slip végül sosem jelent meg, és 1996-ot már a kiadó sem érte meg: a PlayStation azonnali sikere annyira betett a többi 32-bites platformra koncentráló terveiknek, hogy további próbálkozások helyett inkább bezárták az egész vállalkozást.

Forrás: Video Game Ephemera. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A magyar Internet Kalauz magazin 2000 februári száma.

Pontosan húsz évvel ezelőtt valahogy így állt az internet helyzete. A lap cikkei közt találunk többek közt egy brutális intenzitású AOL-benyalást, illetve egy írást arról a tényleg örvendetes dologról, miszerint 2000. január 1-től fogva már szabadon lehetett .hu domaint vásárolni; addig ugyanis csak olyan címet lehetett lefoglalni, amely hivatalosan kapcsolódott az igénylőhöz. A magazinból ezt követően megtudtuk még, hogy a WAP a jövő, hogy a Nokia a jövő, és hogy az online társkeresés ciki is lehet, amikor tényleges találkozóra kerül a sor.

Forrás: Internet Kalauz 2000/02. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

A kilencvenes évek játékmagazin-borítóin általában olyan játékok szerepelnek, amelyekre ilyen vagy olyan okokból, de emlékszünk. Néha azért, mert az hosszú sorozattá vált, máskor azért, mert hatalmas csalódást okozott; de megvallom, a Buzz Aldrin’s Race Into Space bennem semmiféle nosztalgikus emléket nem aktivált. Ideje lenne, hogy valaki ismét feldolgozza a témát – és nem, a Kerbal Space Project nem elég.

Forrás: Computer Gaming World #101. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Sok ócska kontroller született már az otthoni videojátékok bő négy évtizedes története során, de olyan kevés akadt azért, amelynek már puszta ötlete is éktelen baromságnak tűnik, amelyikről minden normális ember tudja, hogy az első percben el kellett volna kaszálni az egészet.

A Konami Laser Scope azonban ilyen. Az egy dolog, hogy a fénypisztolyként szolgáló nézőke minden volt, csak pontos nem – 1990-ben vagyunk, az ilyesmi általános volt. Az viszont minden idők egyik legidiótább ötlete, hogy lőni úgy kellett, hogy a mikrofonba üvöltöttük a „Shoot!” parancsot. Abban az esetben, amikor ezt a rendszer jól értelmezte (és ez a rosszindulatú beszámolókkal ellentétben legalább 30%-os volt!), lőttünk egyet a játékban. Igaz, a kiabáló-hangfelismerő folyamat jó másodperces lagot vitt az akcióba, ráadásul azzal sem számoltak a derék mérnökök, hogy a legtöbb kompatibilis NES-játékban nem nagyritkán kell egyet-egyet puffantani, hanem folyamatosan fenn kell tartani a golyózáport.

A legtöbb Laser Scope valószínűleg a tévé előtt egy szót egyre hangosabban rikoltó kölykök hátán szétverve végezte be.


Forrás: Electronic Gaming Monthly #013. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

Hogy milyen cikkeket lehetett olvasni a hetvenes évek közepén a számítógépes újságokban? Hát nem játékteszteket, az biztos...

Forrás: BYTE 1976/09. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


A magyar PC Guru magazin 1996 februári száma.

Számomra rendkívül furcsa taktikának tűnik egy olyan játékot a címlapra tenni, amit aztán nem írunk ki szövegesen; aztán ki tudja, lehet, hogy ez a Witchaven festmény olyan közismert volt, hogy szükségtelen lett volna redundánsan betűkkel is odaírni. Oké, ezt még én sem hiszem el...

Forrás: PC Guru 1996/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A Sanyo az MSX egyik meg nem énekelt hőse volt: a japán cég 30-nál is több eltérő modellt adott ki a számítógép fennállása alatt. A képen az első MSX2-es gépük, a Wavy 23 fantázianevű csoda látható, természetesen egy hullámos hajú, ránézésre talán francia modell kíséretében.

Forrás: MSX Fan 1987/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.