Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
Hogy mi a fene is az a US Shenmue? Csalódni fogsz: ez szimplán a játék amerikai verziójának japán feliratokkal ellátott verziója, amit a Sega, ki tudja miért, nagy dérrel-dúrral harangozott be Japánban. Hogy egy ízig-vérig japán sztorinak miként is tett volna jót egy (pocsék) angol szinkron, azt azóta sem tudja senki...
Forrás: Dorimaga 2001/04. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Egy, a színes billentyűzetéről azonnal felismerhető Amstrad CPC 464 számítógép. Bár annyira sikeressé nem tudott válni, mint kortársai közül a ZX Spectrum vagy a Commodore 64, kétmillió példányt így is eladtak belőle – Franciaországban például éveken át piacvezető tudott maradni. A népszerűségért részben az felelt, hogy a CPC-hez saját monitor is tartozott, így nem kellett használatakor az otthoni tévéért küzdeni a többi családtaggal – és a gép ára még így is igen barátságos volt. Noha eredeti, exkluzív játékok nem születtek rá nagy számban, a gépre előbb-utóbb szinte minden multiplatform program megjelent, általában a Spectrumot bőven verő grafikával.
Forrás: Wikipedia. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
„Tudomásunkra jutott, hogy a Halo 2 Windows Vistára készült verziójában sajnálatos módon benne maradt egy olyan ritkán előforduló tartalmi hiba, amely részleges meztelenséggel jár.” Így kezdődött minden idők legfurább Microsoft-sajtóközleménye, amely ezt követően közölte, hogy az Egyesült Államokba és Kanadába tartó szállítmány ennek megfelelően lesz átmatricázva.
A kép persze már lelőtte, hogy mi is volt ez a „részleges meztelenség”, de napokig a fél internet azt kutatta, hogy hol van a pornó a Halo 2-ben. Mint kiderült, egy belsős Bungie-poénról van szó, amely a pályatervezőben az Autodesk 3ds Max grafikus programja által használt .ass (amalgam scene specification) kiterjesztésekkel kapcsolatos hibaüzeneteket tette, hát, látványosabbá.
Forrás: Kotaku. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Az amerikai MacWorld magazin 1989 januári száma.
Bár az újság nevéhez híven mindig is a Macintosh-tulajdonosokat szolgálta ki, szerkesztői mindvégig hittek abban, hogy az Apple számára az igazi sikert csak a cégből 1985-ben, fogalmazzunk úgy, távozásra felkért Steve Jobs hozhatja meg. Bár Jobs visszatérése csak 1997-ben történt meg, amikor NeXT néven új céget alapított és új számítógépet dobott piacra, a magazin erről is címlapon számolt be.
A NeXT amúgy méretes bukás lett, de ettől függetlenül fontos szerepet töltött be a világtörténelemben: e gépeken zajlott az első böngésző, az első app store és az első online ételrendelő szolgáltatás kifejlesztése is – arról nem is szólva, hogy a Doom és a Quake is ezeken a fekete gépeken született meg.
Forrás: MacWorld 1989/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Noha a World Wide Web még nem létezett, 1984 online közösségei már így is megdöbbentően sokrétűek voltak. E-kereskedelem, szociális hálózatok, társkeresők, online játékok – lényegében minden létezett, amire ma oly büszkék vagyunk.
Forrás: Antic #21. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Valószínűleg már sosem térnek vissza azok az idők, amikor egy játék azzal próbálta eladni magát, hogy a manuális térképezésre milyen hatalmas szükség lesz benne...
Forrás: Computer Gaming World #033. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
A Bandai első kézikonzolja annyira ritka, hogy még Japánban sem sokan hallottak róla. A Denshi Manga Juku nevet viselő gép 1995-ben jelent meg, és gombok vagy d-pad helyett mindössze egy fekete-fehér érintőképernyőt tartalmazott. A konzolhoz két eltérő programtípus volt kapható: a G jelű példányok egyszerű játékok voltak (jobbára anime-feldolgozások, de volt Mega Man, Street Fighter és egy Dungeon Diver nevű exkluzív RPG is), amelyekben természetesen mindig a ceruzát használva juthattunk tovább. A Mega Man X3-ban például nekünk kellett berajzolni a főhős fegyverét, és az minél jobban hasonlított az eredetire, annál nagyobbat sebeztünk. A Super Street Fighter II-ben a harcosunk reakcióit kellett lerajzolni, így például egy védekező mozdulatot vagy egy rúgást leskiccelve győzhettük le ellenfeleinket. A Sailor Moon-játék még ennyit sem tudott, ott firkáinkkal horoszkópot generálhattunk, vagy épp a szoftver azt osztályozta, hogy milyen jól tudtuk lerajzolni a naprendszeres lyányokat.
Az M-jelű kártyák a mangáról, vagyis a rajzolásról szóltak. Hogy pontosan ezek miként működtek, arról nagyon kevés információ maradt fent, de a szabad firkálgatás helyett itt lehetett előre elkészített mintákat mangás módon elrendezni és szövegbuborékokat illeszteni hozzájuk, voltak kisebb puzzle-minijátékok, illetve több frame megrajzolásával kisebb animációkat is készíthettünk. Elvileg az azonos témájú G és M kártyákat egyszerre is lehetett használni, de hogy ez pontosan milyen eredménnyel is járt, arról még japánul sem találtam egyértelmű leírást. A gépből néhány kép tanúsága szerint létezett egy Paluseata nevű kiadás is, de hogy ez a színén túl mi másban is lehetett eltérő, azt sajnos nem tudni.
Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Az amerikai Softline magazin 1982 januári száma.
A nyolcvanas években a szoftverkalózkodásnak volt egy másik értelme is: így hívták ugyanis azt is, amikor egy fejlesztő lelopott egy játékötletet. A Softline ezen cikkét természetesen a milliónyi Pac-Man-klón ihlette, no meg a program számítógépes verzióit forgalmazó Atari által riválisai ellen indított perek tucatjai.
Forrás: Softline 1982/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Chuck E. Cheese étterem-láncot Nolan Bushnell, az Atari alapítója indította el, nagyrészt azért, hogy azon keresztül a Pong rengeteg fiatalhoz jusson el, mégpedig a sokszor rosszhírű helyek hírében álló játéktermeken kívül is. Bár az elsősorban pizzáiról ismert hely az évek során többször is csődbe jutott, az sosem változott meg, hogy a Chuck E. Cheese mindig is a szórakozásról szólt, és a nyolcvanas években ez jól felszerelt játéktermeket jelentett. A remek ízlésű fiatalember a Wizard of Wort nyúzza, és már a nyolcadik pályán tart, a Galaxian viszont 1981-ben, két évvel megjelenése után már nem vonzza annyira a játékosokat.
Forrás: CNET. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A Walmart sosem volt az intellektus bajnoka, és ezt ez a GameCube-hirdetés is pontosan mutatja be.
Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
A fejléckép forrása: waneella