Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.
A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.
A forrás nélküli idézetekben az a legjobb, hogy bármit, de tényleg bármi alátámaszthatunk segítségükkel. Másfelől persze az is igaz, hogy olyan ember, aki a Dr. Jekyll and Mr. Hyde-ra akár csak azt rá merte volna őszintén sütni, hogy „végül is annyira nem szar”, még nem született, szóval nehéz lett volna forrást adni ehhez a dicsérethez.
„A Retro.Land a világ legjobb weboldala!”
Forrás: Game Player’s #05. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Az 1990-ben (természetesen kizárólag Japánban) megjelent Dragon Quest Card Game (kép a bal szélen) társasjáték ismertetője egy korabeli magazinból. A leírás szerint a legfeljebb négy játékos kártyákat használva küzdhet a random ellenfelek ellen, győzelem esetén pedig arany a jutalom – és akinek a legtöbb pénze van akkor, amikor a legfürgébb játékos felér a játéktábla tetejére, az nyert. A kép jobb alsó sarkában egy korábban megjelent Dragon Quest-társasjáték látható, első ránézésre az bizony a Monopoly, éppcsak Slime-okkal és varázslókkal.
Forrás: BEEP! Mega Drive 1990/02. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Közel hatvan éve, 1962-ben dobta piacra a Sega ezt a játéktermi játékot. Persze a Sega Punching Bag még nem videojáték volt, hanem egy egyszerű elektromechanikus ütéserő-mérő. A koncepció nem volt túl eredeti, hisz az első ilyen gépezet már 1900-ban megjelent az amerikai vásárok szórakoztató részein.
Forrás: Sega Retro. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.
Úgy látszik, itthon még 1993-ban is megérte Commodore 64-játékokat kiadni. Ha öt évvel korábban jelenik meg, a No Limit valószínűleg visszafogott sikert arathatott volna Európaszerte; így azonban annyira ismeretlen, hogy még a máskülönben nagyon jól informált Mobygames sem tud róla.
Forrás: 576 KByte 1993/03. A bejegyzéshez jelenleg 8 hozzászólás van.
Bár rengeteg japán próbálkozó akad, minden idők legrosszabb játékneve Dél-Koreában született: bár még az Urban Dictionary sem tud arról, hogy a Yogurting valami szexuális manővert jelentene, de egyszerűen nem lehet másra asszociálni erről a szóról. Amúgy a játék egy iskolában játszódó tini-MMORPG, ami 2005 és 2011 között futott néhány ázsiai országban. Viszonylag népszerű volt, így ma Yogurting Pop (bleargh) néven egy mobilos játék szórakoztatja a joghurtozásra vágyókat, illetve a két manhwát is olvasgathatják újra és újra a rajongók.
Forrás: 4Gamer. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.
Ha már a hirdetés fő kérdését sem értem, ott valami nagy baj lehet. Persze mindössze csak arról van szó, hogy 1976-ban a számítástechnika teljesen más problémákkal szembesült, mint a mai, és ezek leküzdése is eltérő eszközöket kívánt meg. Például egy ilyen oszcilloszkópot, ami kiváló segítség, ha... ha baj volt a triggerelt szkópokkal...?
Forrás: BYTE 1976/01. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Meglehetősen ritka, hogy egyazon játék legyen versenyben minden idők legjobb és legpocsékabb borítójáért is, de a Phalanxnak sikerült ez a bravúr. A bal szélen az eredeti, Sharp X68000 számítógépekre megjelent verzió látható, amely szokatlan eleganciával és minimalizmussal használta fel a Yoshiyuki Takani által rajzolt csodálatos hangár-jelenetet (középen). A Kemco által készített SNES-port valamiért egy jóval igénytelenebb borítót kapott, de legalább a különleges pilótafülkéjű gép kivehető rajta. Ez persze valahol a minimum; a minimum, amit a marketingre felkért amerikai hirdetési ügynökségnek nagyon nem sikerült elérnie, ők ugyanis egy igen szagosnak tűnő, bendzsót pengető idős úriembert vizionáltak a borítóra, mondván így majd jól kitűnik a Phalanx a sok szokványos sci-fi űrhajót ábrázoló rivális közül. Hát, ki is tűnt, éppcsak azt nem adta át a kép, hogy egy minőségi shoot ’em upról van szó, és nem egy redneck ritmusjátékról.
Forrás: Video Games Densetsu. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.
Tulajdonképpen, ha úgy nézzük, a földbe csavarozott mainframe szervereket leszámítva minden PC hordozható...
(A Sharp X68000 alapkiszerelése nyolc, a Pro modell tíz kiló volt.)
Forrás: Oh! X 1990/07. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Néhány hónappal a megjelenés előtt a Super Famicom még ilyen házban jelent meg különféle japán kiállításokon. A végleges verzió nagyságrendekkel jobban nézett már ki; igaz, az amerikaiak itt is pórul jártak.
Forrás: Electronic Gaming Monthly #002. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
Amerikai NES-es népszerűségi toplista 1988 nyaráról, az első Nintendo-dominancia idejéből. A japánban már tomboló szerepjáték-láznak halvány nyomát sem találni, ezek helyett a sportjátékok kezdték meg hódításukat.
Forrás: Nintendo Power #001. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.
A fejléckép forrása: waneella