Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.

Talán a reklám alapján senkit nem fog meglepni, hogy a Virtuacall-sorozat az erogék, vagyis szexuális tartalmú játékok közé tartozik. Az egész széria arról szól, hogy egy VR-telefonnal bejelentkezünk egy társkereső szolgáltatásba, és ha beszélgetések tucatjai során sikerül magunkba habarítani egyet a sok rendelkezésre álló leányzó közül, akkor fizikai síkra terelhetjük kapcsolatunkat. Amennyire meg tudom állapítani, a harmadik rész (ami a szexjelenetek nélkül Saturnra is megjelent Virtuacall S címmel) ebbe a rendszerbe semmi igazán lényeges változást nem hozott, egyedül a partnerek számát növelték meg.

Forrás: Tech Gian #012. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


A hirdetés azt sugallja, hogy a vételkényszer egy létező jelenség volt 1926 üzleteiben; hogy ha akár csak véletlenül is odatévedt a tekinteted a Western superheterodyne-ra, az azonnal meg kellett venned...

Forrás: Dunántúl 1926.12.01. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Online toplisták helyett a kilencvenes évek konzoljátékai a magazinokon keresztül engedték egymásnak a pontszám-harácsolókat.

Forrás: Electronic Gaming Monthly #017. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A programozókat, és közülük is az aggastyánokat kérdezem: volt az efféle referenciakártyáknak tényleges haszna?


Forrás: The Rainbow 1982/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Amikor az akkor ötfős Luxoflux megkapta a feladatot, hogy írják át illő módon konzolra az Interstate ’76-ot, ehhez semmiféle segítséget (például az eredeti játék kódját vagy más fejlesztési adatait) nem kaptak. Ezek után talán nem is csodálkozhatunk rajta annyira, hogy a végeredmény olyan mértékben különbözött az alapműtől, hogy azt végül át is nevezték: a Vigilante 8 az arénákban zajló multiplayer csatákra fókuszált.

Forrás: 64 Magazine 1999/06. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Ha jól értelmezem, a grafikus 1982-ben helyesen jósolta meg a HD-tévéket, a 3D-tévéket, illetve a VR-élményt. A következő lépcsőfokra, a valódi űrharcra, a blargonok 2027-es támadásáig várni kell még, de jó tudni, hogy a kórházi lábadozást konzolok könnyítik majd.

Forrás: Video Games 1982/10. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.

Nem tartott 17 napnál tovább, de a kilencvenes évek elején volt egy röpke időszak, amikor az is elég volt egy játék eladásához, hogy az nem primitív kártyákon érkezik, hanem egy futurisztikus, szépen csillogó kompaktlemezen.

Valahol persze érthető a döntés: a Robo Aleste hiába volt CD-re nyomva, megközelíteni sem tudta elődje, a Mega Drive-os Musha Aleste zsenialitását, így hát muszáj volt a CD-vel reklámozni. Nem csak pályaépítése volt unalmas (a gyönyörű első szintet követően legalábbis), de szörnyű magas nehézségi foka szinte minden élményt kiölt belőle, legalábbis számomra egész biztosan.


Forrás: VideoGames 1993/09. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.


Az Amerikában még Kronolog: The Nazi Paradox címmel megjelent kalandjáték (és cseppet sem RPG, ahogy a minielőzetes hazudja!) európai változatát Németországban is szerették volna árulni, így a kiadó tökéletes politikai ismereteikről tanúságot téve egyszerűen lecserélte a rosszfiúkat a játékban. A horogkeresztek helyére sarló és kalapács került, Herr Hoffmann helyett Mr. Constantin a főhős, de maga a központi bonyodalom változatlanul maradt. Talán nem is kellene hangsúlyozni, de ez a hevenyészett, elsietett átalakítás nem tett jót a sztorinak...

Forrás: PC Gamer (UK) 1994/04. A bejegyzéshez jelenleg 3 hozzászólás van.

Szemernyi panaszom sincs a reklámra, én is pontosan így néztem az információs szupersztrádára, amikor az otthoni 33.6 után végre valahol ki tudtam próbálni egy szupergyors ISDN-vonalat.


Forrás: Wired 1996/01. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Bár kiugróan jó játéknak nem nevezném a Star Wars Starfightert, az előzménytrilógia alapján készült játékok közül mindenképpen a jobbak közé tartozik – főleg ez a kibővített verzió, amelynek extrái sem a PC-s portba, sem pedig a bődületes élményt kínáló, beülős, izgalmasan dülöngélő játéktermi verzióba nem kerültek bele.

Forrás: Next Generation 2002/01. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.