Napi retró?

Részben azért, hogy a sok gigantikus cikk között apróságokról is szót tudjak ejteni, részben pedig azért, hogy minden nap érkezzen valami új tartalom az oldalra, ezt a rovatot találtam ki. Itt minden nap legalább egy új bejegyzés lát majd napvilágot, mindig egy kép, illetve az azt kísérő szöveg formájában. Ezek mindegyike olyasmi lesz, ami számomra érdekesnek vagy szórakoztatónak tűnik, de azt persze nem tudom megígérni, hogy ezzel mindenki minden nap így lesz – a cél az, hogy változatos és informatív bejegyzések szülessenek, amelyeket mondjuk egy év után kifejezetten üdítő lesz végiglapozni.

A képek közt lesznek fejlesztési relikviák, újságokból szkennelt hirdetések és cikkek, különféle dobozképek, fotók, és gyakorlatilag minden más, ami csak elképzelhető. Mivel a hangsúly a képeken van (a kísérőszöveg ritkán hosszabb egy bekezdésnél), ezek sokszor nagyméretűek, előre is elnézést, ha valakinek belerúg a mobilos adatforgalmi limitjébe néhány tízmegás file. Ha esetleg lenne tipped egy bejegyzéshez, a grath@retro.land emailcímen tudsz elérni.


Noha a Lode Runnert eredetileg Douglas E. Smith találta ki és készítette el, a kiadó Brøderbund igen fura szerződést köthetett japán partnereivel, mert boldog-boldogtalan szabadon készítette e nevet használó folytatásait és remixeit a szigetországban. Az Irem például három év alatt négy játéktermi gépet dobott piacra amerikai partnerük értesítése nélkül, majd ezt megkoronázandó MSX-re kiadtak egy válogatást e programok legjobb pályáiból. Ez volt a Super Lode Runner, amelyhez a mellékelt csodálatosan kajla reklámgrafika is készült.

(A biztonság kedvéért az Irem Famicom Disk Systemre is kiadott egy Super Lode Runnert, de teljesen más pályákkal és kiegészítő funkciókkal. A Brøderbund valószínűleg csak pislogott az elsöprő szoftver-áradat láttán...)

Forrás: MSF Fan 1987/07. A bejegyzéshez még nincs hozzászólás.

A „10 PRINT CHR$(205.5+RND(1));:GOTO 10” utasítás végeredménye egy Commodore PET mikroszámítógépen.

(Legalábbis a forrás szerint, és nekem gőzöm sincs róla, hogy ez tényleg ezt eredményezné-e...)


Forrás: Twitter. A bejegyzéshez jelenleg 9 hozzászólás van.

A NASA egyik számítógép-központja 1980-ban. A mainframe gépek által használt mágnesszalagok a korszak adattárolói voltak, a képen vagy az 1600, vagy már a 6250 bpi (bit per inch) adatsűrűséggel dolgozó nagykapacitású korongok láthatók nagy tömegben. Ha az előbbiről van szó, egy teljes hosszúságú tekercs nagyjából 50 MB tárhellyel rendelkezett, ha az utóbbiról, azok csaknem 200 MB-ot tudtak tárolni.

Forrás: NASA. A bejegyzéshez jelenleg 10 hozzászólás van.


Nemrég volt szó a Checkpoint podcastban a brit Ocean kiadó filmlicenszek által fűtött felemelkedéséről, majd ezek hirtelen kudarcának köszönhető hirtelen összeomlásáról: következzen tehát egy olyan játék, ami csak és kizárólag azért jött létre, mert a címlap és a név hatására be lehetett palizni annyi játékost, hogy a bevétel felülmúlja a fejlesztési és licenszelési költségeket.

(Ha esetleg Amigán vagy DOS-on valaki imádta volna a programot, neki jó hírem van: a SNES-verzióban extra pályák is vannak, így e verziót kipróbálva kaphat egy új adagot a régi élményből.)

Forrás: Electronic Gaming Monthly #042. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Mielőtt létezett volna a Persona, ott volt a Shin Megami Tensei. És mielőtt létezett volna a Shin Megami Tensei, ott volt a Megami Tensei. Illetve, hogy még pontosabbak legyünk, az itt hirdetett, a mára kusza sorozattá fejlődött franchise-t elindító eredeti játék a Digital Devil Monogatari: Megami Tensei névre hallgatott.

Rögtön helyesbítek is: a japán számítógépre, köztük MSX-re is megjelent program csak nevében és történetében egyezett meg az „igazi” MegaTennel. Az ezzel párhuzamosan készült Famicom-verzió igazi RPG-volt, ugyanazzal a komplex démon-elfogási és -tenyésztési rendszerrel, mint amit a Personák is megörököltek. A számítógépes verziók azonban randa és primitív Gauntlet-klónként próbálták elmesélni ugyanazt a történetet; a történetet, amelyet amúgy az Atlus Aya Nishitani regényének licenszelésével szerzett meg – igen, ez a sorozat is licenszelt játék volt az elején!


Forrás: MSX Fan 1987/07. A bejegyzéshez jelenleg 5 hozzászólás van.

Az első (és ki tudja, talán máig az egyetlen) társasjáték, amely egy számítógép belsejében játszódik, és emiatt „bináris kockákkal” kell dobni benne.

Forrás: Creative Computing 1977/09. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.


A Sierra házimagazinjának levelezési rovatában egy bizonyos Ion Martz igen hevesen melegebb éghajlatokra küldi az EcoQuest fejlesztőit, mondván, azok „őrült komcsi libsik”, amiért egyáltalán fel merték vetni, hogy a klímával, a környezettel bármi baj lehet. Nincs is jobb, mint egy 15-éves vallási fanatikus...

Forrás: InterAction 1992/03. A bejegyzéshez jelenleg 4 hozzászólás van.

Bár én a Gauntletet sosem kedveltem igazán, az Electronic Arts fejesei másként gondolkodhattak, amikor zöld utat adtak az ausztrál fejlesztőknek a pofátlan klón, a Demon Stalkers, majd a valamivel komplexebb folytatás, a Fire King fejlesztésekor. Egy dolgot írhatunk pozitívumként a program mellé: egész pofás, és a korhoz képest igen sok lehetőséget adó pályaszerkesztő járt hozzá, amellyel akár teljes kampányokat is létre lehetett hozni.


Forrás: Computer Gaming World #043. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.


Aki nem a nyolcvanas években járt általános iskolába, az nem is tudja elképzelni, hogy a Casio GD-8 óra, és annak autóversenye mekkora csoda volt. Minden szünetben harc ment, hogy a szerencsés tulajdonos kinek adja kölcsön a ketyerét, és néha még a párizsis zsemlék is előkerültek a vesztegetési egymásra ígérések során...

Forrás: Watchlex. A bejegyzéshez jelenleg 2 hozzászólás van.

Noha a Lord Monarch technikailag a Dragon Slayer-sorozathoz tartozik, sok köze nincs a szériához – még sárkányt se találunk benne! A játék azonban így is méltó a figyelmre, hisz egy évvel a Dune 2 előtt valós idejű stratégiaként jelent meg. Igaz, itt a játékmenet igencsak eltérő, és sokkal inkább a Warlords valós idejű verziójaként fogható fel.

A mellékelt hirdetés az eredeti, PC-98-as verziót próbálja bemutatni (megtévesztő módon egy RPG ígéretével), de a program később megjelent FM Townsra, Super Famicomra, Mega Drive-ra, PlayStationre és Windowsra is. Született néhány mellékszál és folytatás is, de sajnos a Monarch-sorozat egy tagja sem érhető el angolul.


Forrás: Furoku-Archive. A bejegyzéshez jelenleg 1 hozzászólás van.